A hétvégi “antirasszista” (azaz: magyarellenes, fehérgyűlölő) felvonulás tudósításából kimaradt egy apró, de nagyon fontos mozzanat:
“Iványi Gábor metodista lelkész lép a mikrofonhoz. Azért jöttünk ma ide - mondja -, hogy mindenki számára egyértelművé tegyük: sem tetteinkkel, sem szavainkkal, sem gondolatainkkal, sem hallgatásunkkal nem állunk azok közé, akik kirekesztenek másokat. Végrehajtható és számonkérhető programokat, pártatlanul és szakszerűen működő rendvédelmet követel. Mert "mégiscsak szégyen volna, ha az Egyesült Nemzetek kék sisakos békefenntartóit volnánk kénytelenek felkérni a faluszéli házakban rettegő honfitársaink megvédésére".
A Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön és Tiszalökön elkövetett gyilkosságokra utalva a lelkész megköszöni a cigányságnak a "felelős erőszaknélküliséget", hogy hisznek az igazságszolgáltatásban, és nem nyúltak a személyes bosszú "érthető, de hibás" eszközéhez.”
Ugye, akkor beszélhetünk személyes bosszúról, ha ismerjük az elkövetőt, akin bosszút kell állni. Jelen esetben ez kizárt, amit Iványinak is tudnia kell.
Akkor viszont a fenti második bekezdés csak azt jelentheti, hogy Iványi és fajvédő-társai szerint már az is értékelhető teljesítmény a cigányoktól, hogy nem kezdtek el vaktában gádzsókat, (az “átlagfalusi” számára meg “jobb” esetben) gárdistákat gyilkolászni. Ami persze hazugság, kolompárék bármely magyart potenciális ellenségnek tekintenek és gyilkolnak is.
A cigányok eddigi fellépése alapján jól tudjuk, hogy a második lehetőség az igaz. Igen, ettől a “kultúrától” már az is nagy dolog, ha "bosszúból" nem kezdi el gyilkolni, lincselni a szembejövőket.
“Iványi Gábor metodista lelkész lép a mikrofonhoz. Azért jöttünk ma ide - mondja -, hogy mindenki számára egyértelművé tegyük: sem tetteinkkel, sem szavainkkal, sem gondolatainkkal, sem hallgatásunkkal nem állunk azok közé, akik kirekesztenek másokat. Végrehajtható és számonkérhető programokat, pártatlanul és szakszerűen működő rendvédelmet követel. Mert "mégiscsak szégyen volna, ha az Egyesült Nemzetek kék sisakos békefenntartóit volnánk kénytelenek felkérni a faluszéli házakban rettegő honfitársaink megvédésére".
A Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön és Tiszalökön elkövetett gyilkosságokra utalva a lelkész megköszöni a cigányságnak a "felelős erőszaknélküliséget", hogy hisznek az igazságszolgáltatásban, és nem nyúltak a személyes bosszú "érthető, de hibás" eszközéhez.”
Ugye, akkor beszélhetünk személyes bosszúról, ha ismerjük az elkövetőt, akin bosszút kell állni. Jelen esetben ez kizárt, amit Iványinak is tudnia kell.
Akkor viszont a fenti második bekezdés csak azt jelentheti, hogy Iványi és fajvédő-társai szerint már az is értékelhető teljesítmény a cigányoktól, hogy nem kezdtek el vaktában gádzsókat, (az “átlagfalusi” számára meg “jobb” esetben) gárdistákat gyilkolászni. Ami persze hazugság, kolompárék bármely magyart potenciális ellenségnek tekintenek és gyilkolnak is.
A cigányok eddigi fellépése alapján jól tudjuk, hogy a második lehetőség az igaz. Igen, ettől a “kultúrától” már az is nagy dolog, ha "bosszúból" nem kezdi el gyilkolni, lincselni a szembejövőket.
