Kíváncsian érkeztem a helyszínre, hiszen Magyarországon néhány fehér hollónak számító esetet leszámítva szinte soha nem lehet revizionista előadást hallani.

Zsidókérdés a II. világháborúban, illetve Büntethető-e a "holokauszt-tagadás" egy - a szólás és gondolat szabadságát valló - európai országban? - volt a megjelölt téma a beharangozóban.

A tanár úr, írásaihoz méltón gördülékenyen, összeszedetten, néhol kisebb humorral élve adta elő a ma még arccal és névvel vállalva rizikósnak számító, revizionisták által feltárt tényeket. A közel egy órában nem csapongva, a részletekben nem elveszve végig lekötötte hallgatósága figyelmét, majd a hozzá intézett kérdéseket is fáradhatatlanul válaszolta meg. A közönség korra és nemre is teljesen vegyes volt, nagy részük szakavatottnak mutatkozott, tőlük is hallhattunk érdekes hozzászólásokat.

Az alábbiakat jegyeztem fel Lipusz Zsolttól:

Hitlert szokták demagógnak nevezni, mert megígérte, hogy megszünteti a munkanélküliséget, Németországot újra naggyá teszi, felfegyverzi. De kérdezem én, hogy miért lenne demagógia, ha mindezt végre is hajtotta négy év alatt? Négy év az egy választási ciklus egy polgári demokráciában, vagy annak hazudott demokráciában. Hitler ezt 1937-re végre is hajtotta, nem volt munkanélküli Németországban, amikor 40% körül volt a munkanélküliség a gazdasági világválság mélypontján, és ezt négy év alatt felszámolta. Az meg egy közönséges hazugság, hogy mindezt a hadiipar fejlesztésével érte el - azzal is elérhette volna -, de 1937-ig a hadiipar gyakorlatilag alig kapott valamit a költségvetésből, majd igazából 1938-39-től kezdődik a felfejlesztése, amikor már Németország gazdaságilag teljesen rendben van. Úgyhogy lehetne mit tanulni, különösen Magyarországnak az akkori gazdaságpolitikából, mivel ma hasonló helyzetben vagyunk, mint akkor volt Németország.

(...)

A Mein Kampfban semmi olyasmi nincs, hogy a zsidókat ki kell irtani, vagy hogy be kell vagonírozni. Hitler ezt (a Mein Kampfot - a szerk.) a sörpuccs utáni fogsága ideje alatt írta 1923-ban, és a zsidókat csak annyiban érinti, hogy van benne egy olyan kitétel, hogy az I. világháború alatt a zsidó spekulánsok közül pár ezret bele kellett volna fojtani mérges gázba. (Az első világháborúban pedig használtak mustárgázt, így ez sem az ő agyszüleménye - a szerk.) Ennyi. Tehát semmi olyanról nincsen szó, hogy itt kollektív népirtást kellene végrehajtani, hanem ezeket a háborús nyerészkedőket, a spekulánsokat kellett volna mérges gázba belefojtani. Ennyi, ami a zsidókat érinti, meg természetesen az, hogy Hitler felállítja a maga fajelméletét, hogy vannak az árják, a kultúrateremtők, meg vannak a kultúraközvetítők, és vannak az élősködők, akik a megtermelt anyagi javakon élősködnek, ide sorolja a zsidókat, cigányokat.

(...)

A II. világháború egyáltalán nem a zsidókérdésről szólt, nem ez volt a legnagyobb problémája, hanem egy nagyhatalmi kérdés volt, amibe ráadásul Németországot belekényszerítették. A zsidókérdés csak egy járulékos, kiegészítő kísérőjelensége volt ennek a nagy küzdelemnek.

(...)

Amire holokauszt-ügyben szoktak hivatkozni, az a Wansee-i konferencia. Ma már tudjuk, hogy a Wansee-i jegyzőkönyvek, illetve az ahhoz kapcsolódó kiegészítő dokumentumok hamisak, vagy legalábbis fölöttébb kétesek. De még ott sem arról van szó, hogy ki kellene irtani az európai zsidóságot, hanem az úgynevezett Endlösungról, a végső megoldásról, ami a zsidókérdés végső megoldását jelentené, de ez német olvasatban arról szólt, hogy létezett két terv, az egyik a Madagaszkár-terv - tárgyaltak is a franciákkal Franciaország lerohanása után 1940-ben, hogy hogyan lehetne az európai zsidóságot Madagaszkárra kitelepíteni -, aztán Palesztina is szóba került, de az angolok ezt nem akarták, sőt, a németek sem, mert úgy látták - a próféta szólt belőlük - , hogy nagyon súlyos zsidó-arab konfliktus keletkezne a térségben, mi pedig már tudjuk, hogy 1947 óta a térség története erről szól. Az Endlösung tehát területi megoldást jelentett, a német birodalom vezetői ebben gondolkodtak. Tegyük hozzá rögtön azt, hogy a német birodalomban élő zsidó vezetők maximálisan egyetértettek Hitlerrel ebben, ők is úgy gondolták, hogy fajilag a zsidóknak és az árjáknak nem szabad keveredni.

Sőt, amikor Magyarországot is megszállták a németek 1944. március 19-én, akkor azzal kezdik a tevékenységüket, hogy felállítják a zsidó tanácsot. Stern Samu, Berend Béla és más zsidó hitközségi vezetők lesznek az elöljárói, vezetői. És nagyon tanulságos, hogy ők maximálisan együttműködtek a németekkel, teljesen lojálisak voltak hozzájuk, és felszólították - elő lehet venni a korabeli zsidó újságokat - saját hittestvéreiket, hogy mindenben engedelmeskedjenek a németeknek, nem fognak történni atrocitások, és biztosítva lesz, hogy a zsidó kultúra, stb., tovább folytatódhasson zavartalanul, ne szenvedhessen semmilyen károsodást. Ezért is különös az, mikor egyes baloldali körök ma azt mondják, hogy a magyar egy mennyire bűnös nép, mert úgymond hagyta, hogy a németek a zsidókat itt összegyűjtsék, gettósítsák, majd pedig koncentrációs táborba szállítsák, és ott - a balosok hite szerint - elgázosítsák.

Erről természetesen szó sincs, s nem is lehet bebizonyítani. Mint ahogy már említettem, semmiféle írott parancs nem került elő arról, hogy ilyen jellegű szándékaik, terveik lettek volna a németeknek. Nagyon érdekes és megmosolyogtató, amikor azt mondják, hogy: "biztos voltak ilyen dokumentumok, csak a németek ezt a háború utolsó fázisában megsemmisítették". Ez most megint olyan életszerűtlen, hogy az ember a kíntól vagy röhögéstől ordítani tudna. Mert akkor most tessenek elképzelni: zajlanak a hadműveletek, pokol már egész Európa, és akkor a német hivatalnokok a bombázások és egyebek közepette elkezdik átválogatni a nem is tudom, hogy hány millió tonna iratállományt, hogy: "akkor ez most holokausztról szól, akkor ezt megsemmisítjük, ez nem, ez marad, ez megint holokauszt, megsemmisítjük".

Na nem, ezt békeidőben sem lehet elvégezni, mert ha lett volna egy központi terv, akkor számos hivatalban nyoma kellett volna, hogy maradjon, vagy esetleg olyan iratokba is bekerült volna, ami nem kifejezetten erről szól, de van valamilyen vonatkozása, kapcsolata vele, így háborús időszakban teljességgel lehetetlen, hogy ilyet végrehajtsanak. Ráadásul az amerikaiak és az angolok így is lefoglaltak egy csomó külügyi és belügyi vonatkozású iratanyagot, és talán 2050-ig titkosítva vannak. Most ez megint felvet egy érdekes kérdést, hogy amikor már lassan senki nem él a szemtanúk közül, vagy az akkori eseményeknek a szereplői közül, akkor miért kell még titkosítani most is, 64 évvel a háború befejezése után akármilyen iratokat? Miért nem lehet azt a nyilvánosság elé tárni, és bemutatni, hogy kérem szépen a II. világháborúban ez és ez így és így történt? Nyilván azért, mert mondjuk a holokauszt-teóriát nem támasztaná alá, ha az angol és amerikai levéltárakban őrzött titkos anyagot nyilvánosságra hoznák.

(...)

Fred Leuchter és Germar Rudolf vizsgálatai bebizonyították, hogy természettudományosan, fizikailag egyáltalán nem igazolható, hogy Auschwitzban a leírtak szerint történtek az elgázosítások. Ez azért érdekes, mert ha történik bármilyen bűntény, akkor a büntetőeljárás során mindig a legnagyobb súllyal a tárgyi bizonyítékok esnek a latba. Lefoglalja a rendőrség, zacskóba teszi, stb. Utána jönnek az írott dokumentumok, már ha vannak ilyenek, és csak harmadsorban jönnek a szemtanúk vallomásai, amelyek ugye, ismerjük be, hogy nagyon szubjektívek és ellentmondásosak lehetnek. Ha csak egy banális közlekedési koccanásos balesetet veszünk, és van mondjuk öt szemtanú, az ötfélét fog mondani. Amennyiben egy ilyen viszonylag kis kaliberű dolognál is ilyen ellentmondások vannak, akkor mi lehet a holokauszt esetében, ahol csak a szemtanúkra tudnak hivatkozni, akik pedig olyan fantasztikus dolgokat láttak és hallottak, hogy az még a mesében sem állná meg a helyét? Volt, aki azt állította, hogy amikor férfiakat égettek, akkor fekete füst szállt fel, amikor meg nőket, akkor fehér. Nyilván azért, mert fehérnépet égettek...

Szóval ez egészen egyszerűen elképesztő, ugyanakkor bizonyítható, hogy a Német Birodalomban működő krematóriumok egyáltalán nem bocsájtottak ki semmilyen látható füstöt, lángot még kevésbé. Ez teljesen a fantáziáláson alapul, de lehet, hogy úgy gondolták, hogy ha egyszer vallást vagy mítoszt teremtünk, akkor az legyen minél hátborzongatóbb, minél rettenetesebb.

(...)

A németek, Sztálinnal ellentétben a Nemzetközi Vöröskeresztet is beengedték a táborokba. A szervezet, a  több ezer oldalas dokumentációja szerint nem észlelte, hogy ott valamiféle gyilkolászások folynának, sőt, megállapították, hogy a napi fejadag kalóriában kifejezve teljesen korrekt, és az akkori háborús viszonyoknak megfelelő. Még magasabb is volt, mint amihez egy magyar szegény paraszt, vagy egy szerencsétlen munkás hozzájuthatott.

A rendszerváltoztatáskor - most nevezzük így az egyszerűség kedvéért -  előkerültek azok a bizonyos KGB-dokumentumok, az auschwitzi halottas könyvek, amelyekben megint döbbenetes dolgok vannak. A németek nagyon precízen könyveltek, ott mindenkinek fel van írva a neve, mikor került a táborba és ha elhalálozott, akkor milyen betegségben. Vannak ott különböző korú idős emberek, akik szívinfarktusban, agyvérzésben, és teljesen szokványos betegségekben pusztultak el, és ez megint csak ellentmond annak a teóriának, miszerint amikor megérkezett a vonat, akkor jött a szelekció, tehát az életképtelenek, betegek, gyerekek, stb. gázkamra, a többiek barakk, és várt rájuk a munka; mert felvetődik a kérdés, hogy miért kellett ott ezekkel az emberekkel vesződni, miért nem küldték őket a gázkamrába? Maga a múzeum is elköveti azt a baklövést, hogy az egyik tárlóban lévő kiállításán egy budapesti zsidó nőről készült felvételeket mutat be. Az egyik, még a '30-as években készült kép szerint szép, csinos, teljesen normális nő. A másik pedig azt mutatja be, hogy a szovjetek milyen állapotban találtak rá '45 januárjában, amikor elfoglalták a tábort: egy csontkollekció. Csakhogy ilyen állapotba nem két nap alatt kerül az ember, hanem nyilván hónapok alatt, akkor megint csak kérdés a kérdés: miért vártak vele, ha az életképteleneket és betegeket a németek úgymond eleve elgázosították, nem kívánva őket ápolni?

Azt is tudjuk, magától Ellie Wieseltől is, a nagy holokauszt-mítosz egyik kiagyalójától, hogy amikor a szovjetek már közeledtek Auschwitzhoz, akkor a táborvezetőség felajánlotta a foglyoknak: vagy jönnek velük nyugatra, vagy ott maradnak és megvárják a szovjeteket, s a táborlakóknak a túlnyomó többsége, talán arányban kifejezve háromnegyede úgy döntött, hogy megy a "kegyetlen, szadista németekkel", és csak az egynegyed részükre találtak rá a "felszabadítók". Az általuk készített felvételeken pedig egyáltalán nem azt látjuk, hogy borzalmasan lesoványodott, rossz kinézetű emberekre lelnek, hanem csíkos rabruhában, de egyébként teljesen normál testsúllyal és kinézettel láthatjuk ezeket a foglyokat.

Ugyanakkor nagyon tudnak manipulálni is a II. világháborús felvételekkel, ugyanis megcsinálták azt, hogy a drezdai holokauszt - ami tényleg holokauszt volt, mert ott égtek az emberek, hiszen tűzvihar volt Drezdában '45 februárjában - hullahegyeit, elszenesedett emberi maradványait bevágták holokausztfilmekbe, hogy: tessék itt van Auschwitz, ezt művelték a németek, holott azok az elszenesedett, elégett emberek németek voltak.

Vagy egy másik példa: 1995-ben rendeztek egy kiállítást Németországban A Wermacht kegyetlenkedései vagy valami hasonló címmel. Itt néhány nap után be kellett, hogy zárják a kiállítást, mert kiderült, hogy a képeknek a 90%-a közönséges hamisítvány, manipuláció.

Vagy amikor 1941 júniusában megindult a Barbarossa hadművelet, akkor Sztálin adott egy titkos parancsot az NKVD (a KGB elődje - a szerk.) megfelelő egységének, hogy öltöztessenek be NKVD-seket SS-egyenruhába, akik menjenek a frontvonal mögé a németek által megszállt orosz-ukrán területekre, ahol gyilkolásszanak egy kicsit, és természetesen dokumentálják is, legyen róla filmfelvétel. Tehát amikor bemutatnak egy olyan felvételt, ahol SS-egyenruhában kegyetlenkednek a megszállt orosz területeken, akkor nem tudhatjuk biztosra, hogy azok valóban SS-esek vagy beöltöztetett NKVD-sek.
(Ezért az infóért külön köszönet a tanár úrnak, még nekem is új volt. Egyébként a témában az átlagnál lényegesen tájékozottabb hungarista körökben is el-elhangzik olykor a holokamu megvitatásakor, hogy azért ne essünk át a ló túloldalára, azt el kell ismerni, hogy a keleti fronton agyonlőttek zsidó civileket - Mundzsuk)

(...)

A helyzet az az, hogy a holokausztnak nevezett történelmi jelenséggel kapcsolatban semmiféle tárgyi bizonyíték nincs, sőt, az ellenkezőjére van. Itt a légi felvételekre, vizsgálatokra és egyebekre utalok. Írott forrás, dokumentum megint nincsen. Csak és kizárólag az úgynevezett tanúvallomások vannak. Ezek a fantasztikus tanúvallomások. Az is döbbenetes, hogy az Auschwitz-pert a történtek után 20 évvel rendezték meg '64-65-ben, Frankfurtban. Most gondoljunk bele abba, hogy 20 év elteltével egy tanúvallomás mennyit ér. Ráadásul bemutattak ott egy felvételt, ahol úgymond a németek hányták be az égető gödrökbe az áldozatokat. Ez egy nagyon távoli felvétel, annyi látszik, hogy emberek mozognak, meg valóban ég valami tűz, és hajigálnak be most  vagy valóságos holttesteket vagy kirakati babákat, mert akár azok is lehetnek, nem lehet megállapítani. És nagyon érdekes, hogy azt állítják, hogy ez egy fogoly felvétele, ami azért különös, mert akkoriban nem kézi kamerák voltak mint ma, hanem meglehetősen tekintélyes helyet elfoglalók, és állítólag a táborba való beléptetésükkor mindent elvettek a foglyoktól. Tehát ez magyarán mondva megint egy nagy ellentmondás, illetve hazugság.

(...)

Az aranyfog históriáról: tessék belegondolni, hogy beáll a hullamerevség, és akkor odamegy a nem tudom én kicsoda, és megpróbálja feszegetni a száját és kiszedni az aranyfogat. Hát egyszerűbb lett volna még életében a fogászaton kihúzatni, és utána küldeni a gázkamrába, ha lett volna ilyen szándék, de nyilvánvalóan nem volt.

Felvetődik a kérdés: miért kellett egy ilyen modern mítoszt meg vallást megalapozni? Ez a zsidóknak a lehető legjobban jött, mert egyrészt siettethették vele a cionisták a zsidó állam megalapítását, létre is jön Izrael 1947-ben. Másrészt a kiválasztott népnek a teóriáját tovább lehetett erősíteni. Most ha én azt mondom magamról, hogy: "liberális vagyok, az emberek közötti egyenlőségnek, az azonos jogok biztosításának a híve vagyok"; akkor kérdezem én, hogy: miért kell külön az általuk holokausztnak nevezett történelmi eseményt kivenni az összes népirtásnak a köréből, és mint egyetlent,  és egyedit, mint megismételhetetlent, és legrettenetesebbet reklámozni? Egy vallást teremtettek, egy modern mítoszt, lehet hajbókolni ezelőtt a bálvány előtt, és nem utolsósorban egy permanens jóvátételi, kártalanítási  folyamatot lehet elindítani, hiszen még ma is a II. világháborúban elszenvedett valós vagy állítólagos sérelmekért komoly pénzeket fizetnek zsidó szervezeteknek, illetve magának Izrael államnak is. Tehát tulajdonképpen a történet erről szól.

Így érkezünk el a "holokauszt-tagadás", mint büntetőjogi kategória fogalmához vagy jelenségéhez. Miért érdekes ez? Ha valaki nem ért semmit a történelemhez, csak egy egyszerű mezei polgár, de képes logikusan gondolkodni, már akkor gyanússá válik számára a dolog, mert ha van egy bebizonyított történelmi igazság, akkor miért kell azt a büntetőjog eszközeivel körülbástyázni? Miért kell fenyegetni azokat, akik csak esetleg kérdéseket mernek feltenni? A tudományos kutatást csak az viszi előre - bármely korszakról legyen szó - ha fel lehet tenni kérdéseket vagy rá lehet mutatni, hogy gyerekek, amit eddig vallottunk, az bizony nem állja meg a helyét, mert nem lehet bizonyítani, sőt, éppen az ellenkezőjét lehet bizonyítani. Ezt egyébként minden más történelmi esemény vonatkozásában meg lehet csinálni, csak és kizárólag a holokausztnak kinevezett történelmi eseménysorozat vonatkozásában nem. Noha 1945 óta ők maguk sem csinálnak semmi mást, mint folyamatosan revideálják álláspontjaikat.

Szóval én úgy látom, hogy ez az egész holokauszt-téma mindenféleképpen felülvizsgálatra szorul, egy nagyon alapos kutatást érne már meg az egész II. világháborúval egyetemben, és végre olyan publikációkat, könyveket, amelyek tényleg a tényeken alapulnak.

(...)

Az előadás végén az egyik hallgató a következő kérdést tette fel: " Mit dolgoztak a foglyok, milyen munkát kaptak?"

L. ZS. válasza: Auschwitz környékén hatalmas nagy gyáripari komplexumok voltak, műgumigyártás, műbenzingyártás és egyéb hadianyagok gyártása folyt. Tudniillik a németeknek alapvető nagy gondja volt, hogy nem volt benzin, nem volt hajtóanyag, ugyanis az egyetlen szóba jöhető jelentős kőolaj és földgázmező a román alföldön van. Ezért volt stratégiai kérdés Románia szövetségesi viszonya, illetve Románia birtoklása, ami végül '44 augusztus 23-án a román árulásnak köszönhetően elveszett. Ezért a németek részéről logikai szempontból a legnagyobb esztelenség lett volna 6 millió embert elpusztítani, amikor ingyen munkaerőként használhatták őket.

Figyelemre méltó egy másik hallgató kiegészítése: "egy volt tábori dolgozó önéletrajzi könyvében olvastam, és ez dokumentálva is van, hogy a mai napig 5 évenként különböző városokban találkoznak az egykori dolgozók. A cég neve most nem ugrik be, de a Grouphoz hasonlóan nagy. A németek hihetetlen precizitással vezették a dolgozók létszámát, életkorát, tudását, mennyit tudnak naponta dolgozni, milyen kapacitásaik vannak, kiemelték azokat, akik dicsérendők, és birodalmi márkában fejpénzt kaptak a központi birodalmi hivataloktól. Tehát minél több jó munkaereje volt Auschwitznak, annál több fizetséget kellett egymással elszámolniuk. És ezt ebben az önéletrajzi könyvben fotókkal dokumentálva lehozza a szerző, több százezres lista."

Összességében egy remek előadást hallhattunk a bő másfél órában, a végén még szóba került az aktuálpolitika, a csendőrség és az őstörténet kérdésköre is. Szerencsés lehet az a fiatalember, aki diktafonnal rögzítette az elhangzottakat, egyszer még sok pénzt megér majd, hiszen igazi kuriózumnak számít ma ilyen kérdéseket közönség előtt feszegetni. Információink szerint megkeresték Lipusz Zsoltot a Magyar Sziget szervezői, hogy ugyanebben a témakörben augusztus 9-én adjon elő.

- Lipusz Zsolt-dosszié

- Holokamu-dosszié