Schaffer Alfréd (1893-1945) nyughatatlan természetű, a klubokat játékosként, majd edzőként szinte évenként váltogató, de igen tehetséges labdarúgó és edző volt. Iszonyatos erejű, hálót szaggató lövései és a játékostársait kiszolgáló halálpontos átadásai miatt Spécinek becézték, míg Németországban a Futballkirály (Fußballkönig) jelzővel illették. Miután az FTC-vel edzőként Magyar Kupa-győztes lett, Spéci 1944 őszén ismét továbbállt, ezúttal korábbi nagy sikereinek helyszínére, Németországba, edzőként az FC Bayern München kispadjára. Izraelben viszont azt állítják, hogy Schaffert zsidósága miatt Dachauba deportálták, de a tábort túlélte, s megbetegedve, legyengülten 52 évesen egy Prien am Chiemsee nevű bajor falu vasútállomásán halt meg 1945. augusztus 30-án.
 Schaffer Alfréd |
A háborús viszonyok miatt alig működő hírszolgálat és az akadozó postaforgalom „jóvoltából” Magyarországon, 1944 őszén s 1945 folyamán már szinte semmit nem tudtak a Németországba 1944 őszén edzősködni ismét kiment Schaffer Alfréd ottani életéről, illetve halálának körülményeiről. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben a háború után elterjedt az állítás: Spécit 1944 őszén a magyar hatóságok zsidó mivolta miatt a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahol 1945 áprilisában megérte ugyan a tábor felszabadítását, de annyira legyengült, megbetegedett, hogy négy és fél hónappal később, 1945 augusztusában meghalt a felső-bajorországi Prien am Chiemsee település vasútállomásán.
 Izraeli újságcikk főcíme Schaffer Alfréd születésének 132-ik évfordulóján: „A Mondial döntőjéről a koncentrációs táborba - Schaffer Alfréd tragikus története” |
Schaffer Alfréd Dachauba történt deportálásáról szóló legenda kitalálóit, terjesztőit nem zavarta az a tény, hogy a futball-legenda több mint négy hónappal a tábor felszabadítása után is bajor földön vonatozott. A mai napig él a Dachauba deportált híres zsidó labdarúgóról szóló legenda, vagy ahogyan mostanság szokás mondani, városi legenda. Csakhogy ez a legenda a zsidó világban és Izraelben mára már sporttörténeti ténnyé „nemesedett”, amelyet legutóbb Izraelben, 2025. február 13-án, Schaffer Alfréd születésének 132-ik évfordulóján ismét felelevenítettek.
 A Prien am Chiemsee-i vasútállomás, ahol Schaffer Alfréd rosszul lett (fotó: doku-des-alltags.de) |
A Szrugím (סרוגים) című izraeli vallásos újság 2025. február 13-án, Schaffer Alfréd születésének 132. évfordulóján megjelent visszaemlékezőnek a következő bombasztikus főcímet adta: „A Mondial döntőjéről a koncentrációs táborba - Schaffer Alfréd tragikus története.” Idézzük szó szerint az izraeli újság megemlékezőjének bevezető mondatatait:
A történelmünk során mindig voltak olyan zsidó sportolók és edzők, akik sportágukban a legjobbaknak számítottak a világon. Az egyik ilyen Schaffer Alfréd volt, aki a magyar válogatott edzője volt az 1938-as Mondial döntőjén. (A nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya 1934 és 1939 között a német származású Dietz Károly, korábban budapesti rendőrkapitány volt, míg a valós szaktudással bíró Spéci volt a válogatott edzője – H. J.) Amint minden európai zsidó életében, Schaffer életében is szörnyű fordulat állt be a holokauszt idején, amikor a dachaui koncentrációs táborba deportálták. De túlélte a holokausztot, s újra elkezdett edzőként dolgozni, csakhogy végül egészen másképpen lelte tragikus halálát.Miután a nácik megszállták Magyarországot, minden európai zsidóhoz hasonlóan a zsidó edzőt (azaz Schaffert Alfrédot – H. J.) is táborba deportálták. Schaffert, aki hat évvel korábban még kijutott a labdarúgó világbajnokság döntőjére (a magyar válogatott edzőjeként – H. J.), a München melletti dachaui koncentrációs táborba deportálták. Az amerikaiak 1945 áprilisában felszabadították a táborokat, de Schaffer valószínűleg rossz fizikai állapotban került ki onnan. Négy hónappal később, 1945. augusztus 30-án halva találták a Münchentől 75 kilométeres távolságra levő Prien am Chiemsee vasútállomásán. A holttestét egy szurkoló azonosította be, aki ismerte a legendás edzőt.Ez lett a sorsa annak az edzőnek, aki oly sok klubcsapatot és egy válogatottat igazi profivá alakított. A lehető legtragikusabban ért véget a játékosai által annyira szeretett embernek. De vajon milyen sikereket érhetett volna még el, ha nem jön közbe a holokauszt?
 A Prien am Chiemsee-i körzeti kórház (manapság iskola), ahol a „Futballkirály” meghalt (fotó: ovb-heimatzeitungen.de) |
Alapos a gyanúnk, hogy az izraeli újságíró Schaffer Alfréd játékos, majd edzői pályafutásának felsorolásakor szándékosan nem írja le a „Futballkirály” 1933 utáni németországi edzői pályafutásának idejét. Mert ha leírta volna, mindenki azonnal rájönne, hogy Schaffer abban a korban zsidóként, Németországban, így az 1933-1934-es labdarúgó-bajnokságban nem lehetett volna az Eintracht Frankfurt, majd az 1934-1935-ös bajnokságban az 1. FC Nürnberg sikeres edzője. De azt sem írta meg a cikk szerzője, hogy Spéci 1944-ben őszén fogta az útlevelét és a budapesti német nagykövetség által kiadott vízummal elutazott Münchenbe, egyenesen az oroszlán barlangjába, ahol az FC Bayern München edzője lett.
 A Prien am Chiemsee-ben kiállított halotti anyakönyvi kivonat részlete |
Idézzünk még három, Schaffer Alfréd zsidóságát hirdető kiadványt. Az angol nyelvű Jew or not jew (Zsidó vagy nem zsidó) honlap (jewornotjew.com), amely a sportolók és edzők kategóriában leírja egy-egy zsidó származású személy pályafutását és eredményeit. Schaffer Alfrédről, a labdarúgó fiatalkori fényképének csatolásával a többi között ezt írja:
Schaffer több volt, mint egy utazó ember, hiszen három országban nyert bajnokságot. A magyar válogatottban is szerepelt, s mindössze 15 válogatott meccsen egészen elképesztő módon 17 gólt szerzett. Visszavonulása után Schaffer edző lett, Romániában és Olaszországban is tevékenykedett. Sőt az 1938-as franciaországi labdarúgó világbajnokságon a magyar válogatott edzője is volt, amikor Magyarország a második helyen végzett.Így aztán különös tisztelettel kell adóznunk az olyan játékosok emléke előtt, akik több mint 20 csapatban játszottak. Főleg akkor, ha zsidók! Az ítélet (pontosabban: következtetés – H. J.): Schaffer Alfréd zsidó volt.
De nézzük meg a jewsinsports.org (zsidók a sportban) angol nyelvű oldalt is, amely „Schaffer Alfréd Spéci” cím alatt mutatja be a magyar labdarúgó életét, de akárcsak a fentebb ismertetett jewornotjew.com oldal, óvatosságból kihagyja belőle a Dachauba történt deportálás meséjét. A szócikket lezáró végszóként csak ezt írja: „Schaffer a második világháborúban halt meg”. Persze, ez sem igaz, mert Schaffer Alfréd három és fél hónappal a háború befejezése után, 1945. augusztus 30-án (más források szerint augusztus 31-én) halt meg, míg a második világháború Európában már 1945. május 8-án (vagy 9-én) véget ért.
 Schaffer Alfréd (jobbról az 1.) az MTK középcsatáraként bűvöli az FC Bayern München védőit 1919-ben. Spéci kinn is maradt, s előbb az FC Baselban, majd az FC Nürnbergben játszott |
De valóban deportálták-e Dachauba a „zsidó” Schaffer Spécit 1944 őszén? Tény az, hogy a „Futballkirály” 1944 őszén, miután vezetőedzőként a Fradival megnyerte a Magyar Kupát, régi jó szokásához híven ismét továbbállt, egyenesen Németországba. Csakhogy a sporttörténeti ténnyé „nemesedett” legendával ellentétében nem marhavagonban utazott, hanem útlevéllel és német vízummal a zsebében személyvonaton.
 Schaffer Alfréd (balról), a Wiener Amateur SK csatára és Josef Grünfeld, a Hakoah Wien zsidó csapat védője |
Schaffer 1944-ben valóban az FC Bayern München edzője, pontosabban társedzője lett. Más sporttörténeti dokumentumok mellett ezt a wordlfootball.net is tanúsítja: a piros-fehér-zöld zászlóval jelzett magyar állampolgársága és születési idejének (1893. február 13.) feltüntetésével azt is közli, hogy az 1944 júliusában kezdődött 1944-1945-ös évadban Konrad Heidkamppal együtt a müncheni piros-fehérek társedzője volt. Az FC Bayern München edzőit bemutató német oldal (fcbayern.com/de/club/historie/trainer) információjából viszont az derül ki, hogy Schaffer 1945-ben, tehát a tavaszi idényben már egyedüli edzője volt a bajor csapatnak. Ez utóbbi adat megint csak azt jelenti, hogy Spéci semmiképpen nem raboskodhatott egyidejűleg az amerikaiak által 1945 áprilisában felszabadított dachaui koncentrációs táborban.
 Schaffer Alfréd, az FC Nürnberg játékosa 1920-21-ben (fotó: tribuna.com.de) |
Spéci edzősködésének idejében, tehát az1944-1945-ös szezonban a piros-fehér csapat a Gauliga München/Oberbayern csoportban játszotta a bajnoki mérkőzéseket, amikor is a klub újonnan kinevezett elnöke az erősen nemzetiszocialista elkötelezettségű Josef Sauter volt, ami szintén kizárja annak lehetőségét, hogy a Bayern München zsidó edzőt foglalkoztasson. A vesztésre álló háború, a játékosok és szakvezetők megfogyatkozása, frontra küldése miatt 1944 végén, 1945 elején az egész Gauliga Bayern színvonala nagyon alacsony volt. A Wehrmacht májusi feltétel nélküli kapitulációja és sok játékos elvesztése miatt nem tudták befejezni az 1944-1945-ös német bajnokságot. A Gauliga Bayern-Felső-bajor csoport (vagy körzet) azonban befejezhette a bajnokságot, amelynek első helyezettje, tehát bajnoka, a tavaszi szezonban már egyedül Schaffer Alfréd irányította FC Bayern München lett.
 Schaffer Alfréd 1944-es magyar útlevele, benne a német vízummal |
Mindenesetre edzőként Spéci életének utolsó csapata az 1944-1945-ös szezonban bajnokságot nyert FC Bayern München volt. Az általunk elérhető dokumentumok szerint a háború utáni 1945-1946-os évad kezdetén már nem alkalmazták. Vagy alkalmazták volna, de néhány nappal az őszi idény kezdete előtt meghalt, s ezért nem olvashatjuk nevét a sportkrónikákban? Ezt nem tudjuk, s ennek kiderítésére az FC München müncheni irattárában kellene kutakodni. A Nemzeti Sport munkatársai által 2020-ban, a felső-bajorországi Prien am Chiemsee-ben készített videón látható gót betűs halotti anyakönyvből azonban megtudhatunk néhány fontos, Schaffer Alfréddal kapcsolatos információt.
 A „Futballkirály” sírja a Prien am Chiemsee-i temetőben a 2020-as felújítás előtt |
A Prien am Chiemseeben, 1945. szeptember 3-án német alapossággal kiállított halotti anyakönyv (Sterbeurkunde) szerint Schaffer Alfréd katolikus vallású sporttanár 1945. augusztus 31-én 9 óra 30 perckor halt meg szívödémában, 52 éves korában a Prien am Chiemsee-i körzeti kórházban. A település temetőjében levő sírkövén viszont az olvasható, hogy augusztus 30-án halt meg, de mi inkább a halotti anyakönyvbe bejegyzett dátumot, augusztus 31-ét tartjuk valósnak. Úgy gondoljuk, hogy a település vasútállomásán átutazóban rosszul lett Schaffert augusztus 30-án vitték be a Prien am Chiemsee-i körzeti kórházba, ahol a halotti anyakönyvnek megfelelően csak másnap, augusztus 31-én délelőtt halt meg.
 Schaffer Alfréd sírja a 2020-as felújítás után |
A Prien am Chiemsee-i anyakönyvvezető (neve a kivonaton olvashatatlan) által Schaffer halála után három nappal később, 1945. szeptember 3-án kiállított halotti anyakönyvben az is olvasható, hogy az elhunyt nőtlen volt, születetett Budapesten, 1893. február 13-án. Apja neve Schaffer Alfréd, vasöntő, s apjának utolsó lakhelye elhalálozásának helyén, Budapesten volt. Anyja keresztneve Mária, s leánykori vezetékneve Streitmann, akinek utolsó lakhelye elhalálozásának helyén, Budapesten volt. Fontos információként az is olvasható, hogy az elhunyt Schaffer Alfréd nőtlen volt. Utolsó lakhelye pedig a Prien am Chiemseetől nem messze levő, a Traunstein járásbeli Unterwössen településen a 115. számú ház volt. Magyarán, a bajor település anyakönyvvezetője szinte mindent tudott Spéciről. Schaffer utolsó lakhelye tehát a vasútállomással nem rendelkező Unterwössen volt, s ezért várakozhatott augusztus 30-án a Prien am Chiemsee település vasútállomásán, méghozzá valószínűleg a müncheni vonatra.
 A sírfelirat: Itt nyugszik békében Schaffer Alfréd sporttanár. Budapest, 1893. 2. 13. - Prien, 1945. 8. 30. |
Végül lássuk Schaffer Alfréd származását, vallási hovatartozását bizonyító, s zsidó mivoltát egyértelműen kizáró két dokumentumot:
1. Römisch-Katholisches Pfarramt Óbuda Verheiratete 1871-1886 (Római Katolikus Plébániahivatal Óbuda Házasultak 1871-1886):
A házassági anyakönyv szerint Schaffer Alfréd szülei, a 32 éves Schaffer Károly és a 22 éves Streitmann Mária 1885. október 24-én kötöttek házasságot Óbudán. A vőlegény, Schaffer Károly vasöntő, római katolikus, született a Krassó-Szörény vármegyei (Bánát) Ruszkabányán, lakhelye a házasságkötés idején: Óbuda, Laktanya utca 14. A vőlegény szülei: Schaffer Ferencz és Vunesink Terézia mindketten római katolikusok. A menyasszony, Streitmann Mária született Óbudán, lakik Óbuda, Laktanya utca 14. A menyasszony szülei: Streitmann Antal és Winkler Erzsébet, mindketten római katolikusok.
A házassági anyakönyv szerint Schaffer Alfréd szülei, a 32 éves Schaffer Károly és a 22 éves Streitmann Mária 1885. október 24-én kötöttek házasságot Óbudán. A vőlegény, Schaffer Károly vasöntő, római katolikus, született a Krassó-Szörény vármegyei (Bánát) Ruszkabányán, lakhelye a házasságkötés idején: Óbuda, Laktanya utca 14. A vőlegény szülei: Schaffer Ferencz és Vunesink Terézia mindketten római katolikusok. A menyasszony, Streitmann Mária született Óbudán, lakik Óbuda, Laktanya utca 14. A menyasszony szülei: Streitmann Antal és Winkler Erzsébet, mindketten római katolikusok.
2. A Römisch-Katholisches Pfarramt Óbuda Getaufte 1890-1893” (Óbudai Római Katolikus Plébániahivatal – 1890-1893 között Megkereszteltek” anyakönyve 242. lapjának legfelső sorában a megkeresztelt Schaffer Alfrédról a következőt tudhatjuk meg: született 1893. február 13-án. Megkeresztelték 1893. február 19-én. A keresztségben az Alfréd nevet kapta. Apja: Schaffer Károly vasöntő, római katolikus, születési helye a Krassó-Szörény vármegyei (Bánát) Ruszkabánya. Magyarán, az apa egyértelműen bánáti, úgynevezett dunai sváb (Donauschwabe). Az anyja, Streitmann Mária, római katolikus pedig tősgyökeres óbudai sváb. A szülők lakhelyéül az Óbuda, Majláth utca 56. lakcím van bejegyezve. (A Flórián térhez közeli Majláth utca házait az 1960-as években lebontották, s helyükre paneles lakóházakat építettek – H. J.)
 A sírt a helybeliek újították fel, de a bajorok nem sajátítják ki maguknak a világhírű labdarúgót |
A felső-bajorországi Prien am Chiemsee-ben elhunyt Schaffer Alfréd sírját a település temetőjében helyi lokálpatrióták, s egykori helybeli labdarúgók 2020 tavaszán felújították, síremlékét megtisztították. A bajorok tudják, hogy Spéci „dunai sváb” volt, de nem kívánják kisajátítani maguknak, elvenni a magyaroktól. Az öt évvel ezelőtti felújítás során színesre festett kövekből sírján kirakták a magyar nemzeti színeket, míg a középső, a fehér sávba beépítettek egy fekete és fehér márványból készült labdát.
Hering József – Kuruc.info
