Úgy gondolom, hogy a Mi Hazánk Mozgalom elnökének ez a kiállása teljes tanúbizonyságot tesz a mellett, hogy akárcsak eddig, úgy a jövőben is ő, valamint pártja az általa vallott értékeknek megfelelően tántoríthatatlanul a nemzeti érdekérvényesítést tekinti politikájának a vezérfonalául. Hiába próbálták őt, valamint a párt parlamenti és európai parlamenti képviselőit ukrajnai terroristák életveszélyes fenyegetései megfélemlíteni, ők nem tértek le erről a rögös útról. Toroczkai László tehát nem a fenyegetések súlyát mérlegeli, nem azon lamentál, lesz-e eredménye egyáltalán az ilyen irányú fellépéseinek, erőfeszítéseinek, hanem szembenézve az esetlegesen várható, további aljas megfélemlítési kísérletekkel, cselekszik, mégpedig úgy, ahogy az egy valóban nemzeti párt vezetőjéhez illik.

Eközben persze Zelenszkij maffiakormányzata továbbra sem zavartatja magát, hanem amíg alkalma nyílik rá, lopja szét gátlástalanul az uralma alatt nyögő Ukrajnát, mialatt katonák, civilek és különösen fájó számunkra, hogy Kárpátaljáról besorozott magyar, ruszin és persze egyéb nemzetiségek fiai véreznek, és halnak meg teljesen értelmetlenül, Zelenszkij és a hozzá hasonlóan egyébként jelentős részben zsidókból álló kijevi rablóbanda hatalma fennmaradásáért, további gazdagodásáért. Csak a jéghegy csúcsát jelenti az az elmúlt napokban napvilágot látott hír (érdekes lenne azt is tudni, vajon kik és mennyi pénzt loptak el az EU által küldött hatalmas pénzekből, pontosan milyen mennyiségben és értékben árusították a küldött fegyvereket a feketepiacon, a sorozások során törvénytelenül beszedett pénzekből milyen mértékben részesedtek egyesek), miszerint az Enerhoatom állami energiavállalatnál hosszú éveken át túlszámláztak minden megrendelést, aminek következtében az ügyben érintettek a legszerényebb becslések szerint több mint százmillió dollár állami vagyont sikkasztottak el. Az ügy egyik vádlottja, Timur Mindics, Zelenszkij közeli barátja, és üzleti partnere - vélhetően Zelenszkij figyelmeztetésére - külföldre szökött, Herman Haluscsenko igazságügyi, és Szvitlana Hrincsuk energiaügyi minisztert lemondatták, Olekszij Csernisov volt miniszterelnök-helyettest pedig őrizetbe vették. Azonban a keresztapa, aki a nyár folyamán a maga szempontjából érthető módon megpróbálta felszámolni Ukrajna antikorrupciós testületeit, továbbra is szabadlábon van, és élek a gyanúperrel, hogy őt azért nem fogják, nem merik felelősségre vonni a tetteiért.

De térjünk át most egy kicsit a hazai politika eseményeire és lássuk, hogyan ténykedik ezekben a napokban Toroczkai Lászlóval ellentétben az ukrán pólós, slava Ukraini-zó, Roland Tseberrel szövetkező, Zelenszkij-párti társaság. A Tisza Pártról van szó, melynek „gazdasági szakértője”, az egykori kommunista, impexes Raskó György, - akinek, mint az Antall-kormány földművelésügyi államtitkárának, és a Gyurcsány-kormánnyal jó kapcsolatban álló személynek a termőföldeket és a mezőgazdaságra épülő ipart elherdáló rablóprivatizációban is óriási felelőssége van, amely tevékenységével persze saját vagyonát is megalapozta - november 16-án Varsóba utazott, hogy Ukrajna EU-hoz való csatlakozásáról tárgyaljon, megfogalmazása szerint a lengyel kormány egy magas rangú tagjával. Ez tehát egy újabb bizonyítéka annak, hogy a Tisza Pártnak és vezetőjének, a világéletében kitartott, korábban Mészáros Lőrincnél állásért kuncsorgó, illetve az ő érdekeltségi körébe tartozó vállalatok részvényeivel sok millió forint értékben seftelő selyemfiúnak csak a fideszes korrupcióval van - legalábbis bő egy éve, miután a pikszisből kiesett - „problémája,” „gazdasági szakértőjének” korábbi ténykedései és az, hogy Ukrajnában százmillió számra tűnnek el pénzek, egyáltalán nem érik el az ingerküszöbét. És ugyanígy persze a frakciótársát, Pfizer von der Leyent, vagy általában az Európai Uniót érintő korrupciós ügyek ugyancsak teljesen érdektelenek maradnak számára. Von der Leyen egyébként a napokban hozta nyilvánosságra, hogy szerinte a következő két évben újabb 135 milliárd (!) euróval kell támogatni a kijevi maffiakormányzatot.

Így viszonyul tehát Magyar Péter a korrupcióhoz, de azt is tudjuk jól, miképpen vélekedik emellett ő és pártja a nemzeti ügyekről, sorskérdésekről. De ugyan min is csodálkozhatunk, ha a párt bejelentett országgyűlési képviselő jelöltaspiránsai (szerintem teljesen nevetséges az a bohóckodás, amit a balliberális oldal választási ciklusok óta előválasztások címén rendez), és EP-képviselői között olyan személyek vannak, akik közül valamelyik például azt mondja, hogy nem kell magukkal nemzeti jelképeket vinni Nagyváradra, mert azzal felbőszítik a románokat (maga Magyar Péter pont ebben a szellemben kérte híveit a magyar nemzeti jelképek mellőzésére, kétséges, hogy az agyhalottaknak éppen szabad volt-e megszólalniuk - a szerk.), aki nem tudja a Szózat szövegét, aki szerint csak a baloldali szellemiségű színházak közvetítenek értéket, aki élteti a szomszédunkban lévő maffiaállamot, aki arról beszél, hogy a kárpátaljai magyarok körében folytatni kell az ukránosító politikát, és akik Brüsszelben, Luxemburgban, Londonban tevékenykedtek az EU-nál vagy a Metánál komoly beosztásban, majd ejtőernyőztek a Tisza Pártba, mint globalista ügynökök. Jól ismerjük tehát őket.

De fontos azt is megvizsgálnunk, mi a helyzet a Fidesszel ezeket a kérdéseket illetően? Azt, hogy a megnevezett párt kormányon és ellenzékben hogyan szabotált el nemzeti ügyeket, például a határokon túl élő magyar testvéreink autonómiatörekvéseit, szintén ismerjük. Orbán Viktor egyébként a kirobbant ukrajnai korrupciós botrány kapcsán úgy fogalmazott: „Le kell állítani a korrupt ukrán háborús maffia finanszírozását.” Önmagában teljesen egyet lehet érteni a miniszterelnök ezen kijelentésével, de mint ezen portál virtuális hasábjain is korábban többször foglalkoztunk vele, finoman szólva sem következetes a kormány ebben a kérdésben. És bizony ki kell jelentenünk, hogy a kormányfőnek lenne mit söprögetnie a saját háza előtt is. Ugyanis a korrupció fogalmát nem csupán a közpénzek, illetve a nemzeti vagyon elsikkasztása, ellopása meríti ki, hanem az is, ha nem megfelelően bánunk vele, ha igazságtalanul osztjuk el azokat. Ha egy olyan, a globális vállalatokat támogató, kiszolgáló kapitalista rendszert működtetünk, amelyben ugyanakkor megteremtjük, és közpénzekkel pumpáljuk fel a saját oligarcháinkat is, ahelyett, hogy a magyar kis- és középvállalkozók népes rétegén alapuló nemzetgazdaságot építenénk. Ha működtetünk egy olyan végrehajtókból és segítőikből álló maffiahálózatot, amelynek tagjai azon keresik degeszre magukat, hogy szerencsétlen sorsú magyar honfitársaink és családjaik anyagilag tönkremennek, és nem tudják fizetni hiteleiket. Orbán Viktor azonban hosszú miniszterelnöksége alatt szemlátomást azt is elhatározta, hogy mindenképpen milliárdost csinál vejéből, lányából, és jó barátjából, ez utóbbi ki tudja milyen összegeket fizet neki viszonzásul ezért.

Onnantól kezdve azonban, ha egy adott politikus azon fondorlatoskodik, munkálkodik, hogy politikai kapcsolatait, eszközeit felhasználva saját, vagy családja vagyonát növelje, az onnantól kezdve megszűnik keresztény- és nemzeti elkötelezettségű embernek lenni. Ha ugyanis valaki ezeket az értékeket fontosnak tekinti, akkor alapvető kötelezettség kell legyen számára, hogy mindent megtesz a közpénzek és a nemzeti vagyon igazságos felhasználása, elosztása érdekében, és beéri azzal a fizetéssel, amit kap. Ha ez nem így van, akkor ő csupán egy egoista, az anyagi javakat hajszoló ember, de semmi esetre sem keresztény és nemzeti értékrendű közéleti szereplő. A nemzeti érdekeknek ugyanis minden esetben meg kellene előzniük az egyéni érdekeket. A Fidesz szimpatizánsoknak is el kell ismerniük, ha feltennénk Orbán Viktornak a kérdést, a nemzeti ügyek, vagy a saját hatalma, illetve a Tiborcz- és a Mészáros-féle vállalatbirodalmak gyarapodása fontosabb-e a számára, akkor bizony tudjuk, hogy legbelül, ki nem mondva, mi lenne rá az őszinte válasza.

Ezért szerintem érdemes mindezt átgondolnunk és olyan politikai erőt támogatnunk, amely töretlenül áll ki a magyar nemzeti érdekek mellett. Amely nemzeti gondolkodású és érzelmű, valódi szakértői bázissal rendelkezik, és ilyen módon alkalmas lenne az ország felelős vezetésére, amelynek programját nem külföldiek írják, amely elkötelezett a korrupció és a bűnözés minden válfajának felszámolása mellett.

(A szerző olvasónk.)