Csak a jelenleg is zajló, az izraeli hadvezetés által Vaskardok hadműveletnek nevezett népirtó háború folyamán az izraeli hadsereg eddig több száz Gázai övezetbeli palesztin sportolót, illetve sportszakembert gyilkolt meg, s még ennél is többen sebesültek meg súlyosan.

Szándékosan megsemmisítettek stadionokat, sportlétesítményeket és teljes klubokat. A sportlétesítmények egy részét berendezték fogva tartási, kínzó-, vallató- és kivégzőközpontnak. Izrael azonban, ahelyett, hogy Gázai övezetbeli népirtás idején mélyen hallgatna, nemrégiben azt követelte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, pontosabban Thomas Bach elnöktől, hogy amiképpen tették azt a legutóbbi, a 2020-as (valójában 2021-ben megrendezett) Tokiói Nyári Olimpiai Játékokon, a párizsi olimpia megnyitó ünnepségén is emlékezzenek meg az 1972-es müncheni olimpián, jórészt a balfácán német biztonságiak által lelőtt tizenegy izraeli sportolóról.

Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke az egyik meggyilkolt izraeli sportoló özvegyének a többi között így indokolta a kérés elutasítását: „Egy ilyen emocionális pillanat újbóli felelevenítése csak kisebbítheti az emlékezés értékét.” Érdekesség, hogy a tokiói olimpia megnyitóján maga Thomas Bach NOB-elnök emlékezett meg a Münchenben meggyilkolt 11 izraeli sportolóról, sőt két meggyilkolt sportoló özvegyét is meghívta a tokiói megnyitó ünnepségre. A NOB elnöke a megemlékezésében ígéretet tett arra, hogy a jövőben is megemlékeznek majd a tizenegy izraeli sportolóról.

Hogy miért nem tartotta be szavát Thomas Bach, azt nem nehéz kikövetkeztetni. Azért, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, Ferenc pápa és még néhány más, nemzetközileg köztiszteletben álló személyiség fegyvernyugvásra vonatkozó kérése ellenére az izraeli hadsereg az olimpia idején is teljes gőzerővel folytatja a mészárlást a Gázai övezetben, s amely népirtásnak eddig közel 40 ezer halálos áldozata van, köztük több mint 11 ezer gyermek.

Az izraeli hadsereg a Gázai övezet egyik legismertebb, s legrégibb sportlétesítményét, a gázavárosi Jarmúk Stadiont (ملعب اليرموك) is gyorsan átalakította letartóztatási, vallató- és kivégzőközponttá. A stadionban készült fényképek alapján megállapíthatjuk, hogy a sportlétesítményben főleg idősebb, pocakos, kopasz férfiakat (akik semmiképpen nem lehetettek a Hamász harcosai), gyermekeket és nőket aláztak meg, kínoztak, vetkőztettek alsógatyára, majd szállították őket tovább izraeli fogolytáborokba.

Az alábbi videón látható, miként változtatta az izraeli hadsereg kínzó, megalázó koncentrációs táborrá a palesztin sport nemzeti jelképének számító gázavárosi Jarmúk Stadiont: fiatalokat, nőket és idős embereket fogdostak össze, és tereltek be a stadion gyepére, ahol gatyára vetkőztették őket, szemüket bekötötték, s megalázó cselekedetekre késztették őket. Az egyik kapura például kifeszítették az izraeli zászlót, s előtte letérdeltettek nőket, férfiakat, gyermekeket. Az egyik felvételünkön a stadionba beterelt gatyára vetkőztetett civilek, köztük hat-hétéves gyermekek egy csoportja látható.

Amint említettük, a népirtó izraeli hadsereg mára közel 40 ezer, jórészt civil palesztint, köztük 11 ezer gyermeket, s több mint 300 neves sportolót gyilkolt meg a Gázai övezetben a nagyvilág vezető politikusainak, egyházfőinek és kulturális élet kimagasló szereplőinek csendes asszisztálása mellett. A sebesültek, az egy életre megnyomorítottak száma 60-80 ezerre tehető. Ilyen körülmények között Izrael örülhet annak, hogy sportolói egyáltalán részt vehetnek a Párizsi Nyári Olimpiai Játékokon! Az orosz hadsereg nem követ el népirtást az ukrán nép körében (legalábbis nem olyan méretekben és módszerességgel, mint a világ legerkölcsösebbje), de az orosz és a fehérorosz sportolók mégsem vehetnek részt a mai nyitóünnepségen, s csak semleges színekben indulhatnak. (Összesen 15 orosz és 16 fehérorosz sportolónak engedték meg nagy kegyesen, hogy induljon a versenyeken).

De ha már sportról, olimpiáról beszélünk, mindenképpen meg kell emlékeznünk néhány, az izraeli hadsereg által meggyilkolt ismert palesztin sportolóról, közülük is a labdarúgókról.

A Gázai övezetbeli Dír el-Balah város melletti El-Muszaddar falu ellen 2024. január 6-án végrehajtott izraeli légitámadás folyamán több családtagjával együtt meggyilkolták Háni el-Maszdart, a palesztin olimpiai labdarúgó-válogatott játékosát, későbbi szövetségi kapitányát (nevét helyesen a szülőfaluja után el-Muszaddarnak – المُصَدّر – kellene írni - H. J.).

De említhetnénk még Rasíd Dabúrt, az Ahlí Bejt Hanún klub és a palesztin labdarúgó-válogatott játékosát is, aki szintén az izraeli hadsereg áldozata lett. Rasíd Dabúr a labdarúgás mellett a kelet-jeruzsálemi központú El-Kudsz Egyetemen diplomázott. Az izraeli légierő 2023. október 10-én Bejt Hanún városban lebombázta Rasíd Dabúr otthonát, s a legendás csatár a családtagjaival együtt mártírhalált halt.

Muhammad Barakát, a palesztin labdarúgó-válogatott gólerős csatára a Hán Júnesz városa ellen, 2024. március 11-én végrehajtott izraeli légicsapás során vesztette életét. 39 éves volt. A szurkolók az „Oroszlán” (الأسد – el-Aszad) becenévvel illették. Földi maradványait a lebombázott otthona romjai alatt találták meg Hán Júneszben.

Musztafa Szijám, a Palesztin Sportmédia Szövetség főtitkára 12 nappal ezelőtt az Al-Dzsazírá pánarab hírtévének nyilatkozva elmondta: a Gázai övezet ellen 2023. október 7-én indított népirtó hadművelete során az izraeli hadsereg eddig több mint 300 ismert sportolót gyilkolt meg, s a sportlétesítmények 90 százalékát elpusztította.

Musztafa Szijám elmondta még:

Szijám kifejtette: a Palesztin Labdarúgó Szövetség azzal a kéréssel fordult a nemzetközi sportszövetségekhez, hogy büntessék meg Izraelt a Gázai övezetbeli palesztin sportolók meggyilkolása és a sportinfrastruktúra lerombolása miatt.

Hering József – Kuruc.info