Vezér Ferenc 1914-ben született Szaniszlón, Szatmár vármegyében. Pálos szerzetesként került a magyarországi rend székhelyére, a Petőfiszállás melletti Szentkútra. Feladatát szent fogadalmához hűen végezte a vérzivataros időkben is, így Soltvadkert környékén is, ahol egy védtelen nőkkel erőszakoskodó orosz katonával kelt birokra, miközben a katona fegyvere elsült, és gazdája halálát okozta.

A szerzetesrendek feloszlatása után is – esküjének megfelelően – tovább végezte szerzetesi-papi teendőit, járta a tanyavilágot, gyóntatott, tanított. A Rákosi-rendszer – a tradícionális világ felszámolása során - az egyházat is meg akarta semmisíteni az '50-es évek elején, így elkezdődött az egyházi vezetők, Mindszenty József hercegprímás és Grősz József kalocsai érsek pere. A Grősz per 9-ed rangú vádlottjaként páter Vezér György Ferencet is megkínozták, majd halálra ítélték. Szemtanúk beszámolói szerint nem tudták megtörni a legkegyetlenebb kínzásokkal sem, végig szókimondó volt – akár élete során végig –, megmaradt hazája és vallása szolgálatában. A koncepciós perben 1951. június 28-án ítélték el, majd augusztus 3-án végezték ki kötél által, majd a 289-es parcellában hantolták el földi maradványait.

Az újratemetési szertartás a sziklatemplomban lévő ravataltól indult, ahonnan motorosok kísérték végső nyughelyéhez Szentkútra. Utolsó útjára elkísérték testvérén, rokonain kívül az ország legmagasabb rangú vezetői, Kövér László, Lezsák Sándor, több országgyűlési képviselő, Bábel Balázs, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke, Bátor Botond, a Pálos rend magyarországi tartományfőnöke, Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök és több egyházi méltóság, illetve az egyszerű vallásos, hazafias tisztelők tömege.

A 4 órás szertartás során páter Vezér György Ferencről nevezték el a Petőfiszállástól a Szentkútig vezető útszakaszt, így állítva emléket életének és emlékeztetve Jézus szavaira: Én vagyok az út!

Kollár László BK megyei Jobbik-sajtós