Győri Nemzeti Hírlap, január 25.

(Sz. S.) Legutóbbi számában a hazai demokrácia hivatalos közlönye, a Népszava, egy hónapi betiltás után a következőket írta: „Egy hónapig nélkülözte a dolgozó ifjúság az életre és küzdelemre való felkészülődés útján a Népszavát. Most, hogy újra magasan lobog a Népszava zászlaja, amelynek magasba nyúló antennáján jut el a felvilágosító szó és az öntudatot érlelő ige az ifjúmunkások tízezreihez, az ifjúságnak meg kell mutatnia, hogy nemcsak akar, de tud is a munkásmozgalom és a szociáldemokrácia érdekében cselekedni. Hiszen a Népszava a munkásosztály jövőjét is jelenti és mivel a jövő az ifjúságé, kell, hogy az ifjúság továbbra is hittel és lelkesedéssel ott legyen a Népszava-agitáció frontján.”

Felháborodtunk volna ezen a vakmerőségen is túlmenő merészségen, hogyha őszinte és tisztánlátó nacionalizmusunkban évről évre nem láttuk volna, hogy szabadul fel a munkásság a szociáldemokrácia fertőjéből és mint veti le magáról a tisztuló atmoszférában a rákényszerített demokrata mentalitást és nemzetközi lelkiséget. És így csak szánalmasan sajnálkozni tudunk ezen a sötéten látáson és korlátoltságon, amely napjainkban tévesen és hamisam beállított ideákkal próbálja átmenteni magát a nagy revideáláson. Vagy talán a Népszaváék valóban azt hiszik, hogy a magyar munkásifjúságnak ,,ők a felvilágosító szó és az öntudatot hirdető ige”, vagy ami egyenesen komikus, „hogy a magyar ifjúság nélkülözte a Népszavát” és ami csak a megrökönyödött demokrata próféták agyában születhetett meg: „hogy az ifjúság továbbra is hittel és lelkesedéssel lesz ott a Népszava-agitációs frontján?” Valóban ezt hiszik Népszaváéknál? Ennyire elsötétült és kicsorbult az a híres demokrata szimat, amivel ott kopóskodtak mindenütt és most nem veszik észre, hogy kiestek a század rohanásából, hogy az emberek lelkében felébredt életösztön elseperte a paradicsomi élet hirdetőit, akik Számuellyvel, Buchingerrel, meg a többi díszvezérrel képzelték el a paradicsomot. Vagy kétségbeesésükben nem akarják tudomásul venni, hogy őket már nem veszi észre senki, legkevésbé a magyar munkásifjúság? Hát Népszaváék talán nem hallottak soha a Kalotról, a Legényegyletekről, a keresztény munkásszervezetekről, a Nemzeti Munkaközpontról, amelyek tízezrével ölelik keblükre az ifjú munkások tömegeit, és nem veszik észre ott a Conti utcában, hogy a megtisztult és megronthatatlan munkástársadalomnak ma már csak egyetlen bűne van: hogy még megtűri a magyar utcákon a Népszavát. Igen! Ezeket úgy látszik nem vesz, vagy nem akarják észrevenni Népszaváéknál, na de nem is szükséges.

 

1942. január 25.

A német haderő-főparancsnokság jelentéseiben ismételten olvashattunk partizánokról, akik a német front mögött, mint irreguláris rohamcsapatok működnek. Ha orosz részről kísérletet is tettek ezen szervezet reguláris feltüntetésére, német részen nem hagynak semmi kétséget afelől, hogy ezt az eljárási módot teljesen népjogellenesnek tartják, amelynek leküzdésére minden lehetőséget fel fognak használni. Egy német haditudósító tollából származó jelentés szerint a német hadvezetőség megtalálta módját a partizánbandák ártalmatlanná tételére.

A megszállt területek utánpótlási útvonalainak veszélyeztetését a német hadvezetőség azonnal felismerte. Ellenintézkedésként speciális alakulatot szervezett, amelyeknek feladatául tűzték ki fontos pontok, vasútvonalak, hidak, élelmiszerraktárak, elektromos művek védelmét, emellett azonban a romboló bandák ellen közvetlen elhárító munkát is kellett vállalniok. Erre a célra gyalogság, tüzérség, harcikocsik, felderítőgépek minden pillanatban rendelkezésre állanak. Bizonyos hírszolgálati csapattestek határozott feladata az említett szervek közötti összeköttetés fenntartása. Az ellenséges bandák elleni küzdelem nehéz és veszélyes, mert nemcsak nagyszerű terepismerettel rendelkeznek, hanem könnyű és nehéz gépfegyverekkel, géppisztolyokkal, kézigránátokkal és hangtompító készülékkel ellátott fegyverekkel léphetnek fel, továbbá a legszörnyűbb hadvezetési módtól sem riadnak vissza.

Az elhárító harcokról szemléletes képet nyújt az említeti haditudósítás. Az egyik védelmi formációnak, amely San olajvidékének értékes gyárait és ipartelepeit tartotta figyelemmel, egyik előretörés alkalmával Nikolop mocsárvidékén sikerült néhány száz partizánt foglyul ejtenie. A banda kiépített fészkében 50 ökröt és sertést, lovakat, mézkészletet és whiskyt talált. A katonák szakadó esőben derékig érő vízben állottak, míg hosszú harc után végre sikerült a tábort elérniök. A partizánok rendkívül agyafúrtsággal helyezték el rejteküket. Az ügyes felderítésnek és szerencsének köszönhető, hogy a németek rátaláltak. Itt a rendőrkutyákra fontos feladat hárult. A legutóbbi jelentésekből kitűnik, hogy a partizánok helyzete, akik legnagyobbrészt nem a hátramaradt lakosság soraiból kerültek ki, a tél következtében rendkívül rossz. Az éhség és hideg gyakran fészkük elhagyására kényszeríti őket, úgy, hogy többé már nem jelentenek különösebb veszedelmet.