Nem szoktam újabb írásban válaszolni a tanulmányomhoz hozzászólóknak, most mégis ez látszik célravezetőnek, mederben tartandó a Facebookon kiszélesedő párbeszédet. Hogy a téma mennyire aktuális, azt pregnánsan mutatja, hogy mennyire sikerült vele ismét felborzolni a kedélyeket, pro és kontra. Sokan értettek egyet a lényeggel, de voltak, akik a kifejtetteket teljes egészében „zagyvaságként” utasították el. Efféle bejegyzésekre nincs mit felelni, ezzel szemben sok érdekes és alternatív vélemény érkezett, új aspektusok vetődtek fel: ezeket érdemes összefoglalni és megválaszolni, mert közös tanulságunkká válhat.

Ami a bíráló hozzászólók közös nevezője, az úgynevezett „reálpolitikai” látásmód. Ez világosan igazolja, hogy a XXI. század európai társadalmainak atomizált tagsága – döntő többségében – már képtelen feladni a felvilágosodás előítéleteit. Ajánlanám minden kritikus véleményező figyelmébe a jelen Barikádban Baranyi Tibor Imrével készült interjút Hagyomány és magyarság című friss kötetének megjelenése kapcsán. Vallomása szerint „mélyben húzódó, szellemi megalapozottságú barátság” köti Vona Gáborhoz. Ezen túl Hamvas Bélára és Julius Evolára hivatkozva fejti ki, hogy a létrontás korunkban tomboló, antitradicionális, tehát emberellenes, démoni erői teszik materialistává a tömegeket. „A mai médiatársadalom hypnotikus transzban vegetál” – hirdeti, és vallja: semmit sem tehetünk az anyagilag szebb jövőért, amíg nem történik meg bennünk a szellemi megújulás kopernikuszi fordulata.

Én ezt leegyszerűsítve így fogalmaznám: a marxizmus a kommunizmusban azt igyekezett belénk sulykolni, hogy a lét határozza meg a tudatot. A kapitalizmus egoista individualizmusa által ez már sulykolás nélkül is beidegződött a tömegekbe. A mai emberben sajnos már fel sem merül a transzcendens alapú, holisztikus valóságkép; mely szerint tudniillik csakis a tudat határozhatja meg a létet! Nem tudnak, mert már nem is akarnak hinni keresztény gyökereik alapítójának, Krisztusnak: „Ne aggodalmaskodjatok a holnap miatt! Nézzétek a mezők liliomait és madarait: nem vetnek, nem aratnak, Isten mégis gondoskodik róluk! Keressétek előbb az Isten országát, s ami szükséges, majd megadatik néktek!” Ez a „modern”, Istentől elszakadt világkép a magyarázata annak, hogy amit az egyik hozzászóló pejoratív szitokszóként ír cikkemről, hogy „idealisztikus”, az számomra érdemtelenül is a leghízelgőbb dicséret!

A politikai külkapcsolatok vizsgálata előtt ne feledjük, hogy a Jobbik programja döntően a gazdasági önellátás megszervezésén alapul. Hisszük, hogy az ehhez való visszatérés gyors és zökkenőmentes lehet, ha a kis- és középvállalkozásokat, (elsősorban a mezőgazdaságban) talpra állítjuk és támogatjuk. Az alapelv gazdasági önrendelkezésünk visszaszerzése, ha kell, az EU-ból való kilépés árán is! Alapelv az is, hogy semmilyen árubehozatalt ne támogassunk, ha idehaza megtermelhető, előállítható. Szerintünk az efféle váltás nem lehetetlen, sőt messze nem olyan nehéz, ahogyan azt a liberális zsidó média sugallja. Döntően politikai akarat kérdése. Talán az első idők nehézségekkel, lemondásokkal járnak majd, de ezek aránylag gyorsan megoldhatók. Ezzel szemben, minél később lépünk a gazdasági önállósodás útjára, annál biztosabb, hogy még mélyebbre kerülünk, mint e kezdeti nehézségek időszakában. S most lássuk a hozzászólók aggályait!

Felmerül, hogy előbb a belpolitikát kéne megoldani, a külpolitika ráér. Ha kormányozni kell, e kettő nyilvánvalóban csak egyidejűleg mehet végbe. Nem mondhatja jobbikos külügyminiszterünk a külföldi követeknek, várjanak sorukra, előbb itthon kell rendet teremtenünk! Az események észbontóan felgyorsultak: egyáltalán nem kizárható, hogy ez évben előrehozott választások lesznek, és a Jobbik kormányzásra esélyessé válik.

Elsőként már Vona Gábor is előállt egy Kárpát-medencei szövetség bölcs és kívánatos ötletével (a sokkal több közös érdek, mint ellentét alapján), de ő is megemlítette, hogy a trianoni utódállamok társadalma olyan arányban és mértékben bekódolt a magyarellenességre, hogy ez csak igen lassú és nehézkes tudat-átnevelő tevékenység után lenne elképzelhető, tehát aligha lehet az első lépés. (Tudniillik, hogy mondjuk a román szavazók többsége egy olyan román pártra adja a voksát, mely a magyarokkal való szövetség mellett tör lándzsát.)

Szuverenitásunk megőrzése, de elszakadt testvéreink jogaiért való védőállami státusz is feltételezi a hadsereg megújítását, megerősítését. Politikai akarat kérdése ez is: ahol eddig is jutott elég pénz felesleges megalomániás állami projektek vagy a multik támogatására, a zsidók hagyománnyá váló kártalanításra, vagy az aberrált Alföldi-féle szennykultúra szubvencionálására; ott az anyagi erők átcsoportosításával helyreállítható lenne a védelemre képes hadsereg is. Nem a betegesen elpuhult ifjúság kötelező sorkatonai szolgálata által (nekik épp elég lenne egy kemény polgári védelmi kiképzés), sokkal inkább egy ütőképes, technikailag jól felszerelt, profi hadsereg megszervezésével.

Felmerül egy hozzászólásban, hogy az oroszok így is-úgy is jönni fognak, és a pakliból kihagyhatatlanok. Azt hiszem, többen félre értettek. Én nem az oroszokkal való barátság vagy szövetség ellen érveltem, hanem az ex-kommunista és imperialista Putyin-rezsim ellen. Ha Oroszország feladná gyarmati politikáját, és egy a valódi orosz nemzeti érdekeket képviselő politikus vezetné, ideális partner lehetne számunkra, akárcsak az ősi, nemes hagyományokkal bíró kínai nép. Azonban ez a közeljövőben aligha várható, s addig, jelen politikai struktúrájuk bukása előtt nem lenne szabad egyezkedni velük, még gazdasági előnyökért sem. Szerintem ezt diktálja bennünk – ha valláserkölcsi érzékünk eltompult is – legalább az emberi szellemben kimutathatóan működő, kanti kategorikus imperatívusz!

Naivitás azt hinni, hogy egy Euro-Ázsiai Unió jobb változat lenne az EU-nál. Részben minden megalomániás szövetség globalista, tehát önmagában, strukturálisan rossz. Másrészt, aki azt hiszi, hogy egy Putyin-vezette ex-kommunista újkapitalizmus független Izraeltől, az felettébb naiv ember. Az orosz medvének csak nagy a szája, akár Orbánnak, de valójában éppúgy kiszolgálja a világuralmi, akár Viktorkánk az IMF-et. Ne irigyeljük "Szlovákiától" vagy Szerbiától a medvével flörtölést, fertőzzék csak a vért egymással. Naivitás azt remélni, hogy egy Oroszország vezette interkontinentális nagybirodalom keretein belül rendezhetők lesznek Trianon igazságtalanságai. Az EU is fütyült erre, az oroszok is éppúgy fütyülni fognak, hiszen Jaltában együtt bábáskodtak az érdekszférákra felosztott, közép-európai status quo fenntartásán. („Az orosz nép természeténél fogva hozzá van szokva a sanyargatáshoz” – aki képes ilyesmit leírni, az megérdemelné, hogy egy moszkvai tüntetésen bedobják egy félmilliós orosz tömeg közepébe. Ott majd megtanulja, hogy az orosz nem csak kívánja, de mások felett gyakorolni is tudja a sanyargatást!)

Az ősi, velünk is rokon csecsen nép függetlenségi harcát olyan szempontból szemlélni, mint az orosz birodalmi szétesés veszélyét, és az iszlám blokk kialakulását, magyar szemszögből teljes morális abszurditás. Mi vajon mit szólnánk hozzá, ha török és perzsa barátaink azért nem támogatnák erkölcsileg trianoni revíziós törekvéseinket, mert egy közép-európai rendeződés egységesülő keresztény veszélyt jelentene a balkáni iszlám jelenlét számára? Egyébként is: bár nem áll szándékunkban tagadni a keresztények és a mozlimok közti helyi érdekellentétek feszültségeit, ennek túlhangsúlyozása nyilvánvalóan a cionista világhatalmi érdek propagandisztikus demagógiája, akár az orosz gyarmatpolitika, akár Nyugat-Európa bevándorlási politikának szempontjából vizsgáljuk! A kereszténység csak szellemi fölényével (ha ugyan maradt még ilyen a tarsolyában) tudja visszatartani az iszlám előretörését, a cionista világuralom viszont csakis a III. világháború kiprovokálásával. Aki ezt ma nem látja, az olyan vak, akár egy nyugdíjas bányaló.

Valaki kikéri magának, hogy a kínai munkások kizsákmányolását az olcsó kínai áruk magyar fogyasztóin kérem számon. Teljes félreértése, félremagyarázása ez mondandómnak. A jelenlegi zsidó-kapitalizmus műve, hogy más áru nincs is már a boltok polcain, vagy számunkra nem megfizethető! A nemzeti felelősség ott kezdődik, ha végre egy valódi rendszerváltás során nem teszünk ez ellen a jövőben semmit. A kínai áruk azonnali, teljes bojkottjára, de minimum megfizethetetlen védővámok beépítésére van szükség, ahelyett, hogy tovább erősítenék a Kína és Magyarország közti kereskedelmi kapcsolatokat! Ha ezt a népakarat által győzelemre juttatott nemzeti radikális párt nem lépi meg, akkor utána már – kínai árut véve – igenis felelősséggel fogunk tartozni a kínai munkásság kizsákmányolásáért! Kínát ez nyilván hidegen hagyja, és a helyi gazdaságokat eltipró, olcsó bóvliját eladja ezer más idióta országnak. Nekünk tökéletesen megfelel majd a saját, helyi (indulásra államilag megtámogatott) kisiparosaink által előállított áru, valamint az alább listázott baráti, kis országok hasonló árucikk választéka! Ne mondja senki, hogy ez lehetetlen ördöngösség! Határozottság, elszántság, politikai akarat kérdése. Egyedül az, semmi egyéb.

A szövetséges népek egy globális világban nem kell feltétlenül egymás szomszédai legyenek! Többen helyesen tippeltek lehetséges partnerként Horvátországra, Lengyelországra, Ausztriára. Svájc, Bulgária, vagy Csehország is belefér a sorba. Fontos, hogy nem szükséges feltétlenül csoportot alkotni, az Európai Parlamentben láthattuk, hogy ez párt-partneri szinten időnként megoldhatatlan nehézségekkel jár. (Mit kezdjünk az egyébként sokban szimpatikus osztrák FPÖ-vel, ha az Izrael- és szlovákbarát politikát folytat?) Európán belül ajánlanám még Írországot, Izlandot, Finnországot, Norvégiát, Dániát, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Koszovót. (Tehát csak Európában ez már 10 méretarányos partner! Mit tehetnének a trianoni utódállamok, ha ezen országok közös nyilatkozatban szólítanák fel őket, hogy sürgősen üljenek kerek-asztalhoz velünk a revízió ügyében?) Ázsiában Azerbajdzsánt, Törökországot, Iránt, Afganisztánt, Indiát, Tadzsikisztánt, Türkmenisztánt, Kirgizisztánt, Mongóliát, Dél-Koreát (utóbbit nem azért, mert feleségem is innét származik) említhetnénk lehetséges partnerként. Itt van tehát újabb 10 ország, ismét a teljesség igénye nélkül. S akkor még nem is beszéltünk fél Afrikáról, vagy fél Latin-Amerikáról. Mindez nem elég partner apró országunknak? Mindenképp a medve és/vagy a sárkány ülepe alá kívánkozunk?

Aki a kínai gazdasági látszateredményektől elvakul, az nem akarja látni a tényeket és mozgatórugókat. Mióta járt egy diktatórikus nagybirodalom gazdasági fejlődése szükségszerűen az emberi jogok és a környezetvédelem fejlődésével? Még egyszer, a gyengébbek kedvéért: az eredményeket éppen a humán és naturális tőke brutális kizsákmányolása során érték el! Ha tehát fejlődésüket kapzsi módon tovább akarják növelni, ezt a nemzetközi szabad versenyben nyilvánvalóan csak az erkölcsi romlás további fokozásával fogják megpróbálni biztosítani! Másként összeomlik a kínai kártyavár.

Felvetődik valakiben: mit segítünk mi Tibetnek függetlenségi mozgalmuk pártolásával? Aki olyan ötlettel rukkol elő, hogy kínai régiós kapcsolatban segítsük a tibetieket, annak láthatóan fogalma sincs egy posztkommunista diktatúra működéséről! Csak a kínai titkosrendőrség utasításait lehetne és kellene ott a magyar partnereknek megvalósítani, s ettől csak megutálnának minket a tibetiek egy életre. De mit használ nekik puszta szolidaritásunk? Tipikus sikerorientált, materialista kérdés. ’56-ban a nyugati politikai hatalmak is buzdítottak az idegen elnyomatás elleni felkelésre, és segítséget ígértek, amit aztán – küzdelmünkben cserben hagyva – végül megtagadtak. De erről nem a nyugat-európai népek, nem társadalmuk polgárai tehettek! És amikor együttérzésükben, tehetetlenségükben mégis kifejezték szolidaritásukat nagygyűléseken, tüntetéseken, akkor harcosaink mégis boldogan könnyeztek, mert érezték, hogy lélekben oly sokan vannak valóban velünk, és ez erőt adott nem csak a harchoz, hanem a megtorlás elviseléséhez is! Ám hogy értené meg mindezt ma valaki egy plazmatévé előtt sörözve?

Valaki azt írja, hogy a „másodlagosan mások felé is küldetéssel bíró szerep” már a Talmudból ismerős. Igen, ez a hozzászóló ezúttal valóban és alaposan fején találta a szöget! Nagyon sokan tisztában vagyunk vele, hogy a zsidó és a magyar nép között különös párhuzam található: ebben van a magyarázata annak is, hogy miért gyűlölnek úgy bennünket (sokkal jobban, mint másokat), miért akarnak elpusztítani és a hazánkat elfoglalni. Mert az ő messiási szerepük az Antikrisztustól, míg a miénk Krisztustól való. Az övék a Káin-Ábeli testvérgyilkos pár, miénk a Hunor-Magor-i, a szolidaritás bajtársi modellje. Ők hamis istenük parancsára kiirtották a kánaáni népeket, mi igaz Istenünk kérésére felkaroltuk a Kárpát-medence Szent Korona alatti népeit. Az ő vezetésük kizsákmányoláson alapuló, elnyomó uralom, a miénk ezzel szemben a részvéten alapuló, segítő szeretet.

Hogy mennyire bízhatunk a Jobbik politikusaiban, az nyilvánvalóan csak akkor fog kiderülni, mikor ellenzékből kormánypozícióba jutnak. Eddig – a retardált, zsigerből fanyalgók nyavalygása ellenére – a radikális nemzeti párt bizonyította, hogy a parlamenti harcban minden erejével teljesítette a választóknak tett ígéreteit. Aki ezt tagadja, szerintem önmagát csapja be! Más oldalról: ellenzéki pozícióban még nem igazán kísérti politikusainkat a hozzászólókban sajnos már masszívan működő „reálpolitikai kísértő szellem”. Ez – különösen egy várható koalíció során – válaszút felé fogja állítani a pártvezetést. Dilemmát fog okozni, hogy egyáltalán kivel és milyen engedmények árán szabad erkölcsileg belemennie egy koalícióba. Ennek kapcsán valószínűleg belső ellentétek kiéleződése is várható a Jobbikon belül, amit külső, de hazai ellenségeink még szítani is igyekeznek majd. Minden szellemi tartalékunkra és az isteni kegyelmek bölcs felhasználására is szükségünk lesz, hogy lebírjuk e nehézségeket. Bármennyire tudatosan és keményen küzdünk most még a nemzetközi külső kényszerek ellen is, kérdés, hogy mekkora konfliktusokat lesz kész felvállalni a nemzeti párt idealizmusához való hűségéért. Szerintem ezeken fog múlni a szebb jövő sorsa.

Kapcsolódó: Németh Zsolt Izrael ünnepén: "Olyan sok hasonlóság van közöttünk, hogy nem is tudjuk megszámolni"