Előre „lezsírozott” tenderek, táskákban hordott százmilliók, politikai pártok közötti konszenzus a vesztegetési pénzek elosztásában, kenőpénzekkel növelt beruházási költségek - egy bűnbánó vesztegető megnyílt a Privát Kopónak, és elmondta, hogyan működik a korrupt rendszer, amelyben mindenki jól jár - csak az adófizetők nem. A kétrészes „beismerő vallomás” első felvonása.
 |
- Hogyan lett Önből „táskahordó”, vagy más néven „elintéző” ember?
- Kell egyfajta szakmai tudás és egyfajta kapcsolati tőke hozzá. Az egyik közeli hozzátartozóm révén kerültem a pályára, ahol megbízhatóság nélkül lehetetlen hosszabb távon létezni. Korábban több projektet is sikerült megnyernünk, és úgy szakmailag, mind pénzügyileg sikerült leraknunk a megfelelő alapokat ahhoz, hogy elfogadjanak a partnerek: a politika, valamint a szakma.
- Az első alkalommal ki kereste meg, ki kérte a közreműködését: a politikai vagy a beruházói oldal?
- Ez nagyon érdekes, mert közösen. Jelzett a politika, hogy a jövőben lesz egy nagyobb beruházás, és annak a megfelelő paraméterekkel való felruházását kérte tőlünk, jogi, szakmai és pénzügyi szempontok alapján. Magyarul: a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. Azaz: a projekt is elkészüljön, de mi az a „párna” - hazavihető pénz -, mi az a plusz, amit abba védhetően bele lehet tenni. És jelzett a beruházó, hogy kell valaki, aki a kenőpénzek célba juttatását biztonsággal „menedzseli”.
- A vesztegetési pénzeket beépítik a projektek árába?
- Igen, beépítik. Túlszámlázásokkal, fiktív pótmunkákkal, amiket kizárólag a mérnökök tudnak úgymond leigazolni - jogilag védhetően.
- Hogyan alakul ki számszerűen az az összeg, amit zsebbe kell fizetni a politika „pénzcsinálóinak”?
- Már az adott tender kiírása előtt történnek erre vonatkozó egyeztetések. Leülnek a kivitelezők vezetői, és a mögöttük álló politikai erők, valamint a mérnökemberek, akik végülis kialakítják az „elvárt” árat. Addig kozmetikázzák a valós összeget, amíg mindenki jól jár. Vagyis: beépítenek a tervdokumentációba olyan tételeket, amelyek lehetővé teszik a „mozgásteret” a pénzek kivételére. Mondhatok konkrét példát erre: 4-esmetró-beruházás, amellyel összefüggésben olyan műszaki tartalmak voltak „elhelyezve” a tervdokumentációban, amelyről egy adott fázisban mind a kivitelező, mind a beruházó - látszólag - joggal mondhatta, hogy arra nem lehetett számítani, és meg kellett csinálni. Vagy bukott volna a projekt. Általában 30-40 százalékkal szoktak eltérni a szerződésben rögzített összegtől - felfelé.
- Az árnövekedést a vesztegetési pénzek okozzák?
- Igen. Az erről szóló egyeztető megbeszéléseken a mérnökök csak tudomásul veszik, hogy mi az az összeg, amit „párnaként” az árba bele kell építeniük. Aztán az „automatából” majd „kiesik” a politika által elvárt összeg, amely a zsebekbe csúszik. A mérnökök a „kivehető” pénzeket jogilag védhetővé teszik, jellemzően túlmunkák elvégeztetése révén. Mármint papíron…
- Hogy néz ki a gyakorlatban egy olyan egyeztetés, amelyen arról születik döntés, hogy kiknek és mennyit kell zsebbe tenni ahhoz, hogy x cég nyerje a tendert? Kik képviseltetik magukat egy ilyen megbeszélésen?
- A hatalmon lévő politikai szervezet „kijáróemberei”, a beruházók „elintéző figurái” és a kivitelezők „problémamegoldói”. Nyilván, hogy egyik oldal sem akarja kompromittálni magát, ezért olyan embereket „alkalmaznak” erre a feladatra, akik nem jelentenek veszélyt rájuk nézve.
- Mindig csak a hatalmon lévő párt/pártok képviseltetik magukat a „pénzosztó” egyeztetéseken?
- Abban mindig volt egy hallgatólagos megegyezés, hogy az aktuális ellenzék mögött álló gazdasági erő is részesedik valamilyen arányban a nagyberuházásokból. Ez úgy működik, hogy az ellenzéki oldal gazdasági emberei megállapodnak a kormányzó párttal vagy pártokkal, hogy milyen mértékben tudnak az ellenzékhez kötődő cégek a munkálatokban részt venni, és azoknak a munkálatoknak hány százaléka lesz az ellenzék „jussa”. A mindenkori kormányoldal ezzel jelzi: ne felejtsék el a jövőre nézve - ha majd fordul a kocka, és az ellenzék kezébe kerül a kormányrúd -, hogy az aktuálisan hatalmon lévők mennyire „engedékenyek” voltak velük. Oda-vissza megy ez a játék. Amikor pénzről van szó, nincsenek ideológiák, nincsenek eszmék, elvek - együtt lopnak a pártok. Több olyan megbeszélésen is jelen voltam, ahol egy asztalnál ültek a bal- és a jobboldal „pénzcsináló” emberei - László, Ernő, Zsolt, Lajos -, akik arról egyezkedtek, kinek mennyi jut a csúszópénzekből.
- A gyakorlatban hogyan történik a vesztegetési pénzek célba juttatása?
- Azoknak a társaságoknak, amelyek részt vesznek egy adott projektben, kiterjedt céghálójuk van, azonban ezek a vállalkozások a gyakorlatban nulla tevékenységet folytatnak. Ezeket a társaságokat „ellátják” támadhatatlan szerződésekkel, amelyek hatalmas bevételeket generálnak számukra. A pénzek aztán szépen „szétporladnak” a gondosan kiválasztott alvállalkozók között, és eljutnak a megfelelő helyekre, így a politikai elit „pénzgyűjtőihez” is. Ezek a hálózatok jellemzően nem állnak meg Magyarország határán belül, sőt, általában a határon túl kezdődnek és ott is végződnek.
- Olyanra volt példa, hogy táskában, szatyorban szállított pénzt a „megfelelő” helyre?
- Igen, sokszor.
- Hogyan történt a vesztegetési pénz átadása? Utcán, irodában?
- Volt ebben pártiroda, volt ebben saját irodám, volt parkolóban, gépkocsim csomagtartójából történő átadás. Az én feladatom az akta- vagy sporttáska leszállításában, átadásában merült ki. Egy ilyen „pozícióban” a bizalom elsődleges szempont, bennem megbízott minden oldal. Aki egy kicsit is hibázik, az nagyon komolyan megütheti a bokáját, és örökre kieshet a pikszisből.
- Egy „fuvarral” általában mekkora vesztegetési összegeket juttatott célba?
- Több százmillió forintokat.
- A nagyobb projektekhez kapcsolódóan mekkora vesztegetési pénzek mozognak?
- Több millió euró. A legnagyobb összeg, amit én - egy bizonyos projekttel összefüggésben - táskákban, több tételben leszállítottam, több mint 3 millió euró volt. Egyébként a kivitelezések értéke már alapból feltételez egyfajta „párnát”, ha a projekt értéke több tíz- vagy több százmilliárd forint, akkor hatalmas összegek mozognak táskákban, nejlonszatyrokban is.
- Miként intézik azt el a háttérben, hogy egy adott tenderen x vagy y társaság fusson be?
- Én az építőiparban tevékenykedtem. Létezik egy - 4-5 nagyobb cégből álló - vállalkozói kör, amelynek tagjai előre megállapodnak egymással, hogy melyik pályázatot ki nyeri meg, a „vesztesek” pedig eljátsszák, hogy mennyire hadakoznak ez ellen, aminek a vége úgyis az lesz, amiben megegyeztek, és a nyertes - alvállalkozóként - bevonja a munkálatok elvégzésébe a „veszteseket”. Vagy: egyezséget kötnek, hogy ezért a színjátékért a „vesztesek” ennyi és ennyi pénzt kapnak - munka nélkül. Tehát előre felosztják egymás között, hogy ebben én leszek a nyertes, abban meg ti. A piac működése, a munkák felosztása egy előre meghatározott forgatókönyv alapján történik. Látszatra a kiírt pályázatoknak megfelelő keretek között.
- Ön részt vett olyan egyeztetéseken, amelyeken politikai szereplők vagy azok képviselői jelen voltak, és konkrétan vesztegetési összegekről esett szó?
- Igen. Több alkalommal is.
- Melyek azok a nagyobb beruházások, amelyekkel összefüggésben Ön - mint „kijáróember”, „táskaszállító” - közreműködött?
- M6-os autópálya, 4-es metró beruházása, különböző vasúti projektek.
- Margit-híd felújítása?
- Ez egy érdekes kérdés. Pályáztunk a mérnöki feladatok elvégzésére, az általunk ajánlott ár körülbelül 60 százaléka volt a végül nyertes árnak, azt is tudom, hogy kik és miket vállaltak be annak érdekében, hogy megkapják a megbízást. Mi nem voltunk eléggé bátrak, úgymond bevállalósak…
- Azt tudja, hogy a szerződésben rögzített összeghez képest mennyivel került többe a híd felújítása?
- Ugyan a kivitelezési folyamatban a tenderbontást követően nem vettem aktívan részt, de nyilván vannak megbízható információim erre vonatkozóan. Teljes műszaki megalapozottsággal állítom, hogy közel a duplájába került a híd felújítása, mint amennyi az eredeti szerződésben szerepelt. Ez volt az első szele a politikai környezetváltozásnak a gazdasági háttértársaságokra gyakorolt hatásának. Ebben az esetben a Fideszhez kötődő gazdasági társaság már nagyobb falatot követelt és kapott a 2010-es választások előtt. Volt egy személy - egy külföldi tulajdonban álló építőipari nagyvállalat „kijáróembere” -, aki ezt az egészet „levezényelte”.
- Igaz az, hogy egy németországi ügyészség megkereste Önt és együttműködését kérte magyarországi nagyberuházásokkal kapcsolatos vesztegetési ügyekben?
- Igen. Szeptember elején jutottak el hozzám, mivel tudomásuk szerint egy bizonyos projektben komoly „erőfeszítéseket” tettem az egyik külföldi kézben lévő építőipari mamutcég érdekében, amely társaság vesztegetési ügyei kapcsán nyomozást folytatnak, és a német ügyészek azt kérték, hogy - megfelelő ellentételezés mellett - segítsem a munkájukat.
A következő részben a vesztegetési pénzeket fizető társaságokról, azok „kijáróembereiről”, a politikai pártok „pénztermelőiről”, valamint a korrupciós technikákról olvasható beszélgetés a „bűnbánó táskahordóval”.
(privatkopo.hu)
