Újabb résszel bővül Hősök nyomában sorozatunk, s Dugovics Titusz alakja után ma ismét egy olyan hőssel foglalkozunk, aki ugyan nem olyan mértékben ismert, mint a várvédő Dugovics alakja, mégsem volt nála kevésbé hősies az, amit véghezvitt. Azonban nem ez a fő oka, hogy hozzá hasonlítom Búvár Kundot. Dugoviccsal egyetemben ugyanis az ő létezése is erősen vitatott. Amit két hónappal ezelőtt írtam, most is megállja a helyét. Soha nagyobb szükségünk nem volt bátor hősökre és példaképekre, így egy ponton túl már nem is az a lényeges, létezett-e az adott személy, hanem tettének szimbolikája, amit üzen és közvetít felénk.
 Az ominózus jelenet a Képes Krónikában (forrás: Wikipédia) |
Búvár Kund az ismeretlen homályába vész, sokkal inkább szimbolizál az utókor számára egy bátor (és kreatív) hőst, mint ténylegesen megfogható, valóban létező alakot. Nézzük hát meg történetének hátterét!
Föl Endre! Béla! föl magyar!
Pozsonyhoz kell a férfikar:
A vítt Pozsony remeg.-
S melyik magyar nem megy, ha kell:
Utánok a hon puszta hely:
Mind harcon termenek.De a király bús, s Béla szól:
"Csaták miatt ha nyughatol
Oh ifju szép hazánk?
Teremt-e isten több magyart,
Mig a világ, mig napja tart,
Ha mink is elfogyánk?(Vörösmarty Mihály: A Buvár Kund, részlet)
Annyi bizonyos, hogy 1051 és 1052-ben III. Henrik német-római császár megtámadta országunkat, s Pozsonyt vette ostrom alá mint a nyugat egyik kapuját (ez nem azonos a sokat emlegetett pozsonyi csatával). Ellenben itt is, ahogyan 907-ben is, a támadó hadsereg alapvető eszköze volt a hajó, amelyek a Dunán lefelé úszva utánpótlást biztosítottak a Német-Római Birodalom számára. Amíg 907-ben ezeket a hajókat tüzes nyilakkal gyújtottuk fel, addig III. Henrik hajóit – a legenda szerint – máshogy süllyesztettük el.
Mint láthatjuk, a német támadás hazánk ellen nem volt új keletű jelenség, ám amíg másfél évszázaddal korábban a keresztény hadak a „pogány magyarokat kívánták kiűzni a Kárpát-medencéből”, ez értelemszerűen 1051 és 1052-ben már nem állta meg a helyét. I. István erős államot hagyott hátra, s ha ugyan tragikus módon egyenesági leszármazott nem is örökölhette meg a királyságot, az Árpád-háziak oldalágai biztos kézzel vezették az országot. A támadás idején I. András (I. Endre) volt trónon, a Vörösmarty versben is említett Béla pedig hercegi rangban volt (ez nem csak egy tessék-lássék cím volt, mivel még létezett a dukátus intézménye). Búvár Kund a legenda szerint pedig I. András egyik hű harcosa volt.
A Képes Krónika szerint Zotmund egyik éjjel megfúrta a már korábban említett hajótesteket, a rajta lévő utánpótlás elsüllyedt, így a német sereg kénytelen volt visszafordulni. A hajófúrás természetesen nem volt ismeretlen a korszakban, így ez aligha kitaláció, s mivel Zotmund alakjáról egyébként több korabeli krónika is beszámol, egyáltalán nem kizárható, hogy valós személyről beszélünk. Hajók elsüllyedését hovatovább német források is említik, így ebben a kontextusban is valószínűtlen a teljes fikció. A hajósüllyesztő Búvár Kundot, akinek hősiességével megnyertük a csatát, az első búvárként is szokás emlegetni.
Zotmund személyét híres reneszánsz történetírónk, Bonfini is megemlíti, csakúgy, mint Dugovics Tituszét. A több forrásból való merítkezés persze továbbra sem jelenti teljes bizonyossággal Búvár Kund létezését, ám valódiságára messze nagyobb esély van, mint az egyértelműen legenda Dugovicséra.
Érdekesség, hogy Búvár Kund személye egy teljesen más kontextusban is szerepel, immáron jelenkorunkban. Tavaly Búvár Kund Akciócsoport néven alakított a Mi Hazánk Mozgalom egy csoportot, amely banki károsultak védelmével foglalkozik. „Búvár Kund szellemében fogjuk megfúrni a bankok hatalmas flottájának hajóit” – írta akkor Toroczkai László sajnos azóta már nem létező Facebook-oldalán. Az akciócsoport pedig remek példa arra, hogy egy lassan ezer éve élt valós vagy fiktív hős neve hányféleképpen tud tovább létezni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
A sorozat eddig megjelent részei:
