A legújabb tragédia ezúttal Pesterzsébeten, egy kis bolt előtt következett be, ahol két cigány ordítozni kezdett az eladóval, mert nem tudta őket közismerten legendás, kényes ízlésüknek megfelelő itallal kiszolgálni.(Ámbár a híradók képsorai alapján olybá tűnt, hogy meglehetősen gazdag választékkal rendelkezett a bolt.) Erre az őket csendesíteni igyekvő férfira támadtak, ütlegelni kezdték, szerencsétlenségére épp ekkor ért a bolt elé a leendő áldozat, egy 53 éves magyar férfi, aki a sértett védelmére kelt. Ez lett a végzete. A két állatnak sem nevezhető lény rátámadt, s szó szerint halálra rugdosták. Tradicionális cigány szokás szerint, a gyilkolás eltökélt szándékával eleve biztosra mentek, akárcsak Szögi Lajos esetében: csak a fejét rúgták, azt is hússzor. Ez a borzalmas eset, illetve az a társadalmi környezet, melyben megtörténhetett ismét felvet bennünk néhány kérdést.

Miféle lények ezek, akik bestiális kegyetlenséggel, eleve a gyilkolás szándékával vadállatként támadnak békés járókelőkre? Hogy a fenébe nem sikerült 600 év alatt elsajátítaniuk a civilizált emberi együttélés normáit? Miért gondolják (gondolják egy frászt, hanem ösztönösen cselekednek) úgy, hogy ők bármit megtehetnek, de rájuk semmiféle törvény, morális parancs, önkontroll nem vonatkozik?

A másik, megválaszolandó kérdés a rendőrség magatartásával kapcsolatos. Hol vannak ilyenkor? Természetesen nem állítható, hogy minden ilyen esetet meg lehetne akadályozni rendőri fellépéssel, de valószínűleg jóval kevesebb efféle tragédia következne be, ha a rohampribékek nem a politikai ellenzék tagjainak levadászásába fektetnék energiáikat (nem mellesleg, ősi alkotmányunk, az 1222. évi Aranybulla szerint az ilyen nemzeti létünkre törő hatalmat erőszakkal kell megdönteni!), hanem a bűnözők kézre kerítésére. Az pedig egyenesen vérlázító, hogy a két, természetesen gyáva módon szökésben lévő biohulladék elfogására „halált okozó testi sértés” jogcímen adták ki az elfogatóparancsot. Mintha csak egy kis ártatlan verekedés folytán az áldozat olyan szerencsétlen módon került volna a földre, hogy az halálát okozta. ÁVH-nk újra hozta a már megszokott formáját.

Szerencsétlen egybeesés, de tipikus és kortünet, hogy a tótok elől gyáván megfutamodó köztársasági elnökünk – csaknem egy időben a gyilkossággal – Berlinben elengedhetetlen kényszert érzett, hogy afféle badarságokat izzadjon ki magából, miszerint hazánkban a szegény cigányok veszélynek vannak kitéve, csupa rettegés szegények élete, s a fő mumus, a Jobbik szítja ellenük az indulatot, s ez az egyetlen oka annak, hogy az EP-választásokon 15%-ot sikerült elérnie. No comment….

A borzalmas történetben azonban van egy nagyon elkeserítő epizód is, ti. az, hogy az esetnek több magyar szemtanúja is volt, akik gyáván végignézték, hogyan rugdossa halálra a két australopithecus honfitársukat. Hát idáig jutottunk. Nem munkálkodtak hiába a kommunisták és az SZDSZ, hogy mindenfajta szolidaritást kiöljenek ebből a nemzetből, s a magyarságot afféle elbambult, egoista populációvá formálják át.

Nem lehet kétségünk afelől sem, hogy valamelyik neoliberális vadbarom rövidesen elő fog állni –e sorok írásakor már lehet, hogy meg is történt – a tőlük már megszokott teóriával, miszerint az áldozat magának kereste a bajt, s tulajdonképpen ő támadta meg a szegény, emberszerető, nőiesen gyengéd két őskori barbárt, esetleg saját magát rúgta fejbe húszszor, így a körözési parancsot azonnali hatállyal vissza kell vonni.

Ez a tragikus helyzet ma, anno 2009. szeptember, Magyarország…Egyfajta epilógusként, s a történet szörnyűsége okozta fájdalmat enyhítendő, álljon itt egy személyes, kamaszkori történet. A faluban, ahol gyermekkoromat töltöttem, s ahol apám körzeti orvos volt, élt egy idióta cigány, akinek az volt a hobbija, hogy amikor valamelyik betegéhez behajtott az utcájukba, minden alkalommal az autó elé állt, s ily módon elszórakozott hosszú percekig. Nos, apám nem respektálta az efféle élvezeteket, így szólt a helyi körzeti megbízottnak, hogy tegyen valamit az ügyben. Ez a rendőr – bármilyen hihetetlennek tűnik is a mai ÁVH gazemberkedéseinek  és impotenciájának tükrében – szenvedélyesen vadászott a bűnözőkre, ezek kézre kerítését tekintette élethivatásának. A nevét nem írom le, mert talán még ma is aktív állományban van, s amilyen elmebeteg viszonyok vannak ebben az országban ugyebár…

Illemtani oktatásban fogom  részesíteni az illető személyt! - hangzott a rendőr válasza.

Az oktatás oly módon zajlott le, hogy az első adandó alkalommal gumibottal irgalmatlanul elpüfölte az idióta cigányt, majd egy jól irányzott jobbegyenes következett, melynek következtében eltörött a szerencsétlen állkapcsa. Ez azonban csak a kezdet volt. A következő ütés azt eredményezte, hogy a sérült testrész - ráadásul a törés mentén - még el is csúszott. Ezzel azonban még mindig nincsen vége a történetnek, mivel az illemtani oktatásban részesített személy nem mert apámhoz, a község egyetlen orvosához fordulni, korábbi szemtelenkedéseiből kifolyólag. Így aztán állkapcsa rosszul forrt össze, melynek szomorú következménye az lett, hogy egy dudor éktelenkedett jobb arcán, s meglehetősen furcsán beszélt egész ezt követő életében...

A pesterzsébeti tragédia újabb adalék ahhoz, hogy Magyarországon tűrhetetlen közállapotok vannak, az államhatalom felbomlott, nem képes legalapvetőbb funkciói ellátására sem, ezért rendszerváltoztatásra és teljes elitcserére van szükség. Ezt követően pedig az alapoktól indulva fel kell építenünk egy új Magyarországot.