Giuseppe Vittore Ghislandi Egy hölgy portréja című barokk festményének igen kalandos élete van. A mester a 18. század elején készítette, aztán sok más európai értékkel egyetemben ezt is egy zsidó kereskedő, Jacques Goudstikker harácsolta össze.
 Igazán kalandos élete van az egykori grófnő portréjának |
A második világháború alatt a zsidó műkereskedő több társának segített a menekülésben, ő maga pedig az SS Bodegraven fedélzetén oldott kereket Hollandiából Anglia felé 1940 májusában. A tengeren érte a halál május 16-án, amikor beesett a hajó rakterébe és kitörte a nyakát.
A festmény argentínai felbukkanásáról tudósító hazai lapok – köztük a véresszájú Neokohn – pusztán annyit említenek, hogy „a nácik ellopták a zsidó által felhalmozott európai történeti kincseket”, de ez ebben a formában nem állja meg a helyét. Goudstikker értékei közül több mint 1100 darabot (ennyit harácsolt össze élete során!) ún. „kényszerárverésen” értékesítettek magas rangú német vezetők között, tehát nem arról van szó, hogy besétáltak a zsidó műkereskedő boltjába és szétlopkodtak mindent.
Tehát a művek közül sokat előkerítettek a háború után, majd kiállították őket a Rijksmuseumban a holland nemzeti gyűjtemény részeként, de Goudstikker egyetlen élő örököse, menye, Marei von Saher is visszaszerzett 202 darabot 2006-ban.
Ghislandi késő barokk festő Colleoni grófnőről készült portréja azonban egyik halmazba sem tartozik bele. Oknyomozó újságírók korábbi forrásokra hivatkozva állították, hogy az eltűnt műtárgyak egy részét Friedrich Kadgien SS-tiszt, Göring magas rangú pénzügyi tanácsadója vitte magával, aki 1945-ben először Svájcba, Brazíliába, majd Argentínába menekült. Itt sikeres üzletember lett, amerikai aktákban is feltűnt a neve, többek között azt írták róla, hogy „jelentős vagyon birtokában van, még mindig hasznos lehet számunkra”.
 Több más dolgot sem árt tudni Argentínával kapcsolatban. Például, hogy nagypapa mivel foglalatoskodik szabadidejében |
Kadgien 1979-ben halt meg, nemrég pedig lánya árulni kezdte a házukat, s nagyon úgy tűnik, a műtárgyat tényleg az egykori SS-tiszt vitte ki Argentínába, ugyanis Colleoni grófnő arcképe véletlenül feltűnt az ingatlanhirdetésben, melyet felrakott az internetre. Valószínűtlen, hogy hamisítványról lenne szó, ráadásul az örökös nővére egyik közösségi oldalán megjelent egy másik eltűnt festmény, Abraham Mignon 17. századi holland festő virágos csendélete.
Az üggyel az Algemeen Dagblad (AD) foglalkozik, ez az a holland újság, amely a kutatásokat is végezte. Elmondásuk szerint többször próbálták felvenni a kapcsolatot Kadgien lányaival, de nem jártak sikerrel, és ezt nem változott az ingatlanhirdetéses eset után sem, a ház tulajdonosa – Kadgien egyik lánya – annyit mondott, hogy „nem tudja milyen festményről beszélnek”.
Marei von Sacher jelezte az AD-nek, hogy jogi eljárást indít, hogy visszakapják a festményt. A Neokohn szemlátomást drukkol neki, hiszen a festmény története nyomán „sokoldalú náci fosztogatásról” hadovál, az ilyen és ehhez hasonló eseteket pedig így jellemezték: „a túlélők és leszármazottaik számára is lehetőséget teremt a múlttal való szembenézésre, az igazságtételre és az elveszett örökség visszaszerzésére”.
 Argentin-német gyönyörűség. Senki nem kérdezi, mit csinált a nagyapja 1936 és 1945 között |
Mondjuk ez az „igazságtétel” is relatív. Valószínűleg a világ összes kincse sem lenne elég „Isten ajándékainak”, függetlenül attól, hogy eredetileg az övéké-e, avagy sem.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
