 |
A megmozdulásra a zsidó vallású Petró János felajánlotta fehér lovát. (Aki egy kicsit ért a lovakhoz, az rögtön mondaná: fehér ló csak a mesében van, a szaknyelv szürkének hívja azt. Aki azonban többet is ért a témához, az tudja: igenis van fehér ló, azaz albínó.) Zsidó hitének hangsúlyozása azért fontos, mert Horthyt épp az antiszemitizmus, pontosabban a zsidóellenesség vádjával bélyegezték meg, ezért nem kaphatott 1993-as, hazai újratemetésén még egy egyszerû katonai tiszteletadást sem.
Pedig a vádnak épp az ellenkezője az igaz. 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, ettől kezdve a nácik voltak az „urak”, Horthy Miklós azonban közbelépésével – Koszorús Ferenc ezredes páncélos hadosztályának aktivizálásával – megmentette a pesti gettót. Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő 1994. május 26-i, Koszorús Ferenc: a magyar holokauszt hőse címû felszólalásában így fogalmazott: „Koszorús ezredes példa nélkül álló tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel megakadályozta a zsidók elhurcolását.” Nem véletlen tehát, hogy Horthyról Portugáliában élete végéig a megmentett, hálás Weiss–Manfred csoport gondoskodott.
 A hálás zsidóság koszorúja a Horthy család kriptájában |
 |
És most itt van Petró János barátom, aki azon kevesek közé való, akik rendszeresen járnak a Dohány utcai zsinagógába. (A világ második legnagyobb zsidó temploma ez, ami azonban talán „csak” holokauszt-megemlékezéseken és Varnus Xavér koncerteken telik meg. Amikor egyszer elvitt magával a szombati, rendesen két-három órás istentiszteletre, meglepődve tapasztaltam, hogy csak 30-40 hívő volt, akik ezért inkább csak az oldalsó Hősök templomában gyülekeztek. Illetve a hivatalos magyarázat szerint azért, mert a zsidóknak nincs pénzük a zsinagóga befûtésére. Ezt mondjuk alátámasztani látszik, hogy a – tehát szükségtelenül nagy – épület felújítását is jórészt állami támogatásból valósították meg.) Petró János is tiszteli Horthyt, néhai édesapja – akit a nyilasok ki akartak végezni – állítólag személyesen a kormányzó közbenjárására kaphatott menlevelet Svájcba, ezért is ajánlotta fel most ő, hogy fehér lovát a menet elején végigvezeti.
 Petró János gyakran a dolgos hétköznapokban is kipát visel a fején. Egyik lova, a tejfehér Milli szeme kék, pedig az albínóknak általában piros, így ez a kilencéves kanca még nagyobb ritkaság |
Mivel azonban a huszárlovakkal együtt a helyszínre szállítottak egy szürkét is, praktikusabb volt, hogy Petró János azt vezesse, s ne kelljen bejönnie a Belvárosba a sajátjával. Szerencse is, mert az övét évek óta nem lovagolta senki, így okozhatott volna meglepetéseket… A fehér ló a magyaroknál nem annyira hátas, hanem a fő áldozati állat volt, ez a kanca is élt egy ideig a Pilisben, ami szakrális helynek számít. Nem is örült neki a sámán, amikor néhány éve kesztölci „szentélyéből” elhoztam Petró János lovát Budapest határába. Az 50 km-es utat gyalog kellett megtennem, mivel nyereghez nem szokott. „Úgy vezesd, hogy az ország sorsa van a kezedben!” – cseng fülembe a sámán figyelmeztető szava még most is. Az idők folyamán fel-felmerészkedtem a hátára, szőrén, majd nyeregben is, kettesben vele a Tétényi-fennsíkon megízleltem a szabadságot, amiről a motorosok oly sokat beszélnek, s ha a városba bejövet valaki csodálva megkérdezte a nevét, azt füllentettem: Horthy.
Novák Előd
(Megjelent a Magyar Mérce 2007. februári számában)
 |
 |
 |
