2013. június 20-án kora délután tudatta híveivel a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, hogy „mély fájdalommal értesült az elkerülhetetlenről: Horn Gyula egykori miniszterelnök haláláról”. A rövid nekrológ szerint a néhai kormányfő az „európai értékek” elkötelezett híve volt, egész életében a megalázottak és megszomorítottak pártján állt:
Meghalt Horn GyulaA Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége mély fájdalommal értesült az elkerülhetetlenről: Horn Gyula egykori miniszterelnök haláláról.Személyében Magyarország nem csupán a rendszerváltozás utáni korszakának egyik meghatározó személyiségét veszítette el, hanem egy olyan európai politikust, aki nemcsak szavakban, hanem tetteivel is kifejezte az európai értékek, a zsidó-keresztény örökség iránti elkötelezettségét.Horn Gyula olyan ember volt, aki egyszerű származása folytán mélyen átélte a jogfosztottság keserű érzését és sorsközösséget vállalt minden olyan emberrel és társadalmi csoporttal, akik elszenvedték a megszégyenítést, a megaláztatást és a kirekesztettséget. Édesanyja gyári munkásnő, édesapja szállítómunkás volt, a nagy szegénységben élő család fejét 1944-ben a Gestapo gyilkolta meg.Horn Gyula megválasztott miniszterelnökként 1994-ben a kormány nevében megkövette a magyar zsidóságot a második világháborúban elpusztított áldozatokért. Az egykori miniszterelnök határozott fellépésének köszönhetően indultak meg a tárgyalások a magyar Holokauszt túlélőinek kárpótlása ügyében, ennek nyomán hozta létre kormánya a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt.A vatikáni szerződés megkötése megnyitotta az utat az egyházi kárpótlások végleges rendezésére, a többi történelmi egyházakkal kötött megállapodások aláírására.A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége részvétét fejezi ki Horn Gyula családjának!
Kissé hiányosra sikeredett az idézett nekrológ. Horn Gyula édesapját a Gestapo 1944-ben megölte, ezt követően az ifjú Horn sorsközösséget vállalt mindazokkal, akiket megaláztak, kirekesztettek. Hogy hol és mikor, milyen formában vállalta a sorsközösséget, nem tudjuk meg, hiszen az 1944 és 1994 között eltelt ötven évről egy szó sem esik. Horn Gyula vélhetően átaludta ezeket az évtizedeket, s amikor felébredt, rögvest megkövette „a magyar zsidóságot”.
 |
Halottról igazat, vagy semmit, tartja a mondás. Én sem akarok igaztalant mondani az elhunyt kormányfőről, akit még el sem temettek. Közismert tények közlését azonban nem tiltja az illem.
Köztudott, hogy Horn Gyula az 1956-os forradalom alatt és a szovjet invázió után nem a jogfosztottakkal, a megalázottakkal vállalt sorsközösséget. Karhatalmistaként segítette az állami jogtiprást, törvénytelenséget, majd hosszú évtizedekig hűségesen szolgálta Moszkvát és a vörös birodalom hazai csatlósait. Az is tény, hogy 1994-ben „megkövette a magyar zsidóságot”; a magyarságot azonban soha nem követte meg. A magyarságnak csak a híres „Na és?” jutott.
 |
Érthető, hogy a kádári hatalmat 1956 novemberétől rendületlenül kiszolgáló Horn Gyulát a Mazsihisz „mély fájdalommal” gyászolja. Ha ugyanis nincs Kádár, nincsenek a szovjet tankok, nincsenek a kisebb-nagyobb karhatalmisták, nagy baj lett volna honunkban. Se több, se kevesebb: egy újabb holokauszt. Nem én állítom ezt, hanem a Mazsihisz jogelődje, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK). Erről azonban manapság nem ildomos beszélni.
Az 56-os forradalom leverése után a kádári bábkormányt Izrael azonnal elismerte (hogy ennek mi volt az ára, az egy másik írás témája lehetne; lesz is). A honi zsidóság csúcsszerve sem maradt rest: a MIOK vezetése terjedelmes emlékiratot állított össze és juttatott el a bábkormánynak. Az emlékirat az „ellenforradalom” alatti antiszemita jelenségeket és zsidóellenes atrocitásokat foglalta össze. A dokumentum tanúvallomásokra hagyatkozva lajstromba veszi, melyik településen, mikor történtek zsidóellenes kilengések, s felsorolja név szerint azokat a zsidókat, akik (hogy a fenti nekrológ szavaival éljek) „elszenvedték a megszégyenítést, a megaláztatást és a kirekesztettséget”.
Erről az emlékiratról ma nem szokás beszélni. A Mazsihisz vezetése sem nyilatkozott meg az elmúlt több mint két évtized során ebben az ügyben. Pedig egyetlen más hazai egyház, felekezet sem támogatta meg ilyen szolgai módon a Kádár-kormányt. Egyetlen más hazai egyház, felekezet sem mocskolta be a magyarság forradalmát rögvest annak leverése után.
A zsidó emlékiratról most bővebben nem írok, csupán az összefoglaló megállapítást idézem. A MIOK szerint „ha az ellenforradalmat nem verik le viszonylag rövid idő alatt, az a fasizmus által oly súlyosan megtizedelt magyarországi zsidóságra nézve is végveszéllyel járt volna”. Más szavakkal: 1956 forradalma a holokauszt utolsó felvonásának prológusa volt.
Érthető tehát a Mazsihisz mély gyásza. Horn Gyula, a horngyulák viszonylag rövid idő alatt elhárították az állítólagos végveszélyt.
Bistrán Demeter - Kuruc.info
Kapcsolódó:
