A MIÉP és a Jobbik közti kényszerházasság a 2006-os országgyűlési választásokra köttetett, de az önkormányzati megmérettetéseken már szinte sehol sem volt szövetség. Bár a döntés a helyiekre lett bízva, azonban a CSIÉP-alapszervezetek vezetői rendszerint „kis csurkák” (mint Sztálin rendszerében, az alsóbb vezetők is gazzá váltak), így a legtöbb helyen lehetetlenné vált az együttműködés. Az országgyűlési választásokon elért 1% feletti eredmény minden pártot állami támogatásra jogosít (a parlamentieket nagyságrendekkel nagyobbra, nem beszélve a pártalapítványokról stb.), a 2,2% után járó évi mintegy 40 millió forintot a Harmadik Út nevű, jogilag önálló párt kapja, elvégre maga a MIÉP és a Jobbik nem indult a választásokon.

A kevés tagot számláló választási párt alapszabályát rendkívül szigorúra szabták – bizonyos szempontból. Mindkét fél tartott attól, hogy megpróbálják kivásárolni valamely tagjukat, hogy átbillenthessék a mérleget, ezért a döntéseket 4/5-ös többséghez kötötték. Aláírási joga pedig csak együttesen volt a két elnöknek.

Mára azonban rendkívül kuszává váltak a Harmadik Út belső erőviszonyai, gyakorlatilag senkinek sincs meg a 4/5-ös többsége, működésképtelen a szervezet, elvileg a pénzt sem lehetne költeni elfogadott költségvetés – és jogszerűen megválasztott elnökök – híján. Ugyanis a választási párt MIÉP-es tagjaiból szokás szerint jó párat kizárt Csurka az anyapártból, akik így szembefordultak vele a Harmadik Útban is (a mostani pert is Zsinka László és társai indították), ráadásul a jobbikosokból is voltak távozók (Bégány Attila és Molnár Tamás ÚDK néven új pártot alapított).

A legnagyobb zavart és csalódást három jobbikos Csurka általi megvesztegetése okozta. Kovács Dávid mindig is lusta, Nagy Ervin alkoholista, Fári Márton pedig maffiózó volt, azonban ezt is csak egy szűk kör tudta a Jobbikban, mely igyekezett csendben leváltani őket posztjaikról, és ez a szintű korrumpálódás persze már nekik is hatalmas csalódás volt. Hiába, no, minden párt emberekből áll. A kérdés csak az: meg tud-e birkózni egy ilyen szintű maffiatámadással a Jobbik, vagy pedig borítékolhatjuk, mi lesz egy jobbikos minisztérium sorsa?

K. Dávid és társai tehát elfogadták Csurka ajánlatát, hogy a pénz nagy részét elosztják maguk közt, s csak a látszatra adva utalnak némit a két pártnak. Elvégre a bankszámla felett a két társelnök rendelkezik, a költségvetés 4/5-ös megszavazását pedig majd valahogy utólag elintézik… Így el is kezdték költeni a pénzt. A 75. életévében csoszogó Raszkolnyikov az Ady Endre Sajtóalapítványán keresztül alibiből juttat egy keveset az amúgy is családi vállalkozássá süllyesztett MIÉP-hez, Kovács Dávidék azonban olyan szemtelen feltételeket szabnak a Jobbiknak, hogy Vonáék már nem is hajlandók tárgyalni velük.

Kovács Dávid és Raszkolnyikov István kéz a kézben mehetnek a sittre

Mint nemrég megtudtuk, a fent említett megegyezési kísérletek majdnem 2, azaz két évig tartottak, tehát Kovács Dávid már közvetlenül a választások után felfedte a Jobbik vezetőségének, hogy ő a lelke mélyén akasztanivaló gazfickó.

A Jobbikból való kilépése is színjáték volt, pontosabban Balczó Zoltánnak volt már hányingere a korábbi elnöktől – akinek kérésére korábban maga az alelnök is csatlakozott a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz –, ő követelte legalább csendes kilépését, elveihez hűen (újabb információnk szerint ezt az elvárást Vona Gábor fogalmazta meg először - a szerk.). Kovács Dávidék távozása az eredeti ígérettel szemben persze fikázósra „sikerült” (a kritika önmagában nem lenne baj, de olyanok „aggódtak” a Jobbik jövőjéért, akik nem sokat tettek érte: korábban is inkább csak szerepeltek, learatták mások munkájának gyümölcsét, az utóbbi években pedig konkrétan semmit), de bár ez lenne a legnagyobb, amiben átverték korábbi pártjukat!

Miközben tehát a jobbikosokat földbe cövekelte a csalódás korábbi, szeretett elnökükben, a legutóbbi hullámban kizárt MIÉP-esek Zsinka László vezetésével, Bánovics Tamás ügyvéd képviseletével pert indítottak a decemberi tisztújítás jogszerűtlensége miatt. Egy üresen bedobott szavazócédulát ugyanis Csurkáék érvénytelennek nyilvánítottak, pedig az „NEM” szavazatnak minősült azáltal, hogy nem lett rajta beikszelve egyik társelnökjelölt neve sem.

Csurkáék szokás szerint időhúzásra játszottak a perben: a múltkori tárgyaláson meg sem jelentek, a június 16-ain – ahol ítéletre is számítani lehetett – pedig olyan érdektelen tanúk meghallgatását (pontosabban beidézését, mert persze nem voltak jelen) indítványozta névtelen, buta ügyvédjük, hogy Homolya Szilvia bírónő el is utasította a bizonyítási indítványt. De nem bánt kesztyűs kézzel Zsinkáékkal sem: rendre utasította, s a teremből való kiutasítással fenyegette meg a felpereseket, amikor azok nem bírták türtőztetni magukat az ügyvéd által tolmácsolt Csurka-hazugságok hallatán.

A Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletében megsemmisítette Cs. István és társa újraválasztását. Fellebbezésre a kézbesítéstől számított 15 napon belül van mód, de a másodfokú döntés se lehet kérdéses, ráadásul ott már alapból sincs helye bizonyítási indítványnak, tehát október táján megszülethet a jogerős döntés is, ami persze visszamenőleges hatályú: ha jogszerűtlenül lettek elnökök, jogszerűtlenek a pénzfelvételek is, s akkor még a költségvetés hiányáról nem is beszéltünk…

Csurka MIÉP-elnöksége ugyanúgy kérdéses: a MIÉP honlapján megjelent csúsztatással szemben bár a párt gazdálkodását nem függesztette fel a bíróság, de ismételten szabálytalan újraválasztása ügyében szeptember 1-jére kitűzték a tárgyalást. A vén III/III-as frissített elérhetőségei (köszönet a reformereknek!) itt találhatók.