Hogy tényleg erre buzdít-e minket a szentatya, nem tudom. Az atv honlapján megjelent cikk szerint igen. Próbáltam utánanézni katolikus hírportálokon, pontosan mit is mondott a pápa, de nem jártam sikerrel. A Népszabadság és az atv honlapján megjelent hírben foglaltakat tehát fenntartással fogadom, hiszen ezek a médiumok már többször is kiforgatták a pápa szavait.
 |
A nol.hu hírének a címe: "Ferenc pápa: a katolikus egyháznak bocsánatot kellene kérnie a melegektől". A rövid cikk tartalma ellentmond a címben olvasható (feltételes móddal enyhített) felszólításnak, mert csupán arról olvasunk, hogy az egyháznak megbocsátást kellene nyújtania a "melegeknek". Megbocsátás és bocsánatkérés nem ugyanaz.
Az atv cikke hosszabb és részletezőbb. A "Ferenc pápa: a keresztényeknek bocsánatot kell kérniük a melegektől" című írás szerint a pápa vasárnap azt nyilatkozta, hogy "a keresztények tartoznak egy bocsánatkéréssel a homoszexuálisoknak és más olyan csoportoknak, amelyeket megbántott az egyház". A hírportál így idézi a pápát: "Megismétlem azt, amit a katolikus egyház katekizmusa mond ki, miszerint senkit nem szabad kiközösíteni, és tisztelni, valamint pásztori lélekkel kell segíteni mindenkit". Ez így igaz, a katekizmus ezt tanítja. Ha viszont igaz, hogy az egyház kirekeszti a homoszexuálisokat, ez a kirekesztés miben és hogyan nyilvánul meg?
Homoszexuális például nem lehet pap. Ez kirekesztés? Az egyház nem ismeri el az egyneműek "házasságát". Ez kirekesztés?
Az atv idéz még mást is a pápától. Például ezt a két mondatot: "Az egyháznak bocsánatot kell kérni, amiért sokszor nem megfelelően viselkedett. És amikor azt mondom, egyház, akkor a keresztényekre gondolok, hiszen az egyház szent, mi pedig bűnösök vagyunk."
Igen, az egyház szent, tagjai viszont bűnösök. Nincs ember bűn nélkül. Az idézett két mondat mégis megdöbbentett. Egyrészt az idézett szavak szerint "a keresztényeknek" kell bocsánatot kérni, vagyis minden megkereszteltnek. Én például keresztény vagyok. Soha életemben nem találkoztam "meleg"-gel, sem hím-, sem nőnemű kiadásban. Így tehát nem adatott meg az a bocsánatkérésre módot adó lehetőség, hogy "nem megfelelő módon" viselkedjem meleg felebarátaimmal. Mi lenne hát a megoldás, hogy a pápai buzdításnak megfeleljek? Gyorsan keresnem kell egy "meleget", és csak a bocsánatkérés kedvéért bocsánatot kérni?
Igen, az egyház szent, tagjai viszont bűnösök. Nincs ember bűn nélkül. Az idézett két mondat mégis megdöbbentett. Egyrészt az idézett szavak szerint "a keresztényeknek" kell bocsánatot kérni, vagyis minden megkereszteltnek. Én például keresztény vagyok. Soha életemben nem találkoztam "meleg"-gel, sem hím-, sem nőnemű kiadásban. Így tehát nem adatott meg az a bocsánatkérésre módot adó lehetőség, hogy "nem megfelelő módon" viselkedjem meleg felebarátaimmal. Mi lenne hát a megoldás, hogy a pápai buzdításnak megfeleljek? Gyorsan keresnem kell egy "meleget", és csak a bocsánatkérés kedvéért bocsánatot kérni?
Más bajom is van az idézett szavakkal. A kereszténység alapimájában Istenhez így fohászkodunk: "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Ismereteim szerint azt azonban nem mondta apostolainak (és rajtuk keresztül nekünk) Jézus, hogy időről időre szólítsuk fel embertársainkat bocsánatkérésre. Ez ugyanis látványos, teátrális, tehát hamis gesztus. S mögötte mindig valami hátsó szándék lappang. Tapasztalataim szerint a bocsánatkérésre való felszólítás manapság elsősorban zsidó specialitás, a holokauszt-ideológia szerves kelléke. A zsidók persze nem sorstársaikat, hanem a nem zsidókat szokták felszólítani bocsánatkérésre.
Megismétlem: nem tudom, hogy pontosan mit mondott Ferenc pápa. A sajtó hazugságai már annyiszor lelepleződtek, hogy minden ilyen hírt kételkedve fogadok. Ugyanakkor tudom, nem ez az első pápai nyilatkozat, amelyben a "melegekről" van szó. Ferenc pápa azonban korábban is csak az érem egyik oldalát mutatta meg, amikor az egyház katekizmusára hivatkozott. Való igaz, hogy "senkit sem szabad kiközösíteni", megbélyegezni. De a katekizmusban mást is olvasunk. Például ezt:
A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva – mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket – mindig vallotta, hogy "a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek". Ellentétesek a természeti törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.
(A Katolikus Egyház katekizmusa 2357. bekezdés)
Az egyház tanítása szerint tehát a homoszexualitás egyrészt ellentétes a természeti törvénnyel, másrészt a homoszexuális kapcsolatok soha sem hagyhatók jóvá. Ismétlem, ez az egyház tanítása, s éppen ezt a két tételt támadja világszerte a jól szervezett homoszexuális lobbi. Látjuk, hány országban értek már el sikert, hány hagyományosan katolikus országban ismerték el az egyneműek "házasságát". A meleglobbi működése manapság a szellemi terrorizmus egyik fajtája.
Az egyház katekizmusa kimondja (s Ferenc pápa ezt hangsúlyozta), hogy a homoszexuális emberekkel kapcsolatban kerülni kell "az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét". De rögtön ezután ezt olvassuk:
A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.
(I.m. 2359. bekezdés)
Az egyház tehát különbséget tesz a homoszexuális ember és bűne között. Az embert tisztelet illeti meg, hiszen ő is Isten teremtménye, a bűnét azonban megbélyegzi. S miért? Azért, mert természetellenes. Azért, mert Jézus szerint a bűnt gyűlölni kell. Azért, mert az Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Olvassuk csak el az alábbi mondatokat:
Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását. A testi, erkölcsi és lelki különbségek és komplementaritás a házasság javára és a családi élet kibontakozására irányulnak.
(I.m. 2333. bekezdés)
Az egyház tehát soha nem fogadhatja el a gender-elméletet, soha nem fogadhatja el a "nemi identitás" újabban divatos, természetellenes értelmezését, és soha nem fogadhatja el a homoszexuális kapcsolatnak a heteroszexuális kapcsolattal való egyenjogúságát. Kár, hogy az idézett hír szerint a pápa az éremnek erről a másik oldaláról nem beszélt. Mert ha beszélt volna, a javasolt bocsánatkérés gesztusát is árnyalnia kellett volna.
Tudomásom szerint az egyháznak soha nem volt baja homoszexuális embertársainkkal. Amivel baja volt, az az utóbbi évtizedekben megszerveződött és megerősödött meleglobbi. Amely mára elérte, hogy egyes országokban bűncselekménynek számít, ha valaki természetellenesnek nevezi az egyneműek kapcsolatát, vagy felemeli szavát a meleglobbi züllesztő akciói (például melegbüszkeség-napi vonulások) ellen.
A Népszabadság szerint a pápa azt is mondta, hogy "az egyháznak nem volt joga bírálni a meleg közösséget". Valóban nem volt és nincs joga? A "meleg közösség"-nek viszont joga van bírálni az egyházat? Látjuk, olvassuk, milyen harcot folytat a normalitás ellen a meleglobbi. Látjuk, olvassuk, hogy homofóbnak bélyegeznek mindenkit, aki a "melegek" állítólagos "jogait" nem ismeri el. Felfordult a világ, hiszen éppen a meleglobbit jellemzi fóbia. A heterofóbia. Egy heterofób ember nem foglalkozik azzal, mit csinál, hogyan él egy átlagos homoszexuális honfitársa. A heterofób polgár legfeljebb csak akkor háborodik fel, amikor azt látja, hogy a társadalom alapértékeit, alapintézményeit támadják bizonyos kisebbségek, amelyek a normalitás helyett a rendetlenséget és eltévelyedéseket szeretnék normává avatni.
Közel negyedszázaddal ezelőtt XVI. Benedek pápa (akkor még Joseph Ratzinger bíboros) elrettentő példát említett:
Információhiányra vagy a katolikusoknak egy "elnyomott kisebbséggel" szembeni bűntudatára visszavezethetően, akadtak püspökök is, akik a templomokban adtak helyet a homoszexuálisok összejöveteleinek.
(Joseph Ratzinger: Beszélgetések a hitről. Bp., 1990, 75-76. o.)
Az "elnyomott kisebbség" nem véletlenül szerepel idézőjelben. Ratzinger bíboros ironikusan fogalmazott, a mesterségesen keltett hamis bűntudatra óhajtott utalni.
Egy 1992-es előadásában Ratzinger bíboros fölvázolta azt a jövőt, amely már el is érkezett:
A diszkrimináció fogalmát egyre inkább tágítják, ezért a diszkrimináció tilalma egyre inkább a véleménynyilvánítás szabadságának és a vallásszabadságnak a korlátozása lesz. Hamarosan többé nem lehet állítani, hogy a homoszexualitás – amint a Katolikus Egyház tanítja – objektív rendetlenség az emberi életben.
(Joseph Ratzinger: Benedek Európája. Bp., 2005, 37. o.)
Ratzinger bíboros félelmét sajnos igazolta az idő. Erre Valencia érsekének a meghurcolása a legfrissebb bizonyíték.
Zárásul ismét XVI. Benedek szavait idézem (egyik korábbi írásomban már idéztem, de a jót ismételni felér egy igazi, őszinte bocsánatkéréssel):
Nem a keresztények helyezkednek szembe a világgal, a világ helyezkedik szembe velük, amikor ők az Istenről, Krisztusról és az emberről szóló igazságokat hangoztatják. A világ háborodik fel, amikor nevén nevezzük a bűnt is, a kegyelmet is. A válogatás nélküli "nyitások" után, itt van az ideje annak, hogy a keresztény rájöjjön: kisebbséghez tartozik, gyakran van ellenzékben, és értse meg, hogy ez a nyilvánvaló, logikus és természetes azzal szemben, amit az Újszövetség – biztosan nem pozitív értelmezéssel – "evilág szellemiségének" nevez. Itt van az ideje, hogy megleljük a nonkonformizmus bátorságát, az ellenállásra való képességet, hogy leleplezzük a környező kultúrának nem egy irányzatát, és lemondjunk egy csomó zsinat utáni eufórikus közösségvállalásról.
(Joseph Ratzinger: Beszélgetések a hitről. Bp., 1990, 31-32. o.)
Érdeklődve várom, mikor fogja nagy nyilvánosság előtt kimondani Ferenc pápa, hogy a homoszexualitás objektív rendetlenség az emberi életben. Érdeklődve várom, mikor fogja nyilvánosan felolvasni a katekizmus általam idézett 2357. és 2359. bekezdését. Érdeklődve várom, mikor fogja nyilvános beszédben elítélni a meleglobbi szellemi és erkölcsi környezetszennyezését, például a "meleg büszkeség" napján tartott vonulásokat.
Összefoglalva tehát érdeklődve várom, melegügyben mikor fogja néven nevezni (XVI. Benedek idézett szavait ismételve) "a bűnt is, a kegyelmet is".
Bistrán Demeter - Kuruc.info
Frissítés: videó a sajtótájékoztató vonatkozó részéről:
(Forrás: Daily Mail)
