A Lenin-fiúkat s a többi terrorista különítményeseket a népbiztosok váltják föl a vádlottak padján. A sort ma Haubrich József népbiztos, a proletárdiktatúra katonai népbiztosa nyitja meg, aki negyedmagával ül a vádlottak padján. Haubrich Józsefet, a rézöntőből lett parancsnokot, majd hadügyminisztert gyilkossággal való felbujtással, felségsértéssel és lázítással vádolja az államügyészség. A gyilkosság vádja azért terheli, mert az ő statáriális rendelete alapján végezték ki Herczeg Gézát, Nikolényi Dezsőt és Stenczel Jánost. A felségsértést azzal követte el, hogy mint a munkásság vezére részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeket a párt megbízottai a bolseviki vezérekkel a gyűjtőfogházban folytattak, lázítás bűntettének a vádja terheli, mert részt vett a Vörös Hadsereg megszervezésében. Vádlott társai: Trattner Árpád dr. ügyvédjelölt, volt fővádbiztos-helyettest, Rózsa-Rosenfeld Izidor asztalost, a forradalmi törvényszék tagját és Szirmay István dr. törvényszéki jegyző vádbiztost szintén gyilkosságra való felbujtással vádolja az ügyészség.

Siófok nagyközsége Horthy Miklós fővezérnek a következő kedves sorokat írta: Nagyméltóságod itt tartózkodása soha feledésbe nem menő emlékének méltó megörökítése jeléül a fürdőparkban az Andrássy és Tanhoffer sétány között levő Sió és Hullám szálló, valamint az étterem előtt elterülő sétateret a mai napon tartott közgyűlés a község bírájának egyhangú lelkesedéssel elfogadta indítványával Horthy Miklós térnek nevezte el. Kérjük Nagyméltóságodat, hogy községünk szeretetének és ragaszkodásának e határozatban megnyilvánuló kifejezést tudomásul venni kegyeskedjék. Sanay Jenő jegyző és Szabó László községi bíró.

A józsefvárosi pályaudvarról tegnap este ismét 350 galíciai utazott el Budapestről. Ezek a galíciaiak, mint a pályaudvar rendőri jelentés mondja, önként távoztak el Budapestről.

Illetékes helyen elhatározták, hogy a kivégzés ezentúl nem lesz nyilvános. Az igazságszolgáltatás e tényénél csak az illetékes hatóságok megbízottai, valamint a sajtó képviselői lesznek jelen.

Az Ostenburg-vadászzászlóalj ezúton figyelmezteti a főváros közönségét, hogy senki sincsen fölhatalmazva arra, hogy a zászlóalj részére, vagy nevében adományt vagy ajándékot gyűjtsön. Az Ostenburg-zászlóalj-parancsnokságnak tegnap tudomására jutott, hogy szélhámosok a zászlóalj nevében karácsonyi és újévi ajándékokat gyűjtenek. Ezek a szélhámosok visszaélnek a nemzeti hadsereg és zászlóalj nevével. Amennyiben bárki a zászlóalj nevében adományt gyűjt, azonnal igazoltassák és a legközelebbi őrszemnek, vagy karhatalmi kirendeltségnek adják át a szélhámost.

(Sz. S.) Pontosan egy hete, hogy a képviselőházban benyújtották a második zsidó törvényjavaslatot. Hatszor huszonnégy órája, hogy a zsidókérdés törvényes, alkotmányos és komoly rendezésének tervei napvilágot láttak és immáron valóságos áradata hömpölygött az érdekkörök írásos és íratlan küzdelme, a részben vagy teljességében érdekeltek százvonalú propagandája és máról-holnapra alakultak ki a frontok, amelyeken szinte percnyi pontossággal vonultak fel a titkos vagy nyílt segédcsapatok, hogy a legkülönbözőbb indokolásokkal és szánalmas vagy siralmas okfejtésekkel is, megindítsák az elkeseredett harcot a törvényjavaslat ellen. Módszerük és erőlködésük betűről-betűre ugyanaz és különbség csupán annyi a végtelen betűrendben, hogy hol érthetetlen és éretlen szofizmákkal igyekeznek tudományoskodni, hol pedig még erre sem képesek, ott fenyegetéssel, kereszténytelenséggel, szentistváni szellem elleni merénylettel és hasonló körítéssel próbálják színesíteni tudománytalanságukat.

Történetíróink a maguk távlatában a „féktelenség és válogatlan hangoskodás” korának nevezik ennek az utolsó zsidó instrukciónak mentalitását, amely kétségbeesésében nem tekintett erkölcsre, ízlésre, a „fair play” szabályaira és amely a komoly fegyelmű és szubjektivitás nélküli higgadt magatartásunkat félreismerve támadásban és támadásának módszereiben nem ismert határt. Túlmerészségükben odáig mennek a liberális zsidó szócsövek, hogy a piaci hangoskodásnak, intelligencia híján való veszekedésnek, gyermekekhez méltó sárgombócdobásnak és „stílustalan arénázásnak” nevezik a kereszténységükben és jobboldali magyarságukban kiteljesedett népmilliók leplezetlen és bátor kiállását. Felelősségre vonni már szükségtelennek tartjuk aljas rágalmukért ezeket a közéleti parazitákat, akikre a nemzeti nagy katarzis már úgyis kivetette karjait és akiknek rágalmuk már kezd visszaszállni önmagukra; a kétségbeesésükben rádöbbennek arra, hogy az antiszemita hangulatot Magyarországon a saját maguk mérhetetlen mohósága, szemmértékük elvesztése és büszkeségük uralma váltotta ki.

És a nagy zsidó frontban ott vannak a bevonult veteránok, grófok és őrgrófok, meg a halált megvető emberbarátok, egyetemi tanárok és valamikor ezer holdas arisztokraták, minden magyarságukkal és egyedüliségükkel és micsoda hanggal: Habár sokkal hűbb lett volna, ha valahogy így kezdik: Micsoda áldott paradicsom a keresethalmozási munkanélküliség. Ezek azután még harciasabban és nekivörösödöttebben támadja a kormányt és Imrédyt, hogy csalódtak és felháborodottak és ha már senkit sem tekint a kormány, tekintse a néma milliókat, a falvak népét, akiknek életlehetőségét ássák alá a zsidótörvénnyel.

Micsoda iróniája a sorsnak; a néma milliók sorsáról és életéről beszélnek azok és próbálják maguk és érdekeik elé védőbástyáinak feltolni, akik évtizedeken keresztül szinte rabszolga módra bántak a mezőgazdasági cselédekkel, a kisbirtokosokkal és most védőpajzsnak akarják használni őket, akik komikus rövidlátásuk szerint csakis mögöttük állanak, uraik mögött. Nem tudom, mit szólnak ehhez az Alföld, Baranya, Zala meg a süllyedő vidékek néma milliói, akiket már az őrültség széléről húzott vissza komoly és rendíthetetlen programjával a kormány és akik nem most, nem az ígérések és programok hatása alatt, de már a Dózsák és kurucok világában döntöttek. Micsoda merészség kellett ahhoz, hogy a múlt bűnösei most penitenciának hozzák fel a leigázottakat... Itt megáll a józan és becsületes ész, még a szív is halkabban dobban és csak annyit üzenünk a nagy grófoknak és őrgrófoknak: Majd elérkezik a nagy színvallás ideje és ott megmutatják, kik az uraik és kik mögött állanak a „néma milliók”.

Berlin, december 31. (Német Távirati Iroda) Goebbels dr. birodalmi miniszter a Das Reich című folyóirat vezércikkében az újév küszöbén felállítja a múltév mérlegét és megállapítja, hogy Németországnak nagyjából sikerült mindazokat a nehézségeket, amelyek elé a német hadvezetés került, a tartalékok túlságosan nagy igénybevétele nélkül legyőznie. – Hasonlítsuk össze a dolgok állását az ellenségnél és nálunk – írja Goebbels dr. – és megállapíthatjuk, hogy a birodalom a háború eddigi folyamán annyi zálogot biztosított magának, hogy a győzelmet már nem lehet elvitatni tőle. Katonai győzelmeink alapján mindenesetre olyan helyzetet biztosítottunk magunknak a nagyhatalmak között, melynél szilárdabbat és tisztelet parancsolóbbat aligha lehetne elképzelni. Általános hadvezetésünket a legszigorúbb elbírálás mellett is biztosítottnak kell tekinteni. Még ha számításba is vesszük az ilyen óriási harcban gyakran ingadozó hadiszerencsét, nyugodt lelkiismerettel nézhetünk a háború további fejleményei elé. – Ha ellenségeink reményeik jórészét a német nép szellemi sebezhetőségére alapították, úgy ezek a remények csúfosan meghiúsultak Az egész háború során egyetlenegy alkalommal sem mutatkozott az otthoni arcvonalon a gyengeségnek bármilyen aggasztó jele sem. Amit ellenségeink erről fecsegnek, az valótlanság; a kívánság nem pedig a tények szülték ezeket a gondolatokat. Az egész ország minden nagyhangúság és feltűnés nélkül a munka csendes hősiességét gyakorolja. A nép teljesítette a Führer minden kívánságát, sőt gyakran sokkal többet tett meg, mint amennyit tőle kértek.(…) Az anyaország a negyedik háborús évben is rendületlenül áll. Ott, ahol az ellenség sebet ütött rajta, méltósággal tudja ezeket elviselni. A háború nehézségeit a politikailag képzett és érett nép biztonságával győzi le. Az ellenség csábító kísérletei visszapattannak önérzetének páncéljáról. Egy olyan nemzet, amely a háborút ily módon tudja viselni, az arcvonal büszkesége és bizalma lehet. A katona bízhat benne, amikor szembefordul az ellenséggel. Tudja, hogy mögötte olyan nép áll, amely méltó akar lenni hozzá.

Megvonták az italmérési engedélyt Hajdú-vármegye központi járásának területéről 29 zsidó kocsmárostól.

Számadást végzünk minden Szilveszterkor. Számadást, lelkiismeret-vizsgálást egyéni életünk egy lepergett évéről. Minden keresztény megcsinálta és megcsinálja ezt a számadást minden év utolsó napján és megbánva bűneit, melyekkel megbántotta Istent és az erkölcsi rendet, erős fogadással, a javulásra való eltökéltséggel lép át az új esztendőbe.

Ennyi elég volt eddig, életünk húsz, harminc, negyven, vagy ötven lepergett esztendeje alatt. De most az egyéni lelki számadás befejezése után nem térhetünk nyugovóra, hiszen ha rendbetettük lelkiismeretünket mint katolikusok, evangélikusok vagy reformátusok, unitáriusok, felzaklatja, mert kell, hogy felzaklassa lelkünket egy sikoltó, kérdő és vádoló kérdés: Te! Ember! Mit tettél 1944 háromszázhatvanöt napjában, mit tettél, mint magyar! Mit tettél a magyar közösségért? Mit tettél és mit mulasztottál el tenni, hogy ilyen keserű és keserves, véres és csalódásos, szégyenteljes esztendőnk volt!

Mit hibáztál, hogy a Szent István birodalmának boldogan kábult kikiáltásából a valóság ez a ma lett, ez a szégyenteljes ma, ez a szomorú ma, ez az alig pár vármegyés földönfutó ország!

Mert rettentő hibákat követtek el évek óta kormányzó és kamarilla miniszterelnökök és miniszterek, zsidóbarátok és aladárok, diplomaták és polgárok.
De Te is nem hibáztál-e, ki e sorokat olvasod?

Paraszt és munkás, tisztviselő, iparos és kereskedő, orvos és mérnök, főnök és alárendelt, tanító és tanár, férfi és nő, apa és anya, dolgoztál-e becsülettel, minden erőddel, önzetlenül a hazáért, a népért? Fiadat, lányodat szülő, tanítványodat, te nevelő, úgy nevelted-e, mint elvárhatta volna a haza?

Példát adtál-e önmagadban: apa fiadnak, anya lányodnak, tanár tanítványodnak, katonatiszt a katonádnak, iparos és kereskedő a segédednek, inasodnak?

Megszolgáltad-e fizetésed, tisztességes áron adtad-e árudat, terményedet?

Nem panamáztál-e? Nem voltál-e magas állásodban megvesztegethető, gőgős és szívtelen? Szeretted-e a népet, az özvegyet, az árvát?

Felismerted-e, ki az ellenség és ki a jóbarát?

Gyűlölted-e az ellenséget, harcoltál-e ellene? Szeretted-e a jóbarátot, a bajtársat és segítetted-e?
Nem szidtad-e Hitlert és nem engedted-e benyálazni a lelkedet Sztalintól? És nem tapsoltál-e, mikor a magyarok legkiválóbbjait börtönbe vetették és nem hajlongtál-e a puhányok, a háborúban is nyálkás megalkuvást keresők előtt?
Nem gúnyoltad-e áruló labancnak az igaz magyart és nem magasztaltad-e kurucnak az áruló bitangot?
És ma, e halálos Szilveszteren, életed feláldozása árán is készen vagy-e harcra, vagy orosz szavakat szajkózol és készülsz a bolsevisták fogadására?

És szeded már össze az igazolást, hogy sosem exponáltad magad, tehát a bolsevisták majd irgalmazzanak neked?

És magadban átmentél már a megalkuváson, hogy szépen befogadod a bolsevistákat és a bolsevizmust és így bőrödet ostoba hited szerint megmented.

Már bevetted a maszlagot, hogy a „debreceni kormány” majd nem enged elhurcolni és lesz egy vörös Magyarország, amelyben hát mégis csak meg lehet élni szépen, csendesen?
Belenyugodtál már, hogy a székesegyházra felkerül a sarló és a kalapács, de te azért megérhetsz hatvan-hetven évet, békés vörös polgári nyamvadt jólétben? És elhiszed, hogy így és itt élhetsz.

1944 szomorú Szilveszteren vess magaddal számot győri és győrmegyei úr és polgár, paraszt és munkás és vessen magával számot mindenki.

Ki a hibás? Ki a bűnös, hogy idejutottunk? Elsősorban magadba nézz. És önmagadból, önmagad lelkéből és rejtett szándékaidból, mint a pogány papok a leölt állátok beleiből megjósolhatod, hogy milyen lesz az újév.

Nézz magadba és ha bűnöse vagy az országromlásnak és országvesztésnek, akkor verd a melled bűnbánó mea culpával és tépd le magadról és újév hajnalára változz meg, újulj meg, légy végre magyar: hungarista, vad, kemény, tisztán látó és bátran cselekvő, tisztességes és harcos magyar!
Boldog újévet ma nem kívánunk elnyűtt üres köszöntéssel.

A boldog újévet vagy kiharcoljuk, vagy amint megérdemeltük: elbukunk és holnapután bolseviki és oláh és zsidó meg magyar sztalin-patkányok tömegei szabadulnak erre a bűnös városra és megyére is, hogy ezer szenvedéses, de sosem szégyenteljes év után igaz legyen a költő szava: Lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre!

Nem! Ne! Ne ezt akard, ne ezt csináld, ne ezt kívánd!

Ébredj fel és cselekedj, hogy vérből és könnyből, harcból, munkából és áldozatból megszülessék a hungarista, győzelmes és boldog Magyarország!
Pohárnok Jenő

(Kuruc.info)