Jézus arcának korai, szakáll nélküli ábrázolására bukkant egy izraeli művészettörténész a Negev-sivatagban, egy bizánci templom romjainál.
A sivatagi nabateus, majd keresztény városka Sivta templomainak romjai között tavaly óta már a második igen korai Jézus-ábrázolást azonosították, és ezúttal Jézus arcképének nyomait is megtalálták.
Emma Majan-Fanar művészettörténész lett figyelmes a templom szentélyének falán a piros festéknyomokra, amelyek egy magas felbontású fényképen Jézus keleti hagyományt követő, szakáll nélküli és rövid hajú, hosszúkás orrú arcát jelenítik meg.
Tavaly Jézus színeváltozásának képét fedezték fel egy oltár mögötti falon, de azon a festményen nem maradtak fenn arcvonásai. Az arcát is megőrző kép egykor egy keresztelő kápolnát díszített, és azt a jelenetet ábrázolja, amikor Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust.
Az evangéliumok nem írják le Jézus külsejét – bár a Szentföldön rendkívül ritka –, a régi kolostorok és templomok bővelkednek ábrázolásában. A nyugati hagyomány általában hosszú hajjal és szakállal mutatta, de a korai, keleti stílusban alkotott képeken – mint Sivta templomaiban – nincs szakálla, és általában rövid, göndör a haja.
Sivta romjait 1871-ben találta meg Edward Henry Palmer nyelvész és felfedező, és azóta számos régész kutatta. A templomok falfestményeinek maradványaira valószínűleg azért nem figyeltek fel eddig, mert súlyosan megrongálódtak, és az évszázadok alatt vastag szennyeződés telepedett rájuk. Mindezek mellett magasan helyezkednek el, és a régészek általában a földet nézik, ott keresik az újabb leleteket.
Az első ma ismert Jézus-ábrázolás kétszáz évvel halála után született, és hűséges pásztorként, vállán egy juhot hordozva mutatja. Ezt Durában, Szíria iráni határánál találták egy templom keresztelőjében, és 233 és 256 közé datálják. Dura városa megsemmisült a harmadik század közepén, és a falfestmények azért maradtak fenn, mert a betemették őket a homok.
Jézust ma általában barna szemmel mutatják, azon valószínűleg helyes feltételezés alapján, hogy az emberek a Közel-Keleten kétezer évvel ezelőtt így nézhettek ki. Valójában azonban a Földközi-tenger partvidékére mintegy 6500 évvel ezelőtt iráni és dél-törökországi bevándorlók is érkeztek, akik keveredtek a helyiekkel, és ennek alapján Jézus szeme bármilyen színű lehetett a kéktől a zöldön át a barnáig.
A kereszténység fejlődésének első évszázadaiban sokféleképpen ábrázolták, rövid és hosszú hajjal, szakállal vagy anélkül. A negyedik századi római katakombákban fellelt ábrázolásokon rövid a haja, szintúgy a koptok, vagyis az egyiptomi keresztények képein, valamint a Szíriában talált korai, bizánci festményeken is. A hosszú haj a hatodik századtól vált elfogadottá a nyugati egyházban.
(MTI)