Minek köszönheti a Fidesz, hogy sikerült az előző választásokon megszereznie az (egyáltalán nem abszolút) többséget, és minek az MSZP, hogy hasad, mint a plutónium, és olvad, akár a márciusi hó?

A Fidesz legalább ad a látszatra. Tevékenysége messzemenően nem hiteles, mégis minden erejével igyekszik megteremteni a hitelesség illúzióját! Habár ez nem mindig sikerül, e taktikájával sok egyszerű, naiv lelket képes orránál fogva vezetni. Így tudta elérni, hogy a politikailag képzetlen tömegek benne ünnepeljék „nemzeti” kétharmadukat, mintha Izrael üleptisztítója egyidejűleg lehetne – ad abszurdum – Magyarország megmentője is!

Persze sok egyéb komponens is közrejátszik abban, mitől emelkedik vagy csökken egy párt népszerűsége. Azonban ritkán esik szó az egyes demagóg főhősök mentalitásáról, amely – üres szóvirágaik ellenére – jelentősen befolyásolja a polgárok ösztönös értékítéletét. És az emberi jellemgyengeségek voltaképpen ideológiafüggetlenek! Vegyünk egy példát a szomszédos sógoroktól:

Ausztriában a Jobbik testvérpártja, az FPÖ (Osztrák Szabadságpárt) Karintia megyében régóta abszolút többséget élvez a helyi parlamentben. A politikai merénylet áldozatává lett Jörg Haider évtizedek karizmatikus munkájával építette ki ezt a bizalmat a polgárok és a párt között. Közben az országgyűlési választások is olyan eredményeket hoztak, hogy az FPÖ veszélyes koalíciós kormányzásba kezdhetett a VPÖ-vel (Osztrák Néppárt). (Úgy képzelhetjük el, mint egy torzszülött Fidesz-Jobbik koalíciót!) Az ebből eredő, kívülről is támogatott, belső feszültségek természetszerűleg pártszakadáshoz vezettek. Haider megalapította a BZÖ-t (az Ausztria Szebb Jövője nevű pártot), és sajnos haláláig megvalósítatlan álma maradt a két párt újraegyesítése.

Uwe Scheuch mint a karintiai BZÖ vezetője és a megye főispán-helyettese nemrég korrupció gyanújába keveredett, s már a másodfokú bíróság is feltételes szabadságvesztésre és pénzbírság fizetésére kötelezte az ügyben. A történet mindeddig semmiféle mélyebb tanulságot nem mutat. Olyan, mintha Szegedi Csanádot pénzügyi visszaélések miatt – Lenhardt Balázs feljelentése és tanúskodása alapján – elítélné a magyar bíróság. Mondhatnánk: bagatell!

Ám az erkölcsi vákuum Scheuch esetében a vád tárgya: két tőkeerős orosz befektetőnek – anyagi ellenszolgáltatásért – osztrák állampolgárságot ígért! A lényeg: egy olyan párt vezetője tette ezt, amelynek elsődleges programpontja, hogy meg kell állítani a bevándorlási dömpinget! Ez a cselekmény tehát nyilvánvalóan ideológiai tudathasadást és alapokig ható morális válságot jelez…

A néhány napja tartott helyhatósági választásokon a hosszú évek óta többségi státuszt élvező párt most elvesztette többségét, gyakorlatilag szavazóinak fele (!) elpártolt mellőle… Teljesen világos, hogy nem programjának gyengesége vagy gyakorlati tétlenségük, hanem elsődlegesen a képmutató hitelvesztés miatt! Ahogyan Csanád is akkor vesztette el végleg hitelességét, midőn néhány hónapon belül a palesztin nép jogvédőjéből az izraeli invázió ideológiai támaszává vált!

Képzeljük csak el Vona Gábort, aki a jövő héten Jeruzsálembe zarándokol, és a siratófalnál, fekete kalapban héberül mantrázik, miközben Magyarországra vonatkozó kívánságait begyömöszöli a fal kövei közti résekbe… Ezek után a 2014-es választásokon bekerülne-e egyáltalán a Jobbik a parlamentbe?

De térjünk vissza Gyurcsányhoz! (Ha már korábban Orbánt imádkozó sáskához hasonlítottam, igazságtalan, s méltatlan volna részemről a balos hamiskártyást és zsonglőrt megkímélni hasonló, faunális hasonlattól. Talán a bögöly az a fajzat, melynek viselkedésére leginkább asszociálhatunk. Ha már meg is csípett bennünket, mégis képes rá, hogy pimaszul újra meg újra visszaszállva, megpróbáljon repetálni vérünkből. Elhessegetni reménytelen, amíg el nem pusztul, támadni fog.

Tábora és a tőle szabadulni akaró egykori társtettesek (MSZP, Bajnaiék stb.) hívei konokul hűek a „hagyományos baloldali értékrend” képviselőihez, akik ezzel szemben, valójában a globális nagytőke érdekeit szolgálva, kiprivatizálták országunkat minden vagyonából, és Európából is... Akik azonban most, álszent módon a „kisemberek” jaját hallván és érdekeikért lépnek választások előtt a politikai arénába! De olyan csepűrágó mímesek, hogy időnként önkéntelenül leplezik le önmagukat. Például meghökkentő, de sajátosan árulkodó módon, prolibarát szólamaikkal egyidejűleg, zsigerből határozott nemet mondtak a rezsicsökkentésekre!

E vastagbőrű, szemérmetlen hamiskártyásoknak mégis sikerül mindig pár százaléknyi nosztalgiázó nyugdíjast megnyernie, hogy vakon reá szavazzanak, s biztosítsák a parlamentbe kerülésüket. Támogatottságuk azonban egyre csökken. De távolról sem azért, mert üres ígéreteik kétségesek, hanem mert programjukkal éppen azokat szúrják hasba, akiknek a megváltást első sorban ígérik. Ez az arrogáns pimaszság égbekiáltó bűn (a saját lelkiismeretükben ott fuldokló, sikoltó Szentlélek ellen), amelyre – az Evangélium szerint – aligha lehet bocsánat… (Mt 12, 31)