Budapest ostromának 80. évfordulójára egy újszerű, emelkedett formába öntötte a megemlékezést a Légió Hungária és a Betyársereg. A szervezők már régebb óta tervezték a megemlékezés magasabb szintre emelését, melynek előképe is volt egy két évvel ezelőtti rendezvény formájában. A 2025-ös évre a két mozgalom összefogásával teljesedett ki az új irány, mely erőteljesen módon mutatta be a megemlékezés kulturális alapokra helyezett jövőképét.

„A hősök idealizmusának kitörése a körbezárt gyűrűből” – ezzel a mottóval egy egész napos konferenciát és kiállítást szervezett a Betyársereg és a Légió Hungária. Vári-Kovács Péter színművész konferálta a rendezvényt. A konferencia rövid megnyitó beszéde után bemutatta a rendezvény első programjának, a történelmi kerekasztal-beszélgetésnek a résztvevőit. Gál Attila fegyverszakértő, Alkay Zsolt hadisírkutató és S. Csaba műgyűjtő folytatott eszmecserét Retkes Tamás író, történész moderálása mellett. A szakmai beszélgetés során rengeteg érdekes történelmi adalékot ismerhetett meg a nagyszámú hallgatóság. Szóba került tárgyi szemléltetéssel együtt a Budapestet védő katonák fegyverei és az ellátottsági nehézségek, érdekes adalékok hangzottak el a korabeli relikviák, jelvények hamisításának hátteréről, vagy éppen arról, hogy tártak-e fel szovjet katonasírokat.

A kerekasztal beszélgetés után egy filmpremier következett. „Az üldözött megemlékezés” című dokumentumfilm első része került bemutatásra, mely film a Becsület Napja közel három évtizedes történetét dolgozza fel. „Az első szavak a köszöneté kell hogy legyenek” – mondta a film megálmodója és rendezője, Pataki János, a Légió Hungária vezetőségi tagja, aki mind az abban megszólalóknak, mind a stáb tagjainak köszönetet mondott. „Maga a Becsület Napja megemlékezések is legendává váltak az elmúlt évek harcaiban” – emlékeztetett a rendező.

A megemlékezések történetének bemutatása mellett a másik szándék az volt, hogy azok is megszólalhassanak, akik valóban a részesei, alkotói voltak ennek az egész folyamatnak, hiszen éppen ők voltak azok, akiket soha senki nem kérdezett meg erről. Maga a film három részből áll, ennek az első része került most bemutatásra. A film február 11-én lesz elérhető a nyilvánosság számára is!

Aki nem szeretne lemaradni róla, az alábbi felületekre iratkozhat fel:

Youtube
Videa
Telegram

Az érdeklődők egy színvonalas kiállítást is megtekinthettek a Budapest ostromának idején használt magyar, német és szovjet fegyverekből, hadianyagokból, páncélos alkatrészekből. Emellett számos makett és a korszak önkéntes alapon szerveződő mozgalmainak, alakulatainak kitűzői is közszemlére lettek téve. A kiállítás autentikus voltát korhű egyenruhákba öltözött hagyományőrzők is biztosították. A rendkívül komoly készletüket a konferencia rendelkezésére bocsátó gyűjtők rögtönzött kiselőadásokkal és a rengeteg kérdésre adott szakmai válasszal csillapították a kiállítást megtekintő vendégek tudásszomját.

A konferencia egy közéleti kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. Domokos Endre János, a Pax Hungarica Mozgalom egykori vezetője, Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője, valamint Incze Béla, a Légió Hungária vezetőségi tagja beszélgettek Horváth Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztőjének moderálása mellett. A beszélgetés célja elsősorban az volt, hogy megvizsgálják, hogyan változott az elmúlt 28 év során a Becsület Napja társadalmi megítélése. Domokos Endre János emlékeztetett, hogy 1997-ben egy szűk kör kezdte a megemlékezéseket, míg ma már parlamenti témának számít a kitörés. „Elég rendesen kinőtte magát ez a rendezvény” – tette hozzá a PHM egykori első embere. Emlékeztetett, hogy sokan hoztak áldozatot azért, hogy ez a rendezvény ma már széles körben ismert legyen. „Maga a megemlékezés kitört a szubkulturális térből” – jelentette ki.

Tyirityán Zsolt azt hozta példának, hogy egy taxisofőr, akivel egy út során beszélgetett nemrég, büszkén mesélte, hogy a sokadik kitörés túráján vesz majd részt hamarosan. Ez az eset is azt mutatja, hogy valóban a hétköznapok szerves valósága lett az évforduló. A Betyársereg vezetője méltatta a konferenciát, amivel a szervezők beemelték egy magasabb kulturális szintre a Becsület Napját. Szerinte ebbe az irányba kell elvinni a megemlékezést, ezen a téren kell eredményeket elérni. Incze Béla emlékeztetett arra a dokumentumfilmben is elhangzó tényre, hogy jelenleg ugyanazok vannak hatalmon, mint akik 1999-ben kiprovokálták a Viking Klubban történt atrocitásokat.

Fontos felmerülő szempont volt, hogy amennyiben a Fidesz azt méri a közvélemény-kutatásokban, hogy a kitörésről való megemlékezés a társadalom többségének a szimpátiáját elnyeri, úgy sokkal megengedőbb lesz a kormány ebben a témában. Tyirityán Zsolt szerint erre van esély, ezért is kellett megtalálni azt a formát, amely a széles társadalom számára befogadhatóvá teszi a rendezvényt. Incze Béla szkeptikusabb volt ezen a téren, szerinte a Becsület Napja nem tud vállalhatóbbá válni a népszerűség szempontjából, hiszen az 1945-ös februári események már egy megváltozott történelmi helyzetben zajlottak le, melyek lehetetlenné teszik a mindenkori kormány számára, hogy engedékenyebb legyen ezen a téren. Mint mondta, ahogy a kezdetektől ez a közösség vitte a Becsület Napját, úgy a jövőben is a szélsőjobboldalnak kell azt kézben tartania, csak ez garantálja, hogy a szellemiség méltóságteljes lesz. Domokos Endre János a trianoni megemlékezéseket hozta fel példaként, melyek a Fidesz kezében egyfajta majálissá alakultak át. Ezt szerinte mindenképpen el kell kerülni. „Örüljünk annak, hogy itt most azok vannak jelen, akiknek ez az esemény tényleg fontos, tényleg szívügyük” – hangsúlyozta.

Abban teljes volt az egyetértés a beszélgetők között, hogy az emlékállítás formájának befogadhatóbbnak kell lennie szélesebb társadalmi rétegek számára is, éppen ezért hatalmas mérföldkő a Körbezárt Idealizmus konferencia megszervezése.

Zárókérdésként felmerült, hogy mivel a kitörés 80 évvel ezelőtt történt, elképzelhető-e, hogy az idő múlása, a történelmi távlat okán csökken az ellenszél. Incze Béla szerint ennek kicsi a valószínűsége, és rávilágított, hogy az ellenoldal nem pusztán egy konkrét eseményt kíván elhallgatni, vagy hazugságokkal bemocskolni. A Légió Hungária vezetőségi tagja úgy fogalmazott, hogy a gyűlölet a nemes jellem, vagy ha úgy tetszik, a nemes vér ellen irányul, mely túlmutat eseményeken és korszakokon.

Tyirityán Zsolt szerint a világpolitika változásai mentén nyílik a jobboldali mozgalmak előtt is a lehetőség, ezért fontos, hogy minél inkább része legyünk a társadalom egészének. „Legyünk ott az egyetemeken, a közszférában, mindenhol! Fel kell jönni a föld alól, erőt kell mutatni, mert nem csak az igazság, de a történelmi jog is mellettünk áll” – mondta a Betyársereg vezetője

A megemlékező beszédek sorát a külföldi delegációk képviselői nyitották meg. A Die Heimat Dortmund képviselője, Niklas szerint ez a nap nem csupán visszarévedés a múltba, sokkal inkább feladat, küldetés. „Főhajtás azok előtt, akik életüket adták, akiket világnézetük képessé tett a legnagyobb áldozatra” – emlékeztetett. „Elkötelezettségük tanítson meg minket arra, hogy az igazi becsület az élet tiszteletében, a másokért való kiállásban és az igazságért való küzdelemben rejlik!” – szólított fel a német szónok.

Francesco az olasz CasaPound képviseletében köszönte meg a Légió Hungáriának, hogy meghívást kaptak a Becsület Napjára. „Ez a dátum azért fontos, mert magyar és német bajtársaink védték Európát a kommunizmustól és annak materialista ördögi eszméitől. A keleti fronton sokan harcoltak a marxizmus ellen, amely elpusztította az identitásukat, míg a nyugati fronton egy csapat fiatalember nézett szembe a kapitalista plutokráciával, amely elpusztította az európai civilizációt” – mutatott rá beszédében.

A harmadik és egyben utolsó külföldi felszólaló Ausztriából érkezett, és azzal kezdte beszédét, hogy hazája német tudattal bíró részének üdvözletét szeretné átadni. „A legtöbb úgynevezett hazafias jobboldali a mai megemlékezésünk hírére szidalmakkal, vagy legjobb esetben is közönyös megvetéssel reagál” – folytatta. Pedig mint mondta, a mai nap jelentősége nem kevesebb, mint az emlékezés nagyapáink bolsevizmus ellen vívott harcára. „A történelmi igazság ítéletet hirdet felettük, mert a Budapesten maradottaknak a front átvonulását követő időszak mérhetetlen szenvedéseket hozott. Olyanokat, mint a tömeges nemi erőszak, gyilkosságok és fosztogatás. Magyarország mindezek után pedig 45 évre eltűnt a vasfüggöny mögött, és a kommunizmusba süllyedt” – vázolta fel.

„Az, hogy most ez a beszéd elhangzik, már önmagában azt jelenti, hogy idén, 2025-ben is méltóságteljesen tudtunk megemlékezni a kitörés hőseiről, egyszóval idén is mi győztünk” – kezdte beszédét Incze Béla. „Számunkra ez a nap egyszerre jelenti a becsületet és a hűséget. A hűséget olyan katonákhoz, akikhez az utókor döntő többségében hűtlen. Akiket megpróbálnak inkább elfelejteni, vagy megpróbálnak becstelen módon hazudozni róluk.”

Emlékeztetett, hogy ezek a harcosok több ezres nagyságrendben haltak hősi halált Budapest utcáin és a környező erdőkben, azonban a kifolyt vér nem volt hiábavaló, az megszentelte a magyar földet, az európai földet. „Ebben azért lehetünk biztosak, mert ezek a harcosok ma a 80. évfordulón ott állnak a Hadak Útján és minket néznek. És amikor az arcunkat a nap felé fordítjuk, összeakad a tekintetünk, akkor azt olvashatjuk ki belőle, hogy büszkék. Büszkék, mert vannak, akik becsülettel és hűséggel tovább hordozzák az örökséget. Dicsőség Budapest, Magyarország és Európa hőseinek!” – zárta beszédét.

Az ősi katonai „Vagyunk” rítusra a Betyársereg képviseletében Halász Géza vezényletével került sor, aki felvezető beszédében az alábbiakat mondta el: „Mi, akik itt összegyűltünk, nem csak megemlékezünk Budapest védőiről, de örököseiknek is hisszük magunkat. Azoknak a hősöknek a szellemi örökösei vagyunk, akik a kommunizmus embertelen eszméje és pusztító valósága ellen harcoltak, az életüket adva. Mi őket valljuk elődeinknek, akik a hazaszeretet és kötelességteljesítés becsületét hordozták a fegyverükön megcsillanó tűzfényben” – mondta. Halász Géza kiemelte, hogy az elesett harcosok véréből új hajtás sarjadt 11 évvel később, 1956-ban, és új hatása lett itt és most, „és mindig, amíg Isten megadja, hogy él magyar ezen a földön, ebben a városban. Budapest a miénk!” – jelentette ki. „Kiáltsuk hát, hogy vagyunk! Hogy mi vagyunk Budapest védői 1945-ben, mi vagyunk Budapest védői 1956-ban, mi vagyunk Budapest védői most, és leszünk Budapest védői 100 év múlva is!”

A megemlékezést méltóságteljesen, állva végighallgató tömeg, mely alig fért a hatalmas teremben, falrepesztő hangerővel kiáltotta együtt háromszor, a szónok „Budapest Védői” felhívására, hogy „VAGYUNK!”

A szervezők nevében a Légió Hungária és a Betyársereg helyezte el az emlékezés koszorúját a szimbolikus kereszt előtt, melyen a katonai sisak pihent, alatta a felirattal: Budapest, 1945.

A rendezvény utolsó programpontja egy koncert volt. Vári-Kovács Péter és zenekara hazafias és katonai dalokat és balladákat adott elő, köztük egyedi feldolgozásban Cseh Tamás ikonikus dala, a Széna tér is felcsendült. A közismert és szeretett számok egyedibb hangulatú zenei előadása lélekemelő módon járult hozzá az esemény kulturális és méltóságteljes jellegének emeléséhez.

Mind a konferencia, mind a megemlékezés emelkedett hangulatban zajlott. A forma, melyet a két szervező hazafias mozgalom, a Légió Hungária és a Betyársereg szabott ki a Becsület Napjának, nem csak méltó volt a kitörők emlékezetéhez, de egyben olyan irányt jelöl ki, amellyel a következő években is biztosított lehet a katonahőseink előtti tisztelgés. „A Becsület Napja akkor és ott van, amikor és ahol azt mi mondjuk. Mindenki más pedig csak utánunk jön” – így szól a szervezőség üzenete.

Kapcsolódó: Novák Előd ismét benyújtotta a Becsület napjáról szóló határozati javaslatát