Először is idézzük Kelemen András cikkét a mai Magyar Nemzetből. Igencsak helyrerakja a fajvédőket; kötelező olvasmány.
"Az együttélés parancsa és a minisztériumi rasszizmus
Pátka, Ercsi, Vértesacsa, Baracska - hadiállapot a magyar falvakban
Az etnikai viszályok autóbuszra szálltak
Három ember előzetes letartóztatásban van a kicsiny Pátka településről. A vád szerint - polgárőr létükre - Molotov-koktélokat hajigáltak cigányok lakta házakba. Tűzeset nem volt, emberéletben nem esett kár. A falu vezetői szerint öt-hat összeférhetetlen ember van a cigány lakosok között, akik pokollá tudják tenni a falu életét. Vagyon elleni bűncselekményeken túl mások életét fenyegető viselkedést is tanúsítanak. Nincsenek tekintettel sem az egyenruhára (postásra, rendőrre), sem a rokkant embert megillető kíméletre, sem a kisgyermekek kiszolgáltatott helyzetére. A falu vezetése mindent elkövet a békés együttélés kialakításáért: testületi üléssel, falufórummal; s legutóbb önkormányzati tervezet készült egy "együttélési szabályzatról", amelyet a cigány és nem cigány lakosok közösen fogadnának el és érvényesítenének.
Ennek ellenére nagy a baj. A jelenlegi helyzethez vezető legutóbbi lépés talán a helyi iskola kényszerű megszüntetése volt. Sajnálatos módon ebben a főszerepet az oktatási tárca játszotta, amikor szegregációval vádolta meg az iskolát - vagyis egyes, be nem illeszkedő gyermekek bőrszín szerinti elkülönítésével. A belső béke felborulását főleg a minisztérium rasszizmusa okozta: nem kellett volna etnikumhoz kötni a nevelési gondokat. De ezt tette, és bemutatta, hogy milyen szerinte az integrált oktatás. Ez azután annyira sikerült, hogy számos szülő kivette a helyi iskolából gyermekét. Így a fennálló finanszírozási kényszerhelyzetben az iskola nem tudott tovább működni. A falu közös szellemiségét fenntartó kulturális és közösségi intézmény megszűnt, a gyermekek szétszórattak. (Az csak hab a tortán, hogy a szülők és gyermekek közti viszályok áttevődtek a buszra, amely beviszi a tanulókat Székesfehérvárra, s ott is immár tényleg "szegregáltan" különböző iskolákba - s ez Pátka szempontjából igazi tragédia.)
Elmondható, hogy a pátkai eset nem egyedi: egy országos betegség tünete. Itt csak a Fejér megyei 7. számú választókerületből említenék meg néhány idetartozó gondot, mert mint e terület országgyűlési képviselője, ezeket ismerem legjobban. Ercsiben már évekkel ezelőtt kénytelenek voltak iskolai őrző-védőket alkalmazni, hogy a gyermekek ne tegyenek kárt egymásban, egymás javaiban. Itt történt meg az is, hogy több rendőr családját megfenyegették helyi, ha úgy tetszik, "kisebbséghez tartozó" bűnözők. Vértesacsán egy cigány személy a közte és egy helyi pék között kialakult nézeteltérés kapcsán a fővárosból hívott autóskonvojjal érkező segítséget, s a "vendégek" szétverték a pékséget és a presszót - számos személyi sérülést okozva. Ítéletről máig sem tud senki. Baracskán a betöréses lopások, többször személy elleni erőszakkal párosulva, olyan mértéket értek el, hogy megyei szintű rendőri intézkedést kértem és kaptam. Mégis, amikor rákérdeztem, hogy a például 2007 decemberében tudomásomra jutott tizenegy konkrét esetben milyen intézkedés történt, kiderült, hogy öt esetben még csak bejelentés sem érkezett. Így ítéli meg a lakosság a korábbi nyomozások eredményeit.
Nagy baj, ha nem vesszük tudomásul azt, amitől az emberek szenvednek. Márpedig a hatalmi politika igencsak hajlamos erre. Panaszkodni tehát kell, de nem elég. Meg kell keresni a kiváltó okokat és erre építeni a helyzet rendezését. Az immár csaknem két évtizedes - demokratikusnak tartott - politikai kultúra legnagyobb bűne a rendszerelemmé vált gyűlöletkeltés, ami öngerjesztő folyamattá válik. Ha ugyanis sikerül az egyes társadalmi csoportokat szembefordítani egymással, akkor esély van arra, hogy az alkalmatlan kormányt nem söpri el a tömegek felháborodása. Az mindennapi tapasztalatunk, hogy milyen mérvű a politikai alkalmazkodás kényszere a közhivatalokban a szakmaiság rovására; de legvilágosabban ezt 2006 ősze mutatta meg, amikor dicséretben részesült a rendőri erők kormánymentő, ám kegyetlen és jogtipró beavatkozása. A szakadatlan gyűlöletkampányt csak erősíti az öncélú erőszaknak, a nyelvi és tettleges durvaságnak a szórakoztató műsorokban elharapódzott istenítése. Oka a helyzetnek, hogy jogállamról egyre inkább csak beszélünk, miközben nekünk már nyíltan megvallottak, hogy Magyarországon nem igazságszolgáltatás, hanem csupán jogszolgáltatás van. De még az emberektől ily módon elidegenedett jog követése is lehetetlen, hiszen maga a kormány jár élen a szabályok megszegésében. A kormány esetében a normasértés a szabály. A gazdák földalapú kifizetéseinek, a pályázati kifizetéseknek vagy az áfa-visszafizetéseknek az elmaradása, elhúzódása, csökkentése éppúgy jelzi ezt, mint az egyházi oktatás finanszírozásának törvényellenes megnyirbálása. S mindehhez járul a szociálpolitika csődje: igen nagy számú cigány telep iszonyatos állapota. Ebből fakad a többgenerációs munkanélküliség, amely pedig - könnyen belátható - a bűnözés melegágya. Nem szólván arról, hogy milyen szörnyű indulatokat gerjeszt ez a hátrányos és kilátástalan helyzet annak elszenvedőiben; mindenki iránt, aki jobb helyzetben van.
Az önkormányzatok csekélyke eszközeikkel mindent elkövetnek a helyzet enyhítésére. Esztelen támadásuk helyett így kéne felfogni a monoki kezdeményezést is a közmunkához kötött segélyezésről. Ha valahol olyan intézkedéseken törik a fejüket a vezetők, amelyek az iskolázottságot, a munkakultúrát, a közös sors együttes vállalását kívánják kialakítani az együtt élő helyi társadalomban, akkor ez annak a jele, hogy van még törekvés szenvedő társadalmunkban a feltápászkodására.
Mert az együttélés parancs. Tudták ezt elődeink, akik Szent István szellemében - minden hibájuk ellenére - úgy igyekeztek kormányozni a soknemzetiségű Magyarországot, ahogy a történelmi alkotmányunk kívánta: minden állampolgár és minden népcsoport egyenlősége alapján, a jogok mellé rendelt kötelességekkel és azok kikényszeríthetőségével. Ők tudták, hogy a törvénysértés nem teremt jogalapot; hogy az önkényuralom elfogadhatatlan, s vele szemben a nép rendelkezik az ellenállás jogával is. Ha mi ezt elfelejtettük, és nem akarjuk újraéleszteni, akkor a Kárpát-medence a viszályok földje marad, és elég, ha vigyázó szemünket Koszovó-Rigómezőre vetjük. Pedig szabadon is élhetnénk. Békében.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)"
Kuruc.info: Mit kell tudni a cikkben említett vértesacsai esetről? Az országos médiában semmi se jött le róla, a Parlamentben viszont igen: idézzük (ITT az eredeti). Tíz évvel(!) ezelőtti (1998.09.15.) az interpelláció; ahogy látható, már akkor is nagyon durva dolgok történtek vidéken, már akkor is fékevesztetten dühöngött a cigánybűnözés.
"DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Szeptember 6-án este egy Budapestről érkezett, felfegyverkezett bűnbanda megtámadta a választókerületemben lévő Vértesacsa főutcáján a pékséget és a közelében lévő kocsmát. Az eseményt kiváltó előzmény állítólag egy jelentéktelen összeszólalkozás volt két nappal korábban: a pékség egyik dolgozója az üzlet előtt az utcán randalírozó éjszakai hangoskodóra szólt rá; másnap ennek a péknek megüzenték, hogy megölik. Az üzenetet egyik péktársa útján kapta, akit az elkövető tudomásom szerint bántalmazott is. A fenyegetésről értesítették a Bicskei Rendőrkapitányságot, de annyi intézkedés sem történt, hogy a vértesacsai körzeti megbízottat visszahívták volna szabadságáról, vagy legalább küldtek volna valakit helyette.
A vasárnap esti támadás, amelyet körülbelül húsz személy hajtott végre, olyan volt, hogy aki csak tudott, menekült. A két üzletet lerohanó csoport a berendezésekben is komoly károkat okozott, valamint többeket - ott dolgozókat és vásárlókat, akik ellenállást nem is tanúsítottak - súlyosan bántalmazott. A falu lakosai telefonon azonnal értesítették a megyei rendőri ügyeletet, és közölték azt is, hogy a támadók Mercedesszel és BMW-vel jellemezhető autós konvoja, összesen öt autó, dolguk végeztével elindult Nadap irányába, és feltehetően Budapestre tartanak. A megyei rendőrség azonban nem kísérelte meg feltartóztatni őket. A szintén értesített bicskei kapitányság kocsija húsz perccel a támadás után érkezett, és már csak a vérükben fetrengő sebesülteket találta ott. Az egyik súlyosan sérült a kórházi ellátás után - most vasárnap beszéltem vele - azt vallotta nekem, hogy ki sem hallgatták.
A Fejér Megyei Hírlap hamis információt jelentetett meg az esetről, és a hírlap újságírója a bicskei rendőrségről kapott értesülésre hivatkozott. Egyébként a feltűnő méretű támadás a jogrend és a közbiztonság ellen nem kapott hangsúlyt a magyar hírközlésben. Az átlagos polgár csupán egy hét múlva szerezhetett tudomást róla egy vasárnap hajnali rádióriportból. Ami még nyugtalanítóbb: az eset óta sem láttak a faluban járőrkocsit, pedig a támadók nevében megfenyegettek több helyi lakost, egyesek azt állítják, hogy még a polgármestert is. A pékség kénytelen őrszemélyt foglalkoztatni, mert sem a munkát, sem a szállítást nem vállalják a megfélemlített polgárok; bár nem tudom, bármilyen felkészült is az őr, mit tehet egy egész banda ellen.
A faluban alig lehet megbízható tanúvallomást szerezni, mert mindenki retteg. A fenyegetések hatására az egyik megtámadott személy ismeretlen helyre költözött a faluból. A helyben maradt áldozatok féltik hozzátartozóikat, a gyermekek nem mernek az utcára menni.
Tisztelt Ház! Úgy érzem, ezzel az eseménnyel a szervezett bűnözés újabb fenyegető arculata jelent meg, ami önmagában is tűrhetetlen, hiszen a bűnbanda kicsiny okból mozdult, szervezetten, kíméletlenül támadott, és parancsszóra, fegyelmezetten, konvojban távozott. És van még egy szomorú oldala a kérdésnek: az előre fenyegetőző, majd a bandát a faluba hívó személy etnikai kisebbséghez tartozik. A faluban egyébként német nemzeti kisebbség él, idegeiben a második világháború utáni meghurcoltatás emlékeivel. Ezenkívül tudomásom szerint két cigány család lakik Vértesacsán, eddig a legteljesebb békében éltek, most az ő helyzetük is lehetetlenné vált. A többségi lakosság pedig, ha egyáltalán mer beszélni, úgy ellene irányuló etnikai tisztogatást emleget.
Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy elég nagy baj, ha valahol a helyi lakosság között nemzetiségi feszültség alakul ki. Vértesacsán ilyen nem volt, ide Pestről kísérelték meg importálni, és csak remélhetem, hogy sikertelenül.
Éppen ezért a választókerület képviselőjeként és egy jogállam felelős politikusaként tiltakozom az ellen, hogy Magyarországon ilyen, a Zsil-völgyi bányászok bukaresti bunkós látogatásához hasonló esemény előfordulhasson. S hogy ez megtörténhetett, abban felelős az olyan, előző kormányzati felfogás is véleményem szerint, amely szerint, idézem: "A közbiztonság állapota nem indokolja a nyomozóhatóságok számának növelését, a hatáskörök kiterjesztését, a mind nagyobb szigort." - ahogy a Horn-kormány igazságügy-minisztere állította. Éppen ezért örömmel vettem a friss híreket a közbiztonság erősítéséről és legutóbb arról a tárgyalásról, amely szerint az FBI működési és anyagi segítséget nyújt ebben nekünk.
Kérem tehát a helyi és központi államhatalmi szervekben dolgozókat, személyesen is, hogy a jog- és közrend biztosítását ne vegyék rutinszerűen, hanem tekintsék fokozottabban feladatuknak, sőt hivatásuknak. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban, szórványos taps az MSZP soraiban.)"
Pátka, Ercsi, Vértesacsa, Baracska - hadiállapot a magyar falvakban
Az etnikai viszályok autóbuszra szálltak
Három ember előzetes letartóztatásban van a kicsiny Pátka településről. A vád szerint - polgárőr létükre - Molotov-koktélokat hajigáltak cigányok lakta házakba. Tűzeset nem volt, emberéletben nem esett kár. A falu vezetői szerint öt-hat összeférhetetlen ember van a cigány lakosok között, akik pokollá tudják tenni a falu életét. Vagyon elleni bűncselekményeken túl mások életét fenyegető viselkedést is tanúsítanak. Nincsenek tekintettel sem az egyenruhára (postásra, rendőrre), sem a rokkant embert megillető kíméletre, sem a kisgyermekek kiszolgáltatott helyzetére. A falu vezetése mindent elkövet a békés együttélés kialakításáért: testületi üléssel, falufórummal; s legutóbb önkormányzati tervezet készült egy "együttélési szabályzatról", amelyet a cigány és nem cigány lakosok közösen fogadnának el és érvényesítenének.
Ennek ellenére nagy a baj. A jelenlegi helyzethez vezető legutóbbi lépés talán a helyi iskola kényszerű megszüntetése volt. Sajnálatos módon ebben a főszerepet az oktatási tárca játszotta, amikor szegregációval vádolta meg az iskolát - vagyis egyes, be nem illeszkedő gyermekek bőrszín szerinti elkülönítésével. A belső béke felborulását főleg a minisztérium rasszizmusa okozta: nem kellett volna etnikumhoz kötni a nevelési gondokat. De ezt tette, és bemutatta, hogy milyen szerinte az integrált oktatás. Ez azután annyira sikerült, hogy számos szülő kivette a helyi iskolából gyermekét. Így a fennálló finanszírozási kényszerhelyzetben az iskola nem tudott tovább működni. A falu közös szellemiségét fenntartó kulturális és közösségi intézmény megszűnt, a gyermekek szétszórattak. (Az csak hab a tortán, hogy a szülők és gyermekek közti viszályok áttevődtek a buszra, amely beviszi a tanulókat Székesfehérvárra, s ott is immár tényleg "szegregáltan" különböző iskolákba - s ez Pátka szempontjából igazi tragédia.)
Elmondható, hogy a pátkai eset nem egyedi: egy országos betegség tünete. Itt csak a Fejér megyei 7. számú választókerületből említenék meg néhány idetartozó gondot, mert mint e terület országgyűlési képviselője, ezeket ismerem legjobban. Ercsiben már évekkel ezelőtt kénytelenek voltak iskolai őrző-védőket alkalmazni, hogy a gyermekek ne tegyenek kárt egymásban, egymás javaiban. Itt történt meg az is, hogy több rendőr családját megfenyegették helyi, ha úgy tetszik, "kisebbséghez tartozó" bűnözők. Vértesacsán egy cigány személy a közte és egy helyi pék között kialakult nézeteltérés kapcsán a fővárosból hívott autóskonvojjal érkező segítséget, s a "vendégek" szétverték a pékséget és a presszót - számos személyi sérülést okozva. Ítéletről máig sem tud senki. Baracskán a betöréses lopások, többször személy elleni erőszakkal párosulva, olyan mértéket értek el, hogy megyei szintű rendőri intézkedést kértem és kaptam. Mégis, amikor rákérdeztem, hogy a például 2007 decemberében tudomásomra jutott tizenegy konkrét esetben milyen intézkedés történt, kiderült, hogy öt esetben még csak bejelentés sem érkezett. Így ítéli meg a lakosság a korábbi nyomozások eredményeit.
Nagy baj, ha nem vesszük tudomásul azt, amitől az emberek szenvednek. Márpedig a hatalmi politika igencsak hajlamos erre. Panaszkodni tehát kell, de nem elég. Meg kell keresni a kiváltó okokat és erre építeni a helyzet rendezését. Az immár csaknem két évtizedes - demokratikusnak tartott - politikai kultúra legnagyobb bűne a rendszerelemmé vált gyűlöletkeltés, ami öngerjesztő folyamattá válik. Ha ugyanis sikerül az egyes társadalmi csoportokat szembefordítani egymással, akkor esély van arra, hogy az alkalmatlan kormányt nem söpri el a tömegek felháborodása. Az mindennapi tapasztalatunk, hogy milyen mérvű a politikai alkalmazkodás kényszere a közhivatalokban a szakmaiság rovására; de legvilágosabban ezt 2006 ősze mutatta meg, amikor dicséretben részesült a rendőri erők kormánymentő, ám kegyetlen és jogtipró beavatkozása. A szakadatlan gyűlöletkampányt csak erősíti az öncélú erőszaknak, a nyelvi és tettleges durvaságnak a szórakoztató műsorokban elharapódzott istenítése. Oka a helyzetnek, hogy jogállamról egyre inkább csak beszélünk, miközben nekünk már nyíltan megvallottak, hogy Magyarországon nem igazságszolgáltatás, hanem csupán jogszolgáltatás van. De még az emberektől ily módon elidegenedett jog követése is lehetetlen, hiszen maga a kormány jár élen a szabályok megszegésében. A kormány esetében a normasértés a szabály. A gazdák földalapú kifizetéseinek, a pályázati kifizetéseknek vagy az áfa-visszafizetéseknek az elmaradása, elhúzódása, csökkentése éppúgy jelzi ezt, mint az egyházi oktatás finanszírozásának törvényellenes megnyirbálása. S mindehhez járul a szociálpolitika csődje: igen nagy számú cigány telep iszonyatos állapota. Ebből fakad a többgenerációs munkanélküliség, amely pedig - könnyen belátható - a bűnözés melegágya. Nem szólván arról, hogy milyen szörnyű indulatokat gerjeszt ez a hátrányos és kilátástalan helyzet annak elszenvedőiben; mindenki iránt, aki jobb helyzetben van.
Az önkormányzatok csekélyke eszközeikkel mindent elkövetnek a helyzet enyhítésére. Esztelen támadásuk helyett így kéne felfogni a monoki kezdeményezést is a közmunkához kötött segélyezésről. Ha valahol olyan intézkedéseken törik a fejüket a vezetők, amelyek az iskolázottságot, a munkakultúrát, a közös sors együttes vállalását kívánják kialakítani az együtt élő helyi társadalomban, akkor ez annak a jele, hogy van még törekvés szenvedő társadalmunkban a feltápászkodására.
Mert az együttélés parancs. Tudták ezt elődeink, akik Szent István szellemében - minden hibájuk ellenére - úgy igyekeztek kormányozni a soknemzetiségű Magyarországot, ahogy a történelmi alkotmányunk kívánta: minden állampolgár és minden népcsoport egyenlősége alapján, a jogok mellé rendelt kötelességekkel és azok kikényszeríthetőségével. Ők tudták, hogy a törvénysértés nem teremt jogalapot; hogy az önkényuralom elfogadhatatlan, s vele szemben a nép rendelkezik az ellenállás jogával is. Ha mi ezt elfelejtettük, és nem akarjuk újraéleszteni, akkor a Kárpát-medence a viszályok földje marad, és elég, ha vigyázó szemünket Koszovó-Rigómezőre vetjük. Pedig szabadon is élhetnénk. Békében.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)"
Kuruc.info: Mit kell tudni a cikkben említett vértesacsai esetről? Az országos médiában semmi se jött le róla, a Parlamentben viszont igen: idézzük (ITT az eredeti). Tíz évvel(!) ezelőtti (1998.09.15.) az interpelláció; ahogy látható, már akkor is nagyon durva dolgok történtek vidéken, már akkor is fékevesztetten dühöngött a cigánybűnözés.
"DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Szeptember 6-án este egy Budapestről érkezett, felfegyverkezett bűnbanda megtámadta a választókerületemben lévő Vértesacsa főutcáján a pékséget és a közelében lévő kocsmát. Az eseményt kiváltó előzmény állítólag egy jelentéktelen összeszólalkozás volt két nappal korábban: a pékség egyik dolgozója az üzlet előtt az utcán randalírozó éjszakai hangoskodóra szólt rá; másnap ennek a péknek megüzenték, hogy megölik. Az üzenetet egyik péktársa útján kapta, akit az elkövető tudomásom szerint bántalmazott is. A fenyegetésről értesítették a Bicskei Rendőrkapitányságot, de annyi intézkedés sem történt, hogy a vértesacsai körzeti megbízottat visszahívták volna szabadságáról, vagy legalább küldtek volna valakit helyette.
A vasárnap esti támadás, amelyet körülbelül húsz személy hajtott végre, olyan volt, hogy aki csak tudott, menekült. A két üzletet lerohanó csoport a berendezésekben is komoly károkat okozott, valamint többeket - ott dolgozókat és vásárlókat, akik ellenállást nem is tanúsítottak - súlyosan bántalmazott. A falu lakosai telefonon azonnal értesítették a megyei rendőri ügyeletet, és közölték azt is, hogy a támadók Mercedesszel és BMW-vel jellemezhető autós konvoja, összesen öt autó, dolguk végeztével elindult Nadap irányába, és feltehetően Budapestre tartanak. A megyei rendőrség azonban nem kísérelte meg feltartóztatni őket. A szintén értesített bicskei kapitányság kocsija húsz perccel a támadás után érkezett, és már csak a vérükben fetrengő sebesülteket találta ott. Az egyik súlyosan sérült a kórházi ellátás után - most vasárnap beszéltem vele - azt vallotta nekem, hogy ki sem hallgatták.
A Fejér Megyei Hírlap hamis információt jelentetett meg az esetről, és a hírlap újságírója a bicskei rendőrségről kapott értesülésre hivatkozott. Egyébként a feltűnő méretű támadás a jogrend és a közbiztonság ellen nem kapott hangsúlyt a magyar hírközlésben. Az átlagos polgár csupán egy hét múlva szerezhetett tudomást róla egy vasárnap hajnali rádióriportból. Ami még nyugtalanítóbb: az eset óta sem láttak a faluban járőrkocsit, pedig a támadók nevében megfenyegettek több helyi lakost, egyesek azt állítják, hogy még a polgármestert is. A pékség kénytelen őrszemélyt foglalkoztatni, mert sem a munkát, sem a szállítást nem vállalják a megfélemlített polgárok; bár nem tudom, bármilyen felkészült is az őr, mit tehet egy egész banda ellen.
A faluban alig lehet megbízható tanúvallomást szerezni, mert mindenki retteg. A fenyegetések hatására az egyik megtámadott személy ismeretlen helyre költözött a faluból. A helyben maradt áldozatok féltik hozzátartozóikat, a gyermekek nem mernek az utcára menni.
Tisztelt Ház! Úgy érzem, ezzel az eseménnyel a szervezett bűnözés újabb fenyegető arculata jelent meg, ami önmagában is tűrhetetlen, hiszen a bűnbanda kicsiny okból mozdult, szervezetten, kíméletlenül támadott, és parancsszóra, fegyelmezetten, konvojban távozott. És van még egy szomorú oldala a kérdésnek: az előre fenyegetőző, majd a bandát a faluba hívó személy etnikai kisebbséghez tartozik. A faluban egyébként német nemzeti kisebbség él, idegeiben a második világháború utáni meghurcoltatás emlékeivel. Ezenkívül tudomásom szerint két cigány család lakik Vértesacsán, eddig a legteljesebb békében éltek, most az ő helyzetük is lehetetlenné vált. A többségi lakosság pedig, ha egyáltalán mer beszélni, úgy ellene irányuló etnikai tisztogatást emleget.
Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy elég nagy baj, ha valahol a helyi lakosság között nemzetiségi feszültség alakul ki. Vértesacsán ilyen nem volt, ide Pestről kísérelték meg importálni, és csak remélhetem, hogy sikertelenül.
Éppen ezért a választókerület képviselőjeként és egy jogállam felelős politikusaként tiltakozom az ellen, hogy Magyarországon ilyen, a Zsil-völgyi bányászok bukaresti bunkós látogatásához hasonló esemény előfordulhasson. S hogy ez megtörténhetett, abban felelős az olyan, előző kormányzati felfogás is véleményem szerint, amely szerint, idézem: "A közbiztonság állapota nem indokolja a nyomozóhatóságok számának növelését, a hatáskörök kiterjesztését, a mind nagyobb szigort." - ahogy a Horn-kormány igazságügy-minisztere állította. Éppen ezért örömmel vettem a friss híreket a közbiztonság erősítéséről és legutóbb arról a tárgyalásról, amely szerint az FBI működési és anyagi segítséget nyújt ebben nekünk.
Kérem tehát a helyi és központi államhatalmi szervekben dolgozókat, személyesen is, hogy a jog- és közrend biztosítását ne vegyék rutinszerűen, hanem tekintsék fokozottabban feladatuknak, sőt hivatásuknak. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban, szórványos taps az MSZP soraiban.)"
Kuruc.info: Nézzük csak: “A Fejér Megyei Hírlap hamis információt jelentetett meg az esetről, és a hírlap újságírója a bicskei rendőrségről kapott értesülésre hivatkozott.” Hoppá! A Fejér Megyei Hírlap cigányügyekért felelős újságírója ki is? A 100%-ig cionista, SZDSZ-es, fajvédő Klecska Ernő, bizonyám! 10 évvel ezelőtt is ő volt már, amiről bárki meggyőződhet az Szfvlist levlista archívuma alapján. Érdekes olvasmány, érdemes mindenkinek rászánnia egy délutánt, hogy átböngéssze az 1999 és 2002 közötti levélváltásokat; nagyon sokat szerepelt és fajt védett Klecska már akkoriban is, és más tekintetben is nagyon sok vitapartnere rábizonyította a lapjára, hogy szélsőségesen balos és fajvédő. És még ő panaszkodik, hogy “pikkelünk” rá, ő, aki olyan szinten pofátlanul, össze-vissza hazudozik és cigányfajt véd, hogy arra már a Parlamentben is panaszkodnak?!
Kapcsolódó: Éjjeli Menedék: a pátkai orsz.gy.képviselő is cáfolja az ÁVH hazugságát
Kapcsolódó: Éjjeli Menedék: a pátkai orsz.gy.képviselő is cáfolja az ÁVH hazugságát
Frissítés (jún. 20): a szélsőbalos fajvédő Libera nos, Domine! is ELISMERTE, hogy maga Klecska hazudozott a Fejér Megyei Hírlapban is. Idézzük:
“Abban az ügyben emlékezetem szerint Klecska Ernő mondott igazat, nem pedig Kelemen András.”
Liberáról azt kell egyébként tudni, hogy amit állít, annak pont az ellenkezője igaz (persze azon állítása, hogy a cikket Klecska írta, valós.) Például ő volt az, aki hihetetlen pofátlan módon próbálta letagadni a J++ Pető Iván (az SZDSZ akkori elnöke) ávós származását, politizálását, szocializációját, ill. egyáltalán azt, hogy a Kónya-Pető tévévita idején Pető tisztában lehetett szülei múltjával; lásd EZT a hozzászólás-sort.
“Abban az ügyben emlékezetem szerint Klecska Ernő mondott igazat, nem pedig Kelemen András.”
Liberáról azt kell egyébként tudni, hogy amit állít, annak pont az ellenkezője igaz (persze azon állítása, hogy a cikket Klecska írta, valós.) Például ő volt az, aki hihetetlen pofátlan módon próbálta letagadni a J++ Pető Iván (az SZDSZ akkori elnöke) ávós származását, politizálását, szocializációját, ill. egyáltalán azt, hogy a Kónya-Pető tévévita idején Pető tisztában lehetett szülei múltjával; lásd EZT a hozzászólás-sort.
