 Ízléstelen?! Provokatív?! |
Az utóbbi napokban nagy sajtóvisszhangot keltett a magyar ipari középiskola egyik végzős osztálya tablójának az „esete”. De miért kellett azt megsemmisíteni? Az Új Szó napilapnak adott nyilatkozatában az iskola igazgatója, Pulen Lajos többek között azt mondta. „A legfőbb kritérium az iskola hivatalos neve, a tablón szereplő tanárok teljes neve és titulusa, valamint a tanult szak pontos megnevezése. Grafikai szempontból nem korlátozzuk az alkotói szabadságot, de a tabló nem sértheti a jó ízlést és az iskola hírnevét.”
Mihályi Molnár László osztályfőnök szerint nem erről van szó, mivel az iskola más osztályai tablóinak esetében sincs ez mindig így.
A tablón nincsenek komolytalan grafikák vagy közerkölcsöt sértő feliratok. Az osztályfőnök magyar- és történelemtanár, diákjai úgy döntöttek, a történelmi Magyarországot választják a tabló háttérképének (mely számos ma is használatos történelemtankönyvben fellelhető!). Nagyjából arra a helyre, ahol Kassa található, illusztrációként megjelent a város híres dómja. Ezt egészítik ki az iskola diákjainak, tanárainak a fényképe, és ez minden.
Ennek ellenére a tablót az iskola igazgatója provokatívnak tartotta, és ennek kapcsán az osztályfőnök felelősségét hangoztatta. „Ezt szóban már közöltem vele, és írásban is hamarosan meg fogom tenni. A történtekért elsősorban őt illeti a felelősség, mivel jelenleg senki sem vállalja az ötletgazda szerepét” – volt olvasható nyilatkozata a tegnapi Új Szóban.
Nem kér a meghunyászkodásból!
Mihályi Molnár Lászlónak erről más a véleménye: „A jó tanár ezek szerint az, aki arra neveli a diákjait, hogy legyenek szófogadó, engedelmes alattvaló cselédek, legyenek csendben, tűrjék el a megaláztatást, de azért magolják be Szent István, Mátyás király, Rákóczi, Bocskai, Zrínyi vagy Petőfi történetét, a tizenkét pontot meg a szabadságharcot, de ne feledjék azt sem, hogy „a halott indián a jó indián” s a meghunyászkodó, meg nem szólaló magyar ember a jó magyar polgár Szlovákiában?! Köszönöm szépen a leckét, de nem kérek belőle.”
A tablót egyébként ajándéknak, meglepetésnek szánták a diákok osztályfőnökük részére.
„A első évben a Szádellői-völgyet jártuk be, megismerve a közeli szépségeket, megtanulva együttműködni, főzni, túrázni, túlélni. Egy év múlva jött Budapest (Országház, Vár, Munkácsi kiállítás, Nemzeti Galéria, Terror Háza, Hősök tere), s útközben Alsósztregova, Szklabonya, Rimaszombat. A harmadik végén Pozsony (Parlament, Vár, Belváros) és egy áramelosztó állomás, ahol egy volt iparista a vezető (s a parlamenti kísérőnk is volt iparista Köteles László volt). Megtanulhatták megbecsülni értékeinket. Közben 19 színházi előadást, sok koncertet néztünk és hallgattunk meg, és volt sok séta a Városban Márai nyomában: a Szent Erzsébet-dóm, a nyelvújítás bölcsője, a fejedelmi központ (Bocskai, Bethlen idején), a magyar színjátszás kamaszkora (itt játszották először a Bánk bánt l833-ban), a Rákóczi-ház stb. Ezt kaptam vissza az osztályomtól a tablón. Legalábbis úgy érzem: Kassát és a történelem dicső korát, a Szent Erzsébet-dómot a névadó születésének 8oo. évében! Azt hittem, hogy ez lassabban érik meg, s majd talán csak a tizedik évi érettségi találkozón büszkélkednek azzal, hogy gyermekeiket is erre nevelik. De szép is lenne ! Ha már nem fizetnek meg, legalább lelki ajándékokat kapjon egy tanár.
Amikor az írásbelik idején kérdeztem, hogy lesz-e tabló, akkor azt mondták, hogy meglepetés. Az ő pénzük, az ő ajándékuk.”
Porrá zúzta Magyarországot
Ám az ajándék – melyet az osztályfőnök az irodájában helyezett el - már nincs meg. Sorsa horrorfilmekre emlékeztető. „Míg a közeli magyar gimnáziumban érettségiztettem, távollétemben a keretből ellopták a tablót, s mint a buzgó tévések adásában, akik csak ilyenkor érdeklődnek iskolánk iránt, az igazgató maga dicsekedett el vele, hogy ő zúzta apróra az osztály vagyonát képező tablót az iskola műhelyében. Ennél nagyobb szégyent még nem hoztak a kassai magyar ipari szakképzésre az elmúlt 135 évben!” – summázta véleményét a IV. B osztályfőnöke.
És mi lesz tovább? A hírek szerint az osztály új tabló készít… Az osztályfőnököt felettese megrovásban részesítette. „Kibírtam már többet is a kommunizmus alatt, amikor kilenc évig nem engedtek katedrára állni. S hol van már az a kommunizmus? Avagy mégsem ?!” – mondta Mihályi Molnár László.
* * * * * *
Tisztelt Igazgató Úr!
Levelemet a legmélyebb tisztelettel címzem Önnek Magyarországról, hiszen Ön egy szlovákiai magyar középiskola intézményét vezeti, ami biztos vagyok benne, hogy még a mai körülmények között is igen nehéz hivatás. Nem is láthatjuk át az anyaországból ennek súlyát még akkor sem, ha a tőlünk telhető legnagyobb figyelemmel kísérjük az elcsatolt részeken élő magyarság mindennapjait. Ámbátor nem tudom visszatartani annak a számomra visszatetsző ténynek bírálatát, hogy Ön a IV/b. osztály tablója kapcsán kirobbant "médiabotrányt" erősen túlkezelte.
Tudja, nálunk Magyarországon is hasonló a helyzet, hiszen a mai politikai elit a vesztes világháború után a magyarságon bosszút állni akaró kommunista hatalom jogutódjaiból áll, akik a mai napig nemzetellenes politikájukkal sújtják a magyarságot. A politikai elit kerek egészét nézve pedig fel-felbukkannak olyanok is, akik láthatólag az ország és a nemzet javát szeretnék szolgálni. Ám az előbbiek szorosan tartják kezükben a média irányítását és provokációjukkal rendre a magyarság nemzetben gondolkodó rétegével szembe állítják ezeket is. Így lehetséges, hogy még a jobboldali parlamenti politikusok is "elfeledkeznek" kivenni részüket a Trianoni megemlékezésből, annak évfordulóján, míg ez természetesen pl. a holokauszt gyászünnepek kapcsán elő sem fordulhatna.
Nálunk a "politikai korrektség" téveszméjének terjesztésével fegyverzik le értékes politikusainkat. Önöknél talán ugyanezen eszközzel a magyar iskolák igazgatóit?
Remélem eljön az idő, amikor Felvidéken többé nem ugraszt magyart a magyarnak a szlovák nacionalista politika.
Ehhez kívánok Önnek is sok erőt és kitartást!
Tisztelettel: B. I. (név a szerkesztőségben)
Budapest, 2007. június 6.
(Kuruc.info - felvidek.ma)
