3. Ha mostanság valaki úgy dönt, hogy Londonban szeretne színházba menni, könnyen találkozhat majd az LMBTQ-lobbi legújabb vívmányával. Ugyanis több londoni színházban is eltörlik a „hölgyeim és uraim” kifejezést, hogy ne sértsék meg azokat az embereket, akik úgy érzik, egyik nemhez sem tartoznak. Az persze már nem újdonság, hogy a művészetek világa mindig is élen járt a liberális eszmék hirdetésében. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden művész liberális lenne, de ez az egyik fő gócpont, ahol az LMBTQ-lobbi sötét seregei gyülekeznek. Ha, akár a londoni színházakat nézve napi pár ezer vendéggel is számolunk, kiválóan lehet őket a liberálisok számára „megfelelő irányba” terelgetni az ilyen és ehhez hasonló szabályokkal. Persze feltételezhetnénk, hogy a közönségnek van annyi immunrendszere, hogy lerázza magáról ezt a sok ökörséget, amit lenyomnak a torkukon, de nincs. Sőt, repetáért kiáltanak!

2. Unod az unalmas, fehér színűre festett zebrákat? Feldobnád a napodat egy valóságos színkavalkáddal, hogy vidámabban teljen a munkával töltött idő? A hollandiai Almere a te városod, ahol nemrég adták át a világ első transzgender zebráját! Rózsaszín csík a lányoknak, kék a fiúknak, fehér pedig azoknak, akik nem tudják/nem akarják ilyen bigott definíciók mentén meghatározni az identitásukat. Hogy, hogy nem, Jerzy Soetekouw polgármester egészen véletlenül szociáldemokrata színekben politizál. A régi jó elvtársak bizonyára igen büszkék lennének rá, hogy harcol az elnyomás minden formája ellen, habár lehet, még ők is pislognának párat, hogy ez miért függ össze a munkásosztály érdekvédelmével, amiért eredetileg ez az egész díszes társaság létrejött. Jerzy azonban nem foglalkozik ilyen apróságokkal, hiszen „Almereben mindenki az lehet, aki akar”. Én egyébként futurisztikus űrnáci szeretnék lenni, remélem én is megtalálom a helyem a szociáldemokrata paradicsomban és nem rekesztenek ki azért, mert kirekesztő vagyok.

1. Városokat különböző szempontok alapján mindig is népszerű volt rangsorolni. Ezek a listák sokszor hasznos információkat tartalmaznak akár turisztikai, szórakozási, környezeti, közlekedési stb. szempontból. Viszont ide is beette már magát az LMBTQ rágcsálóhadserege, ugyanis szempont lett, hogy egy adott város mennyire élhető az LMBTQ-közösség számára. Ez alapján az izlandi Reykjavík lett a „győztes”, de meglepő módon számos holland és kanadai nagyváros is helyet kapott a top 10-ben. Hála Istennek végre valamiben mi is jól teljesítettünk, ugyanis Budapest a lista hátsó felében kullog. Egyébként nekem is lenne pár ötletem, milyen szempontok alapján lehetne városokat rangsorolni, remélem, egyszer engem is kitömnek majd egy rakat pénzzel, hogy megvalósíthassam, úgy, mint most az LMBTQ-maffiát. Egyébként személy szerint Izland, mint ország és potenciális úti cél mindig is érdekelt, de ez a hír egy kicsit elvette a kedvemet.

3+1. Most csalok egy kicsit. Egyrészt azért, mert a cikk elején nem közöltem, hogy ismét lesz bónusz esemény, másrészt pedig azért, mert ez Magyarországon és nem a klasszikus értelemben vett Nyugaton történt, ráadásul nem a héten, hanem egészen pontosan november 1-jén. Ennek ellenére mégis helyet kapott a toplistámban. S, hogy miért? Azért, hogy mindenki számára egyértelműen szemléltessem: a vicces és könnyed hangnem ellenére nem (csak) a Nyugat kifigurázása illetve a rajta való nevetés/nevettetés a célom, hanem annak bemutatása is, hogy mi sem állunk távol egy hasonló léptékű szürreális ország létrejöttétől, csak ide sokrétű okok miatt később ér el majd az őrület. A Labrisz Leszbikus Egyesület (ilyen egyáltalán miért létezhet?) ugyanis szimbolikus módon mindenszentek napján tett ki honlapjára egy felhívást, miszerint „alternatív meseírókat” (jelentsen ez bármit is) toboroznak, hogy aberráltnál aberráltabb történeteket írjanak óvodások és kisiskolások számára, mesekönyvek formájában. Az aberrált szót persze csak én használtam, ők inkább így fogalmaztak: „A jól ismert mesék mai közegben játszódó, újraírt változatait várjuk olyan szereplőkkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Például nem felelnek meg a hagyományos nemi szerepeknek, LMBTQ-emberek, nem fehér bőrűek, nem keresztények, menekültek, mélyszegénységben élők, testi fogyatékossággal vagy mentális zavarral élnek, idősek, határon túliak, alkoholbeteg, börtönviselt szülők gyerekei, és még folytathatnánk a sort: döntse el a pályázó érzékenysége, miként értelmezi a fogalmat.”

Korábban írtuk: Heti progresszió

Kapcsolódó: A sterilitás kultusza - egy látlelet a hanyatlásról (18+)