Most már sokadszor voltam a csíksomlyói búcsúban. Az ember mindig emelkedett állapotban érkezik oda. Beszéltem olyan emberrel, aki 21 éve jár a Csíki-medence katolikusainak legnagyobb ünnepére, és véleménye szerint ez idő alatt ennyien még egyszer sem voltak. Hogy valamit a zarándokútból mi is teljesítsünk, közel 8 kilométert gyalogoltunk, hogy részt vegyünk az istentiszteleten.

Magyarországon igenis van rasszizmus. A többségi magyar társadalom elleni. (…) Mostanra a mindennapok részévé vált a nemzetellenes gyalázkodás. Nehogy azt higgye bárki, hogy itt egy baloldali és jobboldali értékválasztás közötti, kissé eldurvult és ízléstelen kulturális küzdelemről van szó. Nem arról, hogy a múltunk melyik alakja mit tett vagy nem tett a magyarságért vagy az ellen. Nem arról, hogy hazánk és a világ sorsát a nemzeti vagy a balliberális, netán kommunista ideológia viszi előre. Nem. Itt a mélyben lévő ok ennél jóval egyszerűbb és annál rémisztőbb. Horthy szobrának meggyalázása valójában pőre rasszizmus.

Bérükért tüntető egykori Malév-dolgozók, kiosztásra kerülő repülési jogok – ezek a legújabb fejezetei a Malév február 3-án bekövetkezett csődje óta íródó történetének. A jelek szerint a kormánynak nem volt valódi szándéka, hogy létrehozzon egy új nemzeti légitársaságot.

1990 óta a kormányok bukásának egyik okaként mindig megjelent a korrupció. A Fidesz azonban a korábbi gyakorlattól eltérő módszert követ a közpénzek elköltésénél. Számos kis korrupciós csapot elzárva, tulajdonképpen központosítva zajlik a források elosztása, néhány cégről, néhány emberről beszélhetünk – a lehetőségeket elemezte a Bar!kádnak Török Gábor.

A vörösiszap-katasztrófa után a MAL Zrt. átállt a száraz technológiára, ennek következtében száraz, szeles időben mindent beterít a vörös por, ellehetetlenítve a környékbeli lakosok életét, akik attól tartanak, hosszútávon komoly egészségügyi károkkal kell majd szembenézniük.

Valakire nagyon nagy szüksége lenne Magyarországnak. Valakire, aki rendelkezik azokkal az ismérvekkel, ami egy államférfit jellemez. Tehetséges, ügyes, diplomatikus, időről időre színét, irányát változtató politikusból nem állunk rosszul. De ez nem elég. Kormányzóra várva – áll a mostani címlapunkon. Szimbolikus vágy ez, mert a lényeg nem a titulus. Az államférfi lehet államfő vagy miniszterelnök, a lényeg, hogy az Istentől kapott tehetség, a szorgalom és a munkabírás párosuljon azzal a szándékkal, hogy a másoknak való megfelelési kényszer helyett magyar jövőt, magyar jelent építsen. – A Bar!kád összeállítása Horthy Miklósról és koráról.

Az FC Barcelona nem csupán a kétezres évek legmeghatározóbb klubja a világ labdarúgásában, hanem utánpótlásképzése is unikumnak számít a kontinensen. A legjobb példa Lionel Messi, az aranylabdás, a katalánokkal mindent megnyert argentin zseni, aki kisgyermekkorában került a Barcelona legendás akadémiájára.

Bárdosi Sándor a dorozsmai varjúról, a sportban is elmaradt rendszerváltásról és a magyar nép tehetségéről – interjú az olimpiai ezüstérmes birkózóval.

Ha valaki a Börzsöny lábánál fekvő, gyönyörű fekvésű, alig 1000 lakosú Kemencére érkezik, nem is gondolja, hogy a település egykoron komoly szerepet töltött be a térség életében. Több mint 50 éven keresztül volt a történelmi Hont vármegye székhelye, s a faluban több neves személyiség is megfordult, köztük a német-római császár, majd II. József is.

Szepsiben rendben mennek a dolgok. A Bódva völgyének magyarsága kiváló példát mutat megmaradásból. Az iskolák és a templomok tele vannak magyar gyermekzsivajjal, magyar imával. Ezt Szepsinek ki kellene sugároznia azon vidékek felé is, ahol sokan szenvednek még a Stockholm-szindrómában. Mert először lelkileg kell talpra állnia a felvidéki magyarságnak, és csak utána lehet szó a fizikai megerősödésről. – A Duna TV Hazajáró című turisztikai magazinműsorának szerkesztője, Kenyeres Oszkár ezúttal a felvidéki városban vezet körbe minket.

Nyirő József 1930-ban, a Keleti Újság hasábjain megjelent Pünkösd című írása napjainkra sem veszített aktualitásából. A Szentlélek eljövetelének ünnepén a világ minden tájáról érkező magyarok százezrei zarándokoltak a csíksomlyói nyeregbe – a székely apostol szavaival élve – lélegzetet venni. A hétköznapokhoz, a világ megváltoztatásához. Azonban a lélegzetvétel kicsinek bizonyult, és nem sikerült a székelyek nagy írójának, Nyirő Józsefnek végakaratát teljesíteni, miszerint hamvait szülőföldjén temessék el. A „démonoktól megszállott politikák” kifogtak a magyar akaraton, s egy Uz Bence sem akadt, aki helyére tette volna a dolgokat.