Folytatódik Hősök nyomában című sorozatunk, amelyben – ahogy a címből is sejthető – olyan történelmi személyiségekkel foglalkozunk, akik tevékenységük és életük során valamilyen okból, vagy okokból kiérdemelték az említett jelzőt. A decemberi Búvár Kund-os epizód után ismételten egy olyan ember következik, aki (sok minden egyéb mellett) részt vett és kiemelkedett a török elleni harcokban. Ozorai Pipóról van szó, aki olasz létére Magyarországon, Zsigmond király egyik leghűségesebb és legtehetségesebb embere lett akár gazdasági, politikai vagy hadászati téren is. Mielőtt belevágunk, azelőtt pedig szükséges leszögezni, hogy Pipó élete is tökéletes példa lesz arra, hogy az őshonos és talajgyökeres európai nemzetek között kiválóan létezik "átjárás", magyarul az illető nem lesz "tájidegen" egy másik hasonló országban. Erre legfőképpen akkor érdemes gondolni, amikor "kedvenc" liberálisaink azzal érvelnek a "menekültek" befogadása mellett, hogy például minket is befogadtak '56 után. Igen, befogadtak. Csakhogy kivétel nélkül azonos kultúrkörbe tartoztunk, ahol maximum egy-két sajátos nemzeti szokás lehetett furcsa a magyar menekülteknek. Mivel legtöbben valóban '56-tal szoktak érvelni, ezért különösen érdekes lesz egy példát fordítottan is megnézni, hiszen a kultúrkörrel kapcsolatos hasonlóság még akkor is megállja a helyét, ha jelen esetben Pipó aligha volt akármilyen "menekült" a középkor végén. Intő példa ez a görög-török határon kialakult helyzet miatt is.
 Ozorai Pipó Andrea del Castagno freskóján (forrás: Wikipedia) |
Ozorai Pipó, avagy eredeti nevén Filippo di Stefano Scolari minden valószínűség szerint 1368-ban, vagy 1369-ben született a Firenzei Köztársaság területén, Tizzanóban, a befolyásos Scolari család sarjaként. Pipónak már egész fiatal korától kezdve komoly ambíciói voltak, Budára állítólag egyenesen német földről került, és kereskedősegédként kezdett dolgozni Luca Pecchia firenzei származású üzletembernél. Filippo (Pipó) Budán gyorsan hírnevet szerzett magának gyors észjárásával és széleskörű nyelvtudásával (már ekkorra több nyelven is beszélt, köztük magyarul is.) A korszakban nem volt általános az írni-olvasni tudás és a számolni tudás sem, Pipó ezeket a készségeket is birtokolta. Budán figyelt fel rá a befolyásos magyar Kanizsai család egy tagja, Miklós, Pipó pedig hamar a Kanizsaiak simontornyai várnagya lett. 1399-ben előnyös házasságot kötött az Ozorán élő Ozorai András lányával, Borbálával, az eljegyzés keretében pedig Borbálát fiúsították, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a fiági kihalással az érintett nő is örökölhetett eredetileg csak fiúknak szánt javakat. Pipó pedig a házasság révén megszerezte Ozorát és környékét, amelyet valódi központtá fejlesztett az évtizedek során. Zsigmond király 1416-ban engedélyezte Pipónak, hogy Ozorán erősséget építtethessen magának. 1426-ban Pipó mezővárosi ranggal ruházta fel a települést, amely további privilégiumokat biztosított Ozorának.
Szintén 1399-től került a sikeres olasz fiatalember Luxemburgi Zsigmond magyar király szolgálatába, mint körmöcbányai urburaispán. Ez a titulus nagy felelősséggel, ugyanakkor nagy megbecsültséggel is járt, hiszen az ország legfontosabb bányáinak bevételét felügyelte. Ám Pipó nem ekkor emelkedett az ország legnagyobb hatalmú főurai közé.
Az 1403-as, Zsigmond-ellenes bárói felkelés alatt Pipó a király oldalán maradt, Zsigmond hálája pedig nem maradt el. 1404-ben megkapta a temesi ispánságot, számos megye mellett pedig 1407-ben a csongrádi ispánságot, 1409-től a zarándi ispánságot. Részt vett a Luxemburgi Zsigmond által életre hívott Sárkány-rend alapításában, illetőleg követséggel kapcsolatos feladatokat is ellátott Itáliában. 1408-tól szörényi bán is lett.
 Ozorai Pipó vára napjainkban, Ozorán (forrás: ozoraivarkastely.hu) |
Ezen a ponton pedig elérkeztünk ahhoz, ami Ozorai Pipó több évtizedes tevékenységét aktualitássá emeli. Korszakunkban Nagy Lajos király nézett először szembe a törökkel, így a 15. század elejére a velük járó veszélyt (különösen az 1396-os nikápolyi vereség után) mindenki a helyén kezelte.
Mindamellett, hogy Pipó szinte évente vezetett sikeres hadjáratot a törökök ellen, oroszlánrésze volt az egy évszázadig kitartó déli végvárrendszer kialakításában és kiépítésében, illetőleg a már meglévő várak felújításában, amit a Délvidék egyik legnagyobb hatalmú főuraként végzett. Sőt! Magát Hunyadi Jánost is Ozorai Pipó képezte ki, aki ifjoncként nagyon tisztelte a veterán harcost.
Ozorait kortársai életerős, tettre kész, harcias, tiszteletet parancsoló férfinak ábrázolták, aki élete legnagyobb részét Luxemburgi Zsigmond támogatására és a török ellen való harcra tette fel. Végül több évtizedes sikeres küzdelem után 1426. december 27-én halálozott el Lippán, tervezett havasalföldi hadjáratára sajnos már nem kerülhetett sor. Olasz származása kiváló példa arra, hogy Európa nemzetei között igenis van „átjárás”, ami a sorsközösséget és a közös európai kultúránk gyökereit illeti.
A kalandos életű harcost Székesfehérváron temették el, gyermekei sajnos még életében elhunytak, így nem volt utód, ki tovább vigye az apa méltó örökségét.
Reméljük, hogy a 21. századi Európában még maradt valami a Pipóhoz hasonló vitézek szellemiségéből. Szükség lesz rá ezekben a vészterhes években, az új sáskajárás kellős közepén!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Eddigi epizódok:
