A Nyíregyházi Napló múlt heti számában a főszerkesztő tollából megjelent egy írás A gyűlölet keresztje címmel. Természetesen Diczkó József célkeresztjébe pártunk, a Jobbik került, illetve az általa szervezett, mára már hagyományossá vált adventi keresztállítás. Micsoda „tragédia”, hogy a tavalyi karácsony előtt erre az eseményre – annyi más település után – immáron végre városunkban is sor került!

A szocialista-szabad demokrata oldalról két évtizede mániákusan és kényszeresen a nemzeti radikális politikai formációk megbélyegzésére használt szélsőjobboldali, illetve szélsőséges jelzők használatával kapcsolatosan már elöljáróban szögezzük le, hogy e két pártnál szélsőségesebb, kirekesztőbb, a tőlük eltérő ideológiát valló politikai mozgalmakkal szemben intoleránsabb politikai szerveződések még soha nem léteztek a magyar történelemben. Az MSZP jogelődei között tartjuk számon az 1919-es KMP-t, illetve MSZP-t (Magyarországi Szocialista Párt), a Rákosi-féle terroruralom MDP-jét és a Kádár-korszak MSZMP nevű pártját. Gyilkosok, népüket kínzó, sortüzeket parancsoló bűnözők, szovjet zsoldban saját népükre támadó tömeggyilkosok kerültek ki soraikból. 1990 utáni utódaik – az ávós szocializációs családi háttérrel rendelkező – testvérpártjukkal karöltve teljes káoszba és reménytelen csődhelyzetbe juttatták az országot, szétrabolva, illetve elherdálva a nemzeti vagyont, tönkretéve a magyarok életlehetőségeit, idegen gyarmatosítók érdekeinek kiszolgáltatva a nemzeti vagyont, szétverve az oktatást, valamint az egészségügyet. Ezen túl rendszerőrségükkel ártatlan és védtelen civilekre támadtak bestiális kegyetlenséggel, kilőve szemüket, nyomorékra verve őket, agyba-főbe rugdosva minden útjukba kerülő embert több ízben is 2006 óta. Mi ez, ha nem a legextrémebb szélsőségesség és a magyar nemzet ellen folytatott kirívóan alávaló háború és bűntett-sorozat?

Miután a rendőrségi impotencia folytán hazánk számos térségében közrendről és közbiztonságról régóta nem beszélhetünk már, a Magyar Gárda szükséges és hiánypótló önvédelmi szervezetként alakult meg. Egyébiránt kíváncsiak lennénk arra, hogy a cikkíró vagy bárki más elő tud-e hozakodni akár egyetlen olyan esettel is, amikor a gárdisták bármilyen bűncselekményt vagy törvénybe ütköző cselekedetet követtek el. Nyilván nem, tehát ez esetben is demagóg címkézésről, illetve a Magyar Gárda elleni hangulatkeltésről beszélhetünk.

A Jobbik a szerző állítása szerint antiszemita, rasszista, kisebbség- és cigányellenes, gyűlölködő párt. Ugyan mitől lenne az antiszemitizmus, hogy felemeljük szavunkat hazánk izraeli gyarmatosítása ellen, s nem tűrjük, hogy a Simon Peresz-i közlés szerint zsidó cégek és üzletemberek felvásárolják az őseink által szerzett, s harcok által megvédett szülőföldet? Mitől antiszemitizmus az, ha felhívjuk a közvélemény figyelmét a titokban folyó földárverésekre, melyeken csak zsidók vesznek részt, s az ún. új típusú kárpótlási jegyekkel – abszolút törvényellenesen – rendkívül értékes magyar állami földtulajdonhoz jutnak, ráadásul ingyen? S végül miért is antiszemitizmus az, ha nem vagyunk hajlandók szekuláris hittételeket elhinni, s kérdéseket teszünk fel az ún. holokauszttal kapcsolatban, amelyre vonatkozóan semmiféle tárgyi vagy dokumentumokon alapuló bizonyíték nem áll rendelkezésre, csupán a „szemtanúk” képtelenebbnél képtelenebb állításai, amelyek egy részéről folyamatosan derül ki az érintettek közlése alapján, hogy közönséges hazugság, másrészt az ún. holokauszt- történészek is permanensen változtatják vallásuk dogmáit? Így soha nem tudhatjuk, aktuálisan miben is kellene hinnünk, noha itt egyébként is egy tudományos tézisről lenne elvileg szó.

A kisebbségi, nevezetesen a cigánykérdésről szólva, minden gondolkodó fő előtt világos lehet, hogy nem a Jobbik okozta azt a rendkívül tragikus etnikai-szociális feszültséget, amely az ország több régiójában már robbanással fenyeget. A szocialisták és a szabad demokraták a tudatlan cigányvezetőkkel semmit nem tettek húsz év alatt, hogy ezt a problémát megoldják. Közpénzek, állami támogatások szétlopásán kívül csupán rasszistázni (rosszul használva a fogalmat, mert az emberi rasszok között markáns különbözőségek vannak, ez tudományos igazság, aki ezt a tényt elismeri, az a rasszista), fasisztázni tudtak, ha – az esetek túlnyomó többségében cigány elkövető által okozva – bűncselekmény áldozata lett egy másik cigány ember, ám egyetlen értelmes mondatot tartalmazó projektet, programot húsz év alatt képtelenek voltak összeállítani és a nyilvánosság elé tárni e valóban sokat szenvedett népcsoport felemelése, civilizálása érdekében.

Ami pedig a keresztet illeti, az a legismertebb keresztény szimbólum, amelynek köztéren történő felállításának teljes létjogosultsága van a legnagyobb keresztény ünnep, a Megváltó, Jézus Krisztus születésnapja előtt. S valóban, az egyház fő szimbóluma, a feszület égisze alatt hirdeti a szeretetet és a megbocsátást, de az önvédelmet, valamint a harcot is. Ne feledkezzünk meg a harcos egyházról, amely – csak egyetlen magyar példát említve a sok közül – a török hódoltság idején milyen fontos szerepet vállalt a honvédelemben és a nemzet megmaradásáért vívott harcban!

S napjainkban, amikor a sátáni, pusztító erők tobzódnak az ország élén, s juttatják idegen megbízóik karmai közé hazánkat, s immár életünk a tét, igenis a harciasságnak az ideje jött el, mert ellenségeinket nem szerethetjük, csak gyűlölhetjük.

Magyarországon egyébiránt már rég nem beszélhetünk demokráciáról, ellenben nyílt, totalitárius politikai rendszer alakult ki, egy brutális diktatúra igája alá hajtva népünket. Ez ellen valóban harcolnunk kell, s a közellenség szeretetére maga Krisztus sem hívott fel soha.

Jobbik-alelnök
Nyíregyháza