Olvasónk gondolatai a narancsos sajtó ügykreálmánya kapcsán.
Előzmény: Megbukott a Jobbik nyomdásza
1. "Én nem tudom..." - írta volna az utolsó magyar újságíró, aki soha nem kurvult el - írom én most, hogy hol is van "nyomdamérnöki" képzés Magyarországon. Korábban, amikor a felsőoktatás még nem hígult fel és a gyermek pl. a kommunikációt kétévesen szüleitől tanulta, soha nem volt. A nyomdász szakma mindig is legfeljebb a középfokú technikusi végzettséghez kötődött. Hogy miért is vált kiemelt szakmává? Egyszerű: kellett hozzá olyan esztétikai érzék, amelyet a nyomdász genetikailag hordoz magában, amelyet tanulni nem lehet. Akadémikusaink, ha megfeszülnének sem lennének képesek olyan nyomdatechnikai mutatványokra, mint Misztótfalusi Kis Miklós, vagy az egyébként zsidó származású, de magyar Kner Izidor, akik soha nem végeztek semmiféle "nyomdamérnöki" iskolát, mégis a világ legjobb nyomdászaivá váltak, s nem aggattak rájuk méltatlanul "mérnöki" címeket. A nyomdász tipográfus, a tipográfia művészet volt. Igaz, akkor még ólomból szedtek, kézi munka kellett hozzá, s nem számítógépes vircsaft. Ma már nem az!
2. "Én nem tudom..." - írta volna az utolsó magyar újságíró, aki soha nem kurvult el - írom én most, hogy mi a lószar köze van ehhez a Jobbiknak, s tényleg volt-e valaha is ez a töki "a Jobbik nyomdásza". Ha lett volna, már rég ismert volna a neve. Nem, soha nem volt a tehetségtelen barom által adott címben foglaltak szerint a "Jobbik nyomdásza", hanem - ahogy a a szerencsétlen "fogalmazásképtelen" fogalmaz: egy helyi szervezet "egykori" - na mégis mikori? - elnöke. Ahogy a Fidesz-közeli házikókban is akadnak vak komondorok, szolnoki sikkasztók és így tovább és így tovább.
3. "Én nem tudom..." - írta volna az utolsó magyar újságíró, aki soha nem kurvult el - írom én most, hogy erre most mi szükség volt? A határzárat már az év elején a Jobbik javasolta, nekem még hetven fölött is van annyi memóriám, hogy emlékezzek. Igaz, ők nem így képzelték, hanem négyméteresen. És őrizettel. Méghozzá fegyveressel. Mert különben Toroczkay felségterületén holnap is átvágják.
4. S végül - ezt már nem kötöm Kristóf Attilához - nemsokára elmondja nekem odaát, hogy mi is a véleménye az effajta újságírásról. Azokról, akik képességeik és tehetségük okán még nyomdásznak lenni sem képesek. Csak arra, hogy az utcasarkon álljanak, hátha leesik valami a galambszaron kívül is.
