Elöljáróban elmondanám, hogy az „agresszív nyomulás” címrészhez ezúttal hűtlen leszek, de erre jó okom lesz majd. Egyébiránt videójáték-sorozatunk harmadik része az egyik leghíresebb űrhorror, a 2008-as Dead Space idén megjelent újragondolásáról, remake-jéről szól majd, annak is pár olyan tényezőjéről, amely komoly vitákat generált a közösségen belül.
 Fotó: reddit.com |
Aki jól ismeri a remake-ek „működési elveit” az egyes művészeti ágak függvényében (remake-ek ugyebár nem csak videójátékokból készülhetnek, hanem például filmekből, zenékből is), az jól tudja, hogy a remaster és a remake között az egyik legfontosabb különbség, hogy amíg előbbi a korszaknak megfelelő ráncfelvarrása egy régi darabnak, de nem változtat az eredetin, addig a remake ennél jóval többre vállalkozik és újraálmodja a kiszemelt művet, de úgy, hogy azért hű maradjon a sikeres alapanyaghoz. Nyilván nem nehéz rájönni, hogy utóbbi jóval nehezebb és kockázatosabb vállalkozás, hiszen a rajongók feldühítése egy rosszul sikerült darabbal komoly gazdasági következményekkel is járhat az adott cégre nézve. A Dead Space jól vizsgázott, nem is ez a publicisztika tárgya, hanem az, hogy talán most először fordult elő az (bárki, aki tud korábbi példát, nyugodtan javítson ki, én ezzel most találkoztam először), hogy az eredeti rész egyes elemeit úgy cserélték le vagy változtatták meg, hogy az adjon egy enyhe, egyébként nem tolakodó (erre még visszatérünk) woke hangulatot a játéknak. Ennél is beszédesebb viszont az, hogy ezt miként reagálta le a közönség és a videójátékokkal foglalkozó média.
Aki szereti az űrhorrort, nézett ilyen típusú filmet, vagy játszott játékkal, az jól tudja azt is, hogy jobbára az atmoszféra megteremtésén áll, vagy bukik a dolog, minden más persze szintén nélkülözhetetlen az átütő sikerhez, de a zsáner kapcsán mindig az atmoszféra az, amit elsőrendűen vizsgálnak. Nem épp ez az a (al)műfaj, ahol az embernek LMBTQ-lobbival kapcsolatos dolgok jutnak az eszébe, de pont ez a csavar a dologban. És akkor jöjjenek a woke-stílusú változtatások az eredeti játékhoz képest:
1. Az egyik női szereplő, Kendra Daniels az intróban arról beszél, hogy barátnője van. Ez az eredetiben nem volt benne.
2. Az egyik karaktert nemes egyszerűséggel lecserélték egy fekete nőre, teljesen indokolatlanul.
3. A Dead Space a messzi jövőben játszódik, de azért több okból reméljük, hogy a játékért felelős Electronic Arts (EA) és csatolt részei nem a valódi jövőt látták. Például azért sem, mert szerintük a 26. században már nem lesz külön férfi és női mosdó, pedig 2008-ban még nem így gondolták. Lényeg, hogy a 2023-as változatban már gendersemleges mosdókkal találkozhatunk, miközben barangolunk a félelmetes folyosókon. Érdekes egyébként, hogy azok a hangadók, akik szerint baromság woke-kal vádolni a Dead Space-t, azoknak az az egyik fő érve, hogy a 26. századra már biztos minden mosdó gendersemleges lesz. Azért nem innék ennyire korán a medve bőrére a helyükben.
Nagyjából ennyi, tehát a transzneműség vagy a homoszexualitás nyíltabb propagálása ezúttal elmarad. Ez nem azért van, mert a lobbinak csak ennyi fér bele, hanem azért, mert a műfaj ebből kb. ennyit bír el, tehát, ha úgy tetszik, az EA alá tartozó Motive Studio kimaxolta a dolgot. Logikus – visszatérve az atmoszférateremtésre – hogy egy horror esetén több ezekből már nem működne, mert a zsáner rovására menne, a kétélű fegyver pedig visszafelé sülne el, és megbukna a játék. A Dead Space tehát minden téren sikeres lett, nekromorfokkal hadakozni még mindig izgalmas, de egyben nyomasztó is, ám azért a bal sarokban befigyel egy kis woke is. Meggyőződésem, hogy ez veszélyesebb, mint a frontális lerohanás, amely agresszivitásánál fogva jóval többekben kelt megütközést, mint a lassabb, óvatosabb építkezés.
Ezek a változtatások persze így is sokakat felháborítottak, jött is a futótűzként terjedő vélemény, hogy a szeretett Dead Space is woke lett. Persze a mainstream gémer oldalak és tartalomgyártók, videósok azonnal reagáltak, és még számomra is meglepő elánnal kezdték ostobázni és hülyézni azokat, akiknek nem tetszettek a változtatások. Ezt tette például a TheGamer nevű oldal is is, amit fentebb linkeltem be, pont abból a célból, hogy lássuk, szerintük már a címben „idióta” az, aki ellenérzését fejezi ki a módosítások iránt.
Persze azt már el sem kezdjük taglalni, hogy ezek a ripacsok mit összehisztiznének, ha őket idiótáznák le, de hát jól tudjuk, hogy az ő logikájuk másként működik, vagyis, hogy a vélt igazságuk nevében nekik minden szabad, az ellenségnek semmit. Mindezzel együtt azonban, azzal maszatolva, hogy a módosítások a játék lényegi részeit nem érintették, egyfajta összhadjáratot is hirdethettek a woke-ot ellenzők ellen, így nem csak hozzászoktatják, érzékenyítik a játékosokat az efféle „motívumokhoz”, de mindeközben a másik oldalt toxikussággal vádolhatják, akiknek „semmi se jó”, és egy jó játék esetén „az a legnagyobb bajuk, hogy gendersemlegesek a mosdók”.
A mesterterv annyira sikeres volt, hogy még a magyar gamer oldalak egy jelentős része is átvette azt, pedig ez egyrészt azért érdekes, mert a nyugati gamer világ mozgolódásairól szóló hírek csak egy igen modoros része jut el hozzánk (azok is általában lerövidítve), másrészt mert az LMBTQ-témákkal kapcsolatban eddig óvatosabban fogalmaztak, sőt, úgy általában nem szoktak belemászni markánsabb vélemények megosztásába. Erre itt van egy ékes hazai példa, de aki rászánja az időt, talál többet is.
Összefoglalva, ami nekünk innen legfőképpen érdekes, hogy a lassan adagolt woke-propaganda sokkal sikeresebb és célravezetőbb, mint a totális lerohanás, mert kevesebben érzékenyek rá, akik viszont mégis kiszúrják és szót emelnek ellene, azokat jóval könnyebb démonizálni, főleg, ha ehhez rendelkezésünkre áll egy szakajtóra való médium, streamer, videós, anyám kínja (hogy ezekből kik azok, akik tudatosan, terv szerint mérgeznek és hányan vannak azok, akik „normie” módon „csak nem értik”, mi ezzel a baj, jó kérdés). Az ellenzők ilyen téren való megszégyenítése pedig a csordaszellem törvényei alapján azt eredményezi, hogy a nagy többség egyre többet és többet tolerál majd, hogy még csak véletlenül se konfrontálódjon a fősodrattal – mert ugyebár azt sokan nem szeretnek manapság.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Az előző részek:
