Túl vagyunk végre a választáson, április 12-én pedig azt is megtudtuk, hogy a fideszes oldal volt, amelyik végig hazudott a közvélemény-kutatásokról. A Fidesz kétharmados vereségével azonban nem csak egy párt bukott meg – amelyet négy év múlva akár újra meg lehetne választani –, hanem az egész általuk felépített keresztény-konzervatív rendszer, amit lehetetlen lesz helyreállítani.
 Orbán |
Időnként érdemes odafigyelni a baloldali médiára és véleményformálókra, mert egyes dolgokat – leginkább a saját oldalukat érintő politikai ügyeket – jobban értenek, mint a nemzeti oldal. Ilyen volt például Magyarország történetének legnagyobb Pride-menete, amit most szeretnék idehozni, mert a későbbiek szempontjából jelentősége lesz.
A tavalyi Pride-dal kapcsolatban a nemzeti oldalra leginkább az jutott el, hogy Orbán keménykedni akart, de az egésznek csak szájhősködés lett a vége, amivel aztán éppen az ellenkezőjét érte el. A baloldali véleményformálók szerint viszont Orbán célja az volt, hogy Magyar Pétert választásra kényszerítse, és ezzel szembefordítsa egymással a formálódó Tisza szavazótábor két oldalát: az elkötelezett balliberálisokat, és a – Tölgyessy Péter szerint a Tisza 18-22%-át kitevő – csalódott fideszeseket. Vagyis Orbán részéről az egész csak egy trükk volt, egy hatalomtechnikai manőver, amin a baloldal átlátott. Ennek a hazardírozásnak viszont az volt az ára, hogy a kormányellenes tüntetéssé alakuló Pride soha nem látott legitimitást adott a homoszexuálisoknak.
A totális stratégiai vereség
A kétharmados Tisza győzelem is egy olyan dolog, amelynek lehetőségéről és jelentőségéről sokkal többet beszéltek a baloldalon (a választások előtt és utána is), mint a jobbközép fideszes oldalon. Puzsér Róbert például már régóta mondja, hogy ő nem a Fideszt akarja leváltani, hanem a rendszert, amihez kétharmad kell. Magyar Pétert és a Tiszát ezért rendszeresen egy kalapácsnak nevezte, aminek csak az a célja, hogy szétverjék a Fidesz által felépített rendszert, hogy a romjain egy új, nyugatos és balliberális hatalmi berendezkedést hozzanak létre.
Török Gábor erről a választás estéjén az alábbit mondta (3:26:53 és 3:28:07 között):
...végig kétharmaduk volt. Gránit szilárdságba lehetett önteni az Alaptörvényt, bármikor módosítani a későbbiekben, és hát végig arról volt szó, hogy hosszú távú építkezés. És a vége micsoda? Egy brutális kudarc [..] amiben minden veszélybe került, amit a Fidesz-világ felépített. Minden veszélybe került: az Alaptörvény, [..] a hosszú távra odaültetett emberek...
Török másnap még világosabban fogalmazott a választás következményeivel kapcsolatban (1:17:30 és 1:19:44 között):
A Fidesz nézőpontjából történelmi hiba volt például a választási rendszerhez nem hozzányúlni. Egy arányos választási rendszer [..] simán megakadályozhatta volna azt, hogy most Magyar Péter és a Tisza párt tulajdonképpen lenullázzon mindent, amit a Fidesz hosszú távú politikai építkezésnek gondolt. Ami részben intézményekben, részben személyekben egy hosszú távú fideszes kurzust akkor is megtarthatott volna, hogy ha mondjuk éppen a kormányzati hatalom elveszik.
Most [...] azon a ponton vagyunk, hogy a Tisza mindent le tud bontani. Mindent le tud bontani, és [..] a választási rendszert is tudja majd módosítani mindenki nagy örömére, és akkor valóban nem Orbán Viktor rendszere lesz itt évtizedekre bebetonozva, hanem Magyar Péteré. Ez szerintem egy történelmi felelősség a Fidesz nézőpontjából, és egy történelmi hiba. Az Orbán-rendszernek és magának Orbán Viktornak a történelmi hibája.
Pető Péter pedig azt állapítja meg Orbán hazardírozásával kapcsolatban (1:22:00-től), hogy „Hát most nagyon nagy árat fizetnek érte, szerintem ennél nagyobb ár elképzelhetetlen, mert a NER-történet, a korszak kimenetei, a kulturális hatás, minden el van vágva. És Magyar Péter győzelmi beszéde azt hiszem nem sok kételyt hagyott ebben az ügyben.”
Tehát itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a Fidesz vagy Orbán Viktor egy egyszeri vereséget szenvedett volna, hanem arról, hogy az egész hosszú távra felépített konzervatív berendezkedés megbukott. Kétharmados vereség nélkül az Alaptörvény és a jelenlegi intézmények garantálták volna az ország tartós nemzeti-keresztény karakterét, bármilyen kormány legyen is. A baloldal kormányra kerülhetett volna, de nem került volna hatalomra.
Az Alaptörvényben most olyan kitételek szerepelnek, hogy: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, „az anya nő, az apa férfi”, „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be”, „Magyarország... felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért”, és hogy „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”.
Ez az Alaptörvény az EU-val szemben is védett a bevándorlástól, gátolta a homoszexuális örökbefogadást és „házasságot”, és kitért a határon túli magyarokra. Ha az egészet kiradírozzák, lehet, hogy az új alkotmány éppen a homoszexuális „házasságot” fogja védeni. Vagyis akkor hiába kerül majd ismét kormányra a jobboldal (akár többször is), az új, balliberális keretrendszeren belül csak vergődni lehet majd, de nem lehet érdemi módon változtatni.
Magyar Péter már megkezdte a meghatározó emberek elmozdítását: távozásra szólította fel Sulyok Tamás köztársasági elnököt, a Kúria elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét, a legfőbb ügyészt, az Állami Számvevőszék elnökét, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, a Médiahatóság elnökét, és az Országos Bírósági Hivatal elnökét.
A fideszes nemzeti-keresztény kurzus koporsójában pedig az lesz az utolsó szög, amikor az alkotmány után a választási törvényt módosítják. Ugyanis ez a módja annak, hogy az alkotmányt tényleg bebetonozzák: egy olyan választási törvény, amiben csak extrém esetben lehet kétharmadot elérni. Gondoljunk bele, hogy mi kellett az első kétharmadhoz: Gyurcsány hazugságbeszéde a ciklus elején (amiből majdnem forradalom lett), aztán bejött a 2008-as gazdasági válság, és a magyar nép az egészet végigszenvedte. Ilyen nem lesz többet a következő száz évben. Orbán Viktor és a Fidesz-elit igazi történelmi bűne pedig az, hogy nem biztosították be a rendszert, hanem hatalomtechnikáztak.
Hogy ez mennyire súlyos, az a Fidesz bukásában érdekelt Török Gábor és Pető Péter apokaliptikus megfogalmazásából is érezhető. A fideszeseknek pedig innentől csak az impotens dühöngés marad, mintha a Tisza tehetne az egészről, és nem elsősorban Orbán Viktor.
Egy dolog biztos: a fideszes patrióta és keresztény-konzervatív oldal totális stratégiai vereséget szenvedett. Egy olyan vereséget, ami a Holdról is látszik, és ami az elkövetkező nemzedékek jövőjét is meg fogja határozni. Innentől az már csak a Tiszán múlik, hogy a saját alkotmányukat hogyan fogják bebetonozni.
Orbánéknak egyetlen igazán fontos dolguk lett volna: az eredeti kétharmados felhatalmazással az ország nemzeti karakterét és a hagyományos értékek védelmét biztosítani. Nem Kis Grófóval fotózkodni, nem Netanjáhú előtt hason csúszni, nem a Mi Hazánk Mozgalom szavazataira ráutazni, hanem ez.
Most majd nézhetnek maguk körül, mint a hülyék. Az utolsó fideszes oltsa le a villanyt.
 Miután mindent elvesztettél, de legalább már nincs vesztenivalód |
A felelősök
A nemzetvesztő kudarcért elsősorban Orbán Viktor a felelős. Itt ugyanaz történt, mint a Pride esetén: mivel Orbán nem nemzeti-keresztény, hanem hatalomtechnikus, ezért hazardírozott. A győzteskompenzáció volt neki a fontos (ami nagyobb politikai mozgásteret ad a győztes pártnak), ahelyett, hogy bebetonozta volna az Alaptörvényt.
De felelősség tekintetében nem kerülhetjük meg a fideszes holdudvart, az újságírókat, a véleményformálókat. „Itt a gyermekeink jövőjéről van szó” – hallottuk ezerszer, de nem volt senki, aki azt képviselte volna, hogy az eredményeket hosszú távra kell bebiztosítani. És ki is lett volna? Az Alaptörvény atyjának nevezett drogos homoszexuális (és zsidó) Szájer? A homopornót forgató egykori fideszes sztárpap, Bese atya? A Győzikével békemenetelő, a szélsőbalos antifasisztákat nácizó (csak hogy jobbra támadjon) Bayer? Az Irán elleni háborúra uszító Jeszy, akinek annyi a véleménye a fideszes nőkről, hogy „jobban sz..pnak”? A saját szavazólapját meghamisító Ferencz Orsolya? Vagy a Magyarországon Izraelt képviselő hitgyülis Kulifai Máté?
Nem volt senki, mert az egész fideszes holdudvar a performatív kereszténységet és a performatív hazafiságot képviseli. Amikor úgy teszünk, mintha keresztények és hazafiak lennénk. Elszínészkedjük. De nincs mögötte semmilyen meggyőződés.
Arról nem is beszélve, hogy a Fideszhez, mint egy féregnyúlvány, úgy nőtt hozzá az Izrael-lobbi. A Mandiner folyamatosan a Neokohn és a hitgyülis újságírói gárda cikkeit közli. Orbán Viktor szerint Európában csak Magyarország és Vatikán békepárti, de a gázai népirtás ügyében Netanjáhú mellé állt. Amikor Trump megtámadta Iránt, Orbán azt nyilatkozta, hogy nem biztos benne, hogy Trump vajon háborút vagy békét indított el. Performatív kereszténység...
Végső soron ez a hiteltelenség, elvtelenség és gerinctelenség vezetett a fenti történelmi bűnhöz, és ezért kell az egész fideszes kuplerájnak eltakarodnia. A „nemzeti oldal” és „nemzeti ellenállás” kifejezést pedig soha többé ne vegyék a szájukra.
A Megtisztulás kérdése
A nemzeti szervezetek a választás után megtisztulásra szólítottak fel, és arra, hogy a nemzeti oldalnak le kell ráznia magáról a rátelepedett Fideszt. Incze Béla egy kiváló metaforával a Fideszt nemrég gólemnek nevezte, egy agyagból és sárból gyúrt, lélektelen és szellemtelen monstrumnak, amelyet a rabbi varázsjelei keltettek életre.
Hogyan különböztethetjük meg tehát magunkat világosan a Fidesz-gólemtől? Szerintem el kell utasítani azt a ki nem mondott konszenzust, hogy a nemzeti oldal és a fideszes oldal ugyanazt képviseli, csak az egyik kicsit radikálisabban, a másik pedig mérsékeltebben (ami legfeljebb a szavazók szintjén lehetne igaz). A Fidesz olyan mértékben vált hiteltelenné, és olyan történelmi bűnt követett el, amely után a nemzeti oldal már nem vállalhat vele közösséget.
Másrészt a cionizmus elutasítása legyen nemzeti minimum. Németh Sándor szerint „Isten” (vagyis Jahve, a zsidóság istene) cionista, ezért mindenkinek annak kell lenni. Király Tamás pedig kijelentette (1:00:37-nél), hogy „ha lesz a Mi Hazánknak cionista tagozata, akkor belép”. A cionizmus izraeli nacionalizmus, ami semmiben nem különbözik attól, mintha Németh Sándor és Király Tamás mondjuk román nacionalista lenne, és azt képviselnék, hogy Románia határa a Tiszáig húzódik. A magyar nemzeti eszmével a cionizmus, Orbán és a fideszes vándorcirkusz Izrael first politikája összeegyeztethetetlen¹.
Senki nem állhat Magyarország mellett úgy, hogy közben Izrael előtt térdel.
 Orbán és Netanjáhú |
Harmadrészt pedig, bár most mindenki a Tiszával van elfoglalva, a jelenlegi helyzetben legalább annyira kell ellenzéket váltani (ami most a Fidesz) a hitelességhez és a megtisztuláshoz, mint amennyire kormányt. De meglátjuk, hogy mi lesz a Mi Hazánk Mozgalom választás utáni stratégiája.
A holnap
Ha valaki átérzi a bukás súlyosságát, annak azt tudnám javasolni, amit a korábbi ellenzék csinált a választás éjszakáján: a berúgást. Semmi értelme a „folytatjuk”, a „soha nem adjuk fel” és a „mi mindig ott leszünk”-féle ostoba fideszes szlogenekbe kapaszkodni.
Másrészt viszont, korábban már többször írtam arról, hogy a pártpolitika a politikának csak egy kis része. A zsidóságnak sem azért van hatalma, mert szavaz, hanem mert egy jól szervezett közösséget alkotnak. (Amivel korábban a „Magyar vagy? Akkor szerveződj!” című írásomban foglalkoztam részletesen.) A magyar közösségben hatalmas kiaknázatlan potenciál van, és akinek fontos a nemzeti eszme, az nem gondolkodhat csak abban, hogy négy év múlva majd ismét behúzunk egy ikszet.
Tehát, ha valaki megfogadja a tanácsomat és berúg, akkor másnap – ha jobban lesz – mossa meg az arcát, húzza ki magát, és csatlakozzon a szervezett magyar közösséghez.
Doktor Faust
1Mint amikor Orbán a magyar sírokat feldúló Simion mellett kampányolt, mert a román politikus a Trump, Le Pen, Milei és Bolsonaro-féle cionista hálózat része volt.
Az írás eredetileg a szerző Substack-felületén jelent meg.
