Igen, pontosan addig terjedtek Benedek pápa „türelmének és megértésének” határai, ameddig… megengedték neki. Kevesen emlékeznek rá, de 2009 januárjában Benedek pápa alaposan melléfogott: visszafogadta a katolikus egyház kebelébe a X. Szent Piusz Papi Társaság püspökét, akit – másik három püspöktársával együtt – még II. János Pál közösített ki az egyházból, mivel a tradicionalista Marcel Lefebvre érsek, a katolikus egyház úgynevezett „modernizációjával” szembehelyezkedő szervezet alapítója, a Szentszék határozott tilalma ellenére szentelte fel őket. Csakhogy az „igazság szerelmese”, „korunk legnagyobb katolikus teológusa” (Erdő Péter szerint) nem volt eléggé figyelmes. Ugyanis az exkommunikáció feloldása előtt Williamson rettenetes bűnt követett el: elmondta a véleményét a holokausztról. A tradicionalista püspök 2008 októberében, az egyik svéd televíziós állomásnak adott interjújában súlyosan alàbecsülte a német koncentràciós tàborokban elhunytak szàmàt, és tagadta a gàzkamràk létezését. Hatalmas botrány kerekedett! A szabad véleménynyilvánítás bajnokai nekiestek a pápának, aki persze több alkalommal is „elhatárolódott” Williamson nézeteitől. (Benedek pápának egyébként más ballépései is voltak: gyerekkorában tagja volt a Hitlerjugendnek, illetve egyik könyvében méltatta XII. Piusz pápa érdemeit, sőt boldoggá avatása elől sem zárkózott el, holott a zsidók szerint XII. Piusz korántsem tett meg mindent a holokauszt megakadályozása érdekében.)

Az „elhatárolódások” valóságos áradata söpört végig a katolikus egyházon. Végtelenül „toleráns” és „nyitott”, ugyanakkor kizárólag a katolicizmus ügye mellett elkötelezett érsekek, püspökök, és más egyházi vezetők sokasága ítélte éles szavakkal a „megtévedt” püspök nézeteit. A katolikus egyházfő egy interjújában később azt mondta: ha tudomása lett volna arról, hogy Williamson „tagadja a világháborús gázkamrák létezését”, nem oldja fel a kiközösítési határozatot. De miért nem tudott a Szentatya Williamson felháborító kijelentéséről? Nos, a felelős Darío Castrillón Hoyos bíboros lett, az Ecclesia Dei pápai bizottság vezetője, aki meg is kapta súlyos mulasztásáért a méltó büntetését. 2009 júliusában menesztették tisztségéből, mivel elmulasztotta tájékoztatni a Szentatyát Williamson püspök elfogadhatatlan nyilatkozatáról.

A „holokauszttagadó püspök” Angliában egy kolostorban húzta meg magát, egy ideig eltűnt a nyilvánosság fórumairól, mi több, egy per is megindult ellene Németországban. Az „eretnek” püspöknek még azt sem tették lehetővé, hogy saját maga válassza meg a védőügyvédjét: akit ugyanis ő maga kiszemelt erre a feladatra, azt a tolerancia bajnokai „neonácinak” bélyegezték. Williamson azután persze mi mást tehetett, bocsánatot kért. A Szentatyától azért, „amiért szükségtelen gyötrelmeket és gondokat okozott” neki, illetve mindenki mást is megkövetett, akiket „megsértett”. Korábbi, nagy vihart kavart kijelentéseit azonban nem vonta vissza. Annyit mondott csupán, hogy „alaposan tanulmányozni fogja a kérdést”. De sohasem derült ki, mi lett vizsgálódásainak az eredménye, mivel a X. Szent Piusz Testvériség elnevezésű tradicionalista katolikus szervezet vezetői megtiltották neki a nyilatkozattételt.

Williamsont 2009 októberében egy németországi bíróság 12 ezer eurós pénzbüntetésre ítélte, azonban 2010 áprilisában 10 ezer euróra, majd másodfokon 6500 euróra csökkentették a büntetési tétel összegét. Csakhogy az újabb fellebbezés nyomán az ítéletet végül „eljárási hibára” hivatkozva – némiképp meglepő módon - megsemmisítették. 2012-ban a tradicionalista Szent X. Piusz Testvériség kizárta Williamsont a tagjai közül. Ugyanebben az esztendőben a nürnbergi tartományi felsőbíróság „eljárási hiányosságokra” hivatkozva újból megindította ellene a pert. Ezúttal az ítélet 1600 euró pénzbüntetés volt. („Munkanélküli állapotára tekintettel”. A fellebbezés során Williamson többek közt arra hivatkozott, hogy németországi bíróságnak semmi köze sincsen ahhoz, miről beszélt egy svéd televíziós társaságnak adott interjújában.) Antonio Franco pápai nuncius, a Vatikán izraeli nagykövete 2009 márciusában – nyilván Benedek pápa véleményével összhangban – kijelentette: a holokausztot kétségbe vonók nem tekinthetők katolikusnak.

XVI. Benedek A Názáreti Jézus című könyvének 2011-ben megjelent második kötetében leszögezi: a zsidók kollektíven nem tekinthetők bűnösnek Jézus Krisztus haláláért. A pápa álláspontja nem újdonság ugyan, hiszen a második vatikáni zsinat (1962-65) egyértelműen mentesítette már a zsidókat a Megváltó keresztre feszítése miatti felelősség alól. Van azonban mégis egy dogmatikai újítás „korunk legnagyobb teológusának” álláspontját alaposan szemügyre véve. Mint írja, János evangéliumában kétségkívül fehéren-feketén ott áll, hogy a „zsidók” gyilkolták meg Jézust, “azonban ez a kifejezés semmiképpen sem vonatkozik – mint ahogy a mai olvasó feltételezné – Izrael népére általában, és még kevésbé tekinthető rasszista kitételnek”. „János maga is zsidó volt, miképp Jézus és követői is azok voltak”, mi több, „az egész korai keresztény közösség zsidókból állt” – fejtegeti a pápa, hozzátéve, hogy noha a Bibliában szerepel a „tegyetek tanítványaimmá minden népeket” kitétel, a „zsidók megtérítésére irányuló törekvések ugyanis súlyos következményekhez vezettek a múltban.”

“Izrael Isten kezében van, aki megváltja majd egészében a megfelelő időben” – írja Benedek, hozzátéve, hogy azt természetesen nem lehet tudni, hogy a „megfelelő idő” mikor érkezik el. (Miképp az „egészében” kifejezés is meglehetősen különös: a keresztény teológiában a „kollektív üdvözülés” fogalma mindeddig ismeretlen volt.) A pápa, álláspontjának nagyobb súlyt akarván adni, idézi könyvében Hildegard Brem cisztercita szerzetest és teológust: “Az egyháznak nem kell törődnie a zsidók megtérítésével, hanem csak várnia kell a megfelelő időre, amit Isten meghatározott.”

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Benedek pápa lemondási szándékának bejelentését követően – 2013 februárjában – meleg szavakkal méltatta Ratzinger érdemeit. Hozzá intézett levelében köszönetét fejezte ki mindazért, amit XVI. Benedek a keresztények és a zsidók, valamint a Vatikán és a zsidó állam közötti kapcsolatok elmélyítése érdekében tett. Az izraeli kormányfő szerint „XVI. Benedek bátran védelmezte a zsidó-keresztény értékeket, továbbá a kereszténység és a zsidóság közös civilizációjának gyökereit”. Netanjahu emlékeztetett a katolikus egyházfő 2009-es „történelmi” izraeli látogatására, amely jelentős mértékben elősegítette a Vatikán és Izrael közötti új kapcsolatok kialakítását.

Levelében a miniszterelnök visszaemlékezett arra, hogy akkori találkozójuk során XVI. Benedek a zsidóságot a kereszténység "idősebb testvéreként" említette, és megerősítette elkötelezettségét a keresztények és a zsidók közötti együttműködés erősítésére.

G. - Kuruc.info