" Vérbosszútól tartanak Mezőfalván  "Ha akarnánk, egy pillanat alatt eltüntethetnénk az egész települést"

"Amikor rálöktek a motorra, és a földre estem, arra gondoltam: Olaszliszka. Azt kértem, nem baj, ha én meghalok, csak a családomat ne bántsák" – mondta lapunknak az a férfi, akinek autójába, miközben udvarára parkolt be, belerohant egy bukósisak és jogosítvány nélkül száguldó motoros cigány fiatalember Mezőfalván. A fiú mögött a motoron ülő 14 éves lány belehalt sérüléseibe. Az ütközés után az autó sofőrére és az anyósülésen ülő 21 éves lányára tizenöt fős roma csoport támadt. A férfi segítségére siető feleségét és 16 éves fiát is összeverték. A lincselési kísérletnek a helyszínre érkező rendőr két figyelmeztető lövéssel vetett véget.

A Fejér megyei Mezőfalva határában mikrobusznyi rendőr várakozik. Péntek este óta megállítanak minden, a faluba érkező és azon csak áthajtó autóst. Attól félnek, a pénteki tragédia után összecsapások robbanhatnak ki.

– Egymással rivalizáló családból való a fiú, aki a motort vezette és a szerencsétlenül járt lány – mondja egy nyugdíjas férfi a főút menti kocsmában a pultnak támaszkodva. – Elrejtették a motoros fiút, mert attól félnek, hogy bosszút állnak rajta a lány miatt. A pultos lány is bekapcsolódik a beszélgetésbe. – Nem tudom, mi történt volna, ha a rendőr nem lő kétszer a levegőbe. – Olaszliszka kettő – vág közbe vászonkalapja alól egy ötvenes férfi. – Összeverték a cigányok a férfit, aki az autót vezette, a lányát, aki vele volt és a segítségükre siető asszonyt, meg a fiút is – meséli.

– Pillanatok alatt játszódott le minden. Kanyarodás előtt belenéztem a tükörbe, sehol sem voltak, aztán a semmiből feltűnt a motor. Az autó már majdnem teljesen beért a bejáróra. A fiú megpróbált fékezni, de megbillent a motor, az első kerék lekapott a padkáról, és a kocsi hátuljának csapódtak – meséli a baleset helyszínén az autót vezető férfi. Nevét, kérésére, nem írjuk le. – Nagyon sajnálom, ami történt. Megpróbálok beszélni a cigányok vezetőjével, hátha szóba áll velem, mert tőlem még senki nem kérdezte meg közülük, hogy mi történt azon az estén – mondja a férfi.

Megfenyegették őt is, a családját is. A fia még kórházban van, feleségét és lányát már kiengedték. Csaknem három évtizede kamionsofőrként dolgozik, több millió megtett kilométerrel, baleset nélkül.

– Nem tudom, mi lesz velünk. Két éve költöztünk ide Dunaújvárosból, mert azt akartuk, hogy a poros, koszos levegőjű városból, a szűkös lakásból kikerülve a gyerekeinknek külön szobájuk legyen. A legkisebb hat, a legidősebb gyermekünk huszonegy éves. Az életünk munkája van ebben a házban, jelzálogot vettünk fel rá, hová menjünk innen? Rettegésben élünk.

Rövid hallgatás után folytatja. – Akkora sebességgel érkezett a motor, hogy a több mint egytonnás Mazdát egy méterrel arrébb lökte a becsapódáskor.

A porban látszik a keréknyom. Az aszfalton a rendőrök által húzott hosszú krétacsík, amely egy hatalmas olajfoltban végződik.

Fehér Opel áll meg mellettünk. – Hol feküdt a lány? – kérdezi egy harmincöt körüli cigány férfi. – Én vezettem az autót – mondja beszélgetőtársunk. – Nem ezt kérdeztem – reagál egyre fenyegetőbb hangon a kormányra dőlve a férfi. – Az út túloldalára repült az ütközéskor, aztán a rokonai, hiába kértük, hogy ne mozdítsák meg, áthozták ide, ahol most a gyertyák égnek – mutat az út szélére a férfi meggyötörten. Előre-, majd hátratolat a férfi az Opellel, nézegeti az út mentét. Majd nagy gázzal elhajt. A hátsó ülésen fiatal nő, mellette megszeppent kisgyermek.

Rendőrautó tűnik fel az út végén. – Kommandósok. Péntek óta itt vannak. Mi lesz, ha majd elmennek? – sóhajt fel a férfi. – Sajnálom, ami történt. Vállalom azt, amit a nyomozás eredménye hoz, csak a gyerekeimet ne bántsák, csak őket ne bántsák… Amíg lehet, itthon maradok, hogy vigyázzak rájuk. A tizenhat éves fiam viszi minden reggel a kicsit óvodába a szomszéd utcába. Attól félek, hogy nem is felnőttek, hanem a felhergelt fiatalok rájuk támadnak, és megpróbálnak bosszút állni rajtuk. Amikor a baleset után a lányomat és engem elkezdtek ütni, a fiam és a feleségem kirohant a házból, hogy segítsen. A fiamat olyanok verték össze, akikkel együtt játszott itt, a szomszédos játszótéren, és korábban sokat beszélgettek. A saját barátai…

A Zöldfa vendéglő napernyőinek árnyékában tucatnyi készenlétis rendőr üldögél. A szürke kőkereszt mellett keskeny út nyílik. Egy dombtetőről hatalmas sárga ház magasodik fölénk. A bejárati ajtóban fekete ruhás cigány férfi áll. Elénk siet. Nyomában rövidesen dühödt asszonyok, férfiak lépnek az udvarra. Az elhunyt lány rokonai. – Tegnap mindent elmondtunk a tévében, de ott hazudtak – ront nekünk kérdés nélkül egy nő. – Részvétünk – szakítjuk félbe. – Csütörtökön a temetés után kiáll a képviselőnk a sajtó elé, és mindent el fog mondani – mondja egy fiatalember. – Magyar tanúkkal fogjuk bizonyítani, hogy nem akartak mentőt hívni, és szándékosan ijesztették meg a motorost, mert látták, cigányok ülnek rajta (Kuruc.info / Arppi S.: agyrém ez a Kolompár-féle "szellemiség"...) – folytatja egyre hangosabban a férfi. – Nincs feszültség a két cigány család között? – kérdezzük. – Ki állított ilyet? – csattan fel az egyik asszony. – Mi így gyászolunk, hogy sokan összejövünk… – Ha akarnánk, egy pillanat alatt eltüntethetnénk az egész Mezőfalut – mondja a fiatal férfi (Kuruc.info: Talán köszönjük meg, mi, gádzsók, hogy életben hagytok? Tudjuk, ismerjük Gadna és a többi, elcigányosodott település példáján, hogy mi a sorsa az ottmaradó fehéreknek. Meggyilkoljátok őket, de jó esetben is “csak” csicskások lesznek és/vgy halálfélelemben kell élniük, mindenüket elveszitek, kiraboljátok őket. Vagy Dél-Afrika lesz ez az ország 10 év múlva, vagy egy jó kis Izrael-típusú apartheid (Izraelt itt mint az ebben követendő példát állítottam be – ha a zsidók megtehetik, mi miért nem?) – attől függően, ki kerekedik felül.)"