 |
Nyílt levél a cigányok elleni támadások egyik gyanúsítottjától
Röhög a markába a cigány, a Nemzeti (Nemzetközi) Nyomozó Iroda arcátlan magabiztossággal állítja, hogy ismét hibátlan felderítő munkát végeztek. Megvannak a cigánygyilkosok, a bizonyítékok kétségtelenek, hiszen „a TV2 is azt mondta”.
Első kézből és a teljes nyomozati anyag ismeretében állítom azt, hogy ez hazugság.
Petőfi Attila és Bencze elvtárs eltávolítása után úgy tolja el magától az ügyet a Nyomozó Iroda, mint rabbi a sonkát. A nagy kapkodásban nem volt már idő feltárni a gyanúsítottakat tisztázó körülményeket. A koncepcióval szemben álló, azok felderítésére irányuló indítványokat a Pest Megyei Főügyészség eltaposta. Köszönjük dr. Szabó Zsolt ügyész úrnak „pártatlanságát”.
Több helyszínen semmi, azaz semmi nem utal arra, hogy a letartóztatottak közül valaha is járt volna ott bárki is. A hatóság retteg attól, hogy kimondja, dilettáns munkát végzett és az elvárt eredményt még a törvénytelen beavatkozások sem hozták meg.
Nos, röviden a „megdönthetetlen” bizonyítékokról:
A mindent vivő dns mintákat a rendőrök azokon a helyszíneken talált tárgyakon rögzítették, ahol emberölés nem történt. Ezen dns minták eredete is homályos.
Az elfogás előtti fegyverszakértői vélemények több és más fegyverekre utalnak, mint amiket a rendőrség lefoglalt.
A fegyverek a letartóztatás napján kerültek a feltalálási helyükre, azt, hogy ki és miért tette oda, senki nem vizsgálta.
Bebizonyosodott, hogy a Tatárszentgyörgyön megtalált töltényhüvelyek a két helyszínelés között kerültek a tetthelyre.
A gyanúsítottakra nézve terhelő lábnyomok és keréknyomok nem köthetők emberölések helyszíneihez.
Ujjlenyomatot egyáltalán nem rögzítettek, sehol.
A rendőrség felrúgta a házkutatások törvényi követelményeit, gyakorlatilag „kirabolta” az átkutatott ingatlanokat.
Cs. István, a bajtársaira valló besúgó és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) tisztje, bizonyos Hódos Ernő Lóránd „kapcsolatát” a nyomozás nem tisztázta.
A fegyverrablás legfőbb bizonyítéka az, hogy a kérdéses fegyverek egy része állítólag mindvégig a gyanúsítottak birtokában volt.
Micsoda alaposság, micsoda szakértelem!
Úgy tűnik régóta zavarta már a titkosszolgákat ez a debreceni társaság.
Cs. István irányított beépülése tette lehetővé azt, hogy „bizonyítékok” álljanak rendelkezésre ott és akkor, amikor a nyomozás érdeke azt megkövetelte.
Ugyanakkor ezek a silány bizonyítékok és átlátszó trükkök aligha győzik meg a bíróságot.
Első kézből és a teljes nyomozati anyag ismeretében állítom azt, hogy ez hazugság.
Petőfi Attila és Bencze elvtárs eltávolítása után úgy tolja el magától az ügyet a Nyomozó Iroda, mint rabbi a sonkát. A nagy kapkodásban nem volt már idő feltárni a gyanúsítottakat tisztázó körülményeket. A koncepcióval szemben álló, azok felderítésére irányuló indítványokat a Pest Megyei Főügyészség eltaposta. Köszönjük dr. Szabó Zsolt ügyész úrnak „pártatlanságát”.
Több helyszínen semmi, azaz semmi nem utal arra, hogy a letartóztatottak közül valaha is járt volna ott bárki is. A hatóság retteg attól, hogy kimondja, dilettáns munkát végzett és az elvárt eredményt még a törvénytelen beavatkozások sem hozták meg.
Nos, röviden a „megdönthetetlen” bizonyítékokról:
A mindent vivő dns mintákat a rendőrök azokon a helyszíneken talált tárgyakon rögzítették, ahol emberölés nem történt. Ezen dns minták eredete is homályos.
Az elfogás előtti fegyverszakértői vélemények több és más fegyverekre utalnak, mint amiket a rendőrség lefoglalt.
A fegyverek a letartóztatás napján kerültek a feltalálási helyükre, azt, hogy ki és miért tette oda, senki nem vizsgálta.
Bebizonyosodott, hogy a Tatárszentgyörgyön megtalált töltényhüvelyek a két helyszínelés között kerültek a tetthelyre.
A gyanúsítottakra nézve terhelő lábnyomok és keréknyomok nem köthetők emberölések helyszíneihez.
Ujjlenyomatot egyáltalán nem rögzítettek, sehol.
A rendőrség felrúgta a házkutatások törvényi követelményeit, gyakorlatilag „kirabolta” az átkutatott ingatlanokat.
Cs. István, a bajtársaira valló besúgó és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) tisztje, bizonyos Hódos Ernő Lóránd „kapcsolatát” a nyomozás nem tisztázta.
A fegyverrablás legfőbb bizonyítéka az, hogy a kérdéses fegyverek egy része állítólag mindvégig a gyanúsítottak birtokában volt.
Micsoda alaposság, micsoda szakértelem!
Úgy tűnik régóta zavarta már a titkosszolgákat ez a debreceni társaság.
Cs. István irányított beépülése tette lehetővé azt, hogy „bizonyítékok” álljanak rendelkezésre ott és akkor, amikor a nyomozás érdeke azt megkövetelte.
Ugyanakkor ezek a silány bizonyítékok és átlátszó trükkök aligha győzik meg a bíróságot.
Kiss Árpád Sándor
(Kuruc.info)
