A tót történelemlopásról már korábban is értekeztünk; most bemutatunk egy könyvet 1991(!)-ből, melyből az újkori tót sportírás merít, és melynek beszédes címe van: "Világhírűvé tették Szlovákiát".
 |
Ez a könyv a "szlovák" olimpikonokat mutatja be, akik az ún. Csehszlovákia alatt érmeket szereztek az olimpián. Az első hazugság már a címében van, mivel „Szlovákiát” nem népszerűsíthették, mert az csak 1993-ban jött léte (ha nem számoljuk ide a Tiso-féle bábállamocskát a II. világháború alatt).
A másik hazugság, hogy a könyv szerint voltak olyan magyarok, akik Magyarország színeiben versenyeztek (1920-ig), és még ők is „Szlovákiát” népszerűsítették, tették világhírűvé! Mint ismeretes, 1920-ig még Csehszlovákia sem létezett, nem hogy Szlovákia.
A nyilvánvalóan magyar sportolók esetében a könyv egy szó erejéig sem tesz célzást arra, hogy magyarnak vallották magukat, számukra teljesen nyilvánvaló, hogy mindegyikük "szlovák" volt.
Az első ilyen szerintük erdőtelki Halmay Zoltán volt (a szerző olvasatában Zoltán J. Halmaj). Az önkényes névváltoztatás a tótoknál nem nagy ügy. Ő azért lett "szlovák", mert a Pozsony megyei Magasfalu melletti Dubrava tanyán született 1881-ben. Aki pedig a mai "Szlovákia" területén született, visszamenőleg a kőkorig, az ugyebár nem lehet más, mint ... szlovák.
 Cím: „Senki sem ért el ilyen sikert” (ti. a tótok közül) |
Halmay Magyarországnak az 1904. évi nyári olimpiai játékokon két olimpiai bajnoki címet szerzett úszásban. 10 éves kora óta Budapesten élt. A Magyar Úszó Szövetség kapitánya volt.
De mit ír róla a tót szerző?
Egy uhor (értsd: nagy-magyarországi) olimpiai sportoló és természetesen egy szlovák sem ért el olyan sikert, mint ő. Halmaj volt az egyik a négy magyarországi sportoló közül Szlovákiából. Természetesen Magyarország is számon tartja magának az érmeit, az uhor sporthoz is tartoznak, de ez bennünket ne zavarjon. Ez az arany a miénk is, a szlovák sporté, ez a napnál is világosabb.
Így néz ki egy tót sportoló sírja, ugye?
 |
A másik "szlovák" dr. Prokopp Sándor (a szerző olvasatában Prokopp Alexander). Ő azért lett "szlovák", mert Kassán született. Az 1912-es stockholmi olimpiai játékokon aranyat szerzett Magyarországnak sportlövészetben. A Magyar Lövész Szövetség alelnöke volt.
A tót sportírás így fogalmaz róla:
Az uhor (magyar) csapatban nyolc szlovák volt, köztük Alexander Prokopp, Kassa szülöttje. Az uhor csapatnak Stockholmban megszerezte az első érmet és rögtön a legfényesebbet, az aranyérmet. Ez valójában a harmadik szlovák aranyérem volt.
Egy "tót" sportoló emléktáblája:
 |
A harmadik "szlovák": berneczei Szokolyi Alajos (a szerző olvasatában Alojz Sokol). Az 1896-os athéni olimpia 100 méteres síkfutó számának bronzérmese, hármasugrásban a negyedik helyen végzett. 1897-ben az ő kezdeményezésére alakul meg a Magyar Athletikai Szövetség és a Magyar Olimpiai társaság.
 |
A szerző így ír:
Sokol rajtszáma az 1-es volt, uhor mezben, de a szülei szlovákok voltak, Ő Kisgaram szülöttje, Besztercebányai járás, anyja Maluzsinai. Nem baj, hogy akkoriban Szokolyi Alajosnak írták a nevét, nekünk Alojz Sokol volt és az is marad. Szlovák gyökerű sportoló, Kisgaram szülöttje, Besztercebánya mellett, aki az olimpiai sportolók sok évnyi sorát kezdte el! Az első olimpiai sportolónk a 110 méteres gátfutáson is indult. Budapesten tanult. Igazi hithű szlovák volt, melyet a valóság is alátámasztja, hiszen tanulmányai után visszatért Bernecebarátiba és feleségül vette gróf Berchtold leányát.
(Megj.: Bernecebaráti ma is Magyarországon van, soha nem volt tót megszállás alatt, hol van itt az alátámasztás?)
 "Alojz Sokol, első szlovák olimpiai versenyző |
1885-ben született Kocson, Komárom vármegyében, ezért természetesen ő is "szlovák".
Az 1912-es stockholmi olimpián Magyarország színeiben indul Kovács Miklós néven és bronzérmet szerez.
Trianon után sem hagyja el a csallóközi Aranyost.
A "csehszlovák" csapat tagjaként vesz részt az 1924-es párizsi olimpián. 1948-ban Magyarországra települ.
 "Két mezben egy éremért" |
A tót könyv:
Érdekesség, hogy kétszer uhor mezben indult az olimpián és egyszer csehszlovákban. A szülei református lelkészt szerettek volna belőle, így Budapestre küldték tanulni. A Budapest BTC klubban sportolt. Hazánk (megj.: az ún. "Szlovákia") szülöttje az olimpián három számban is indult. Stockholmban érte el karrierje legnagyobb sikerét és az egész uhor atlétikai csapatét, ahol bronzérmet szerzett.
Az ötödik "szlovák": Kmetykó Lajos (a szerző olvasatában Ludovít Kmetko). Megint egy kassai születésű, aki így "szlovák", ugyebár. Tornász volt. Az 1912-es stockholmi olimpián Magyarország színeiben ezüstérmet nyert a torna csapatban. Pályája után Budapesten gimnáziumi tornatanár.
És a tót hazugság:
Még kevesebb adatunk van az első szlovák olimpiai tornászunkról. A kassai születésű Ludovít Kmetkoról van szó, aki uhor mezben indult az 1912-es stockholmi olimpián, és a tornász csapatban bronérmet szerzett. A levéltárakban Lajos Aradi-Kmetykó név alatt szerepel. Kassán született, majd Budapesten élt.
És még van egy hatodik "szlovák" is. E könyv nem említi, de az újabb internetes források igen, pl. alább: A történelem legsikeresebb szlovákjai (a "hat" szlovák):
 Az első bekezdés: Uhorskot (Nagy-Magyarországot) képviselték |
Nos, a hatodik: Béla Zulawsky. Tőketerebesen született 1896-ben. Így ma már ő is "szlovák". Olimpiai ezüstérmes vívó, honvédtiszt. Az 1908. évi nyári olimpián a kard és a párbajtőr szakág egyéni versenyein szerepelt és kardozásban a második helyen végzett. 1912-től hivatásos katona lett Székesfehérváron. Negyvenötödik életévének betöltése utáni napon elesett a szarajevói harcokban a második világháborúban.
A tót sportírás csak annyit ír róla, hogy Vojtech Zulawsky-nak hívták és "tőketerebesi szlovák sportoló volt". Olimpiai ezüstérmes.
És végül a könyv szerzője Igor Mráz Juan Antonio Samaranch-al:
 |
(Kuruc.info - olvasónktól)
Kapcsolódó: Himnuszukat is tőlünk lopták a tót tolvajok
Források:
http://www.rozhlas.sk
http://www.sportcenter.sk
http://www.olympic.sk
http://www.szs.edu.sk
Források:
http://www.rozhlas.sk
http://www.sportcenter.sk
http://www.olympic.sk
http://www.szs.edu.sk
