A szárazföldi hadviselésben a meghatározó egységeknek a harckocsi-alakulatokat tartják. A második világháború óta a modern hadviseléssel vívott háborúkban a harckocsi-offenzívák voltak a meghatározó műveletek.

Viszont a hidegháború folyamán megjelent egy új járműkategória, amelyet magyarul úgy hívnak, hogy gyalogsági harcjármű (angolul: infantry fighting vehicle, IFV). Ez mostanra, ahogyan az ukrán konfliktus is bizonyítja, igen nagy jelentőségre tett szert.

Az IFV alapvetően egy erősen páncélozott és felfegyverzett, gyalogos alegységet szállító jármű. Nincs annyira erősen páncélozva és felfegyverezve mint egy harckocsi, de azzal ellentétben képes 6-8 főnyi gyalogságot szállítani a csatába, ami az ukrán konfliktus alapján nagyon hasznosnak bizonyul.

A második világháború idején ez a jármű kategória még nem létezett, bár a németek nagy számban rendelkeztek páncélozott csapatszállítókkal.

Az ukrán háborúban a tapasztalatok alapján az IFV-knek sokkal nagyobb jelentősége van, mint a harckocsiknak. Egyrészt mindkét fél sokkal többel rendelkezik belőlük mint tankokkal.

Másrészt, a legtöbb modern IFV képes elbánni egy harckocsival. Ennek az az oka, hogy a modern IFV-k el vannak látva irányított páncéltörő rakétákkal, ami egy jó találattal kiüthet egy tankot.

Például 1991-ben a Sivatagi Vihar hadművelet idején az iraki harckocsikban az amerikai gyalogsági harcjárművek páncéltörő rakétái nagyobb veszteségeket okoztak, mint az Abrams harckocsik lövegei.

Az oroszok számára nagy számban a BMP–1 és a BMP–2 típusú járművek állnak rendelkezésre. Ezek nagyon mobilak, és a súlyukhoz képest viszonylag erősen felfegyverzettek.

A páncélzatuk viszont csak a puskalőszert fogja meg. Ez azért probléma, mivel az ukrán háborúban a tüzérségnek igen nagy szerepe van, és mint kiderült, a túl közel robbanó tüzérségi gránátok repeszei átüthetik a BMP páncélzatát.

Az ukránok a nyugati országokból nagy számban Bradley, Marder és CV90 típusú gyalogsági harcjárműveket kaptak. Ezek lényegesen jobban páncélozottak, mint a szovjet-orosz eredetű BMP-k, viszont ennek megfelelően nagyobbak és nehezebbek is.

Az ukránok számára jól jön, hogy a nyugati IFV-k nem olyan nehezek, mint a nyugati harckocsik, ami miatt használhatják a hidakat.

A szovjet-orosz BMP-széria járművei sokkal gyengébben páncélozottabbak és sérülékenyebbek mint a nyugati gyalogsági harcjárművek. Ennek az az egyik oka, hogy a BMP–1 és BMP–2 típusú járműveknek van egy tervezési hibája: az ajtóba építették az üzemanyagtartályt.

Mivel a szovjetek általában törekedtek arra, hogy a járműveik a lehető legkönnyebbek legyenek ezért nem tudták máshogy megoldani a BMP–1 esetén az üzemanyag tárolását, mintsem hogy magába az ajtóba építették a tartályt. Ezért hogyha az üzemanyag-tartály találatot kap, akkor a legénység és a szállított gyalogság nem tud hol menekülni, magyarul bent égnek.

Ezzel szemben a nyugati harcjárművekben az üzemanyag szeparálva van a legénységtől, ami miatt azokban nem fordulhat elő ilyen.

A nyugati harcjárművek abból a szempontból is jobbak, hogy kevésbé zsúfoltak, mint az oroszok, ami miatt a katonák és a felszerelés könnyebben elfér bennük. Ezért a nyugati harcjárművek többféle feladatra használhatóak, például sebesültek evakuálására is.

Egy további előnye a nyugati harcjárműveknek, hogy általában jobb éjjellátó optikával vannak felszerelve, és képesek menet közben is lőni, mivel rendelkeznek lövegstabilizátorral.

Az ukránok a jövő gyalogsági harcjárművének a svéd eredetű CV90-et választották. Ez jelentősen újabb fejlesztés, mint akár a német Marder, akár az amerikai Bradley, és az ukránok a svédekkel vegyesvállalatot alapítottak a gyártásra.

A CV90 lényegesen erősebb fegyverzettel és páncélzattal rendelkezik, mint az orosz BMP-k. A CV90 páncélzata képes ellenállni az orosz harcjárművek 30 mm-es gépágyúlövedékeinek. Emellett a CV90 40 mm-es gépágyúval rendelkezik, ami könnyen kilő egy BMP-t.

A CV90-et úgy tervezték meg, hogy minimalizálják a jármű radar- és infravörös érzékelhetőségét, ami miatt hőképalkotókkal nehezebb felderíteni.

(Olvasónktól)