Mint ismert, Somkuti Bálint, a Szuverenitásvédelmi Hivatal (immár volt) kutatója elfogadhatatlan és felháborító kijelentést tett a Facebookon. Erről portálunkon már részletesen beszámoltunk, s Somkutit azóta ki is rúgták. Szeretnék hozzáfűzni még három olyan szempontot, gondolatot, amelyek eddig nem hangzottak el.
Zoom
1. A legfontosabb, hogy valóban és mélyen a hősök emlékének meggyalázása volt az, amit Somkuti elkövetett, erre semmilyen magyarázat nincs, és nem is lehet. Ismeretes, ma, november 4-én van az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulója, és Somkuti arra utal, hogy jól tette az, aki a szovjet bevonulás után nem tett semmit, mert a "túlerőt tisztelni kell". Csakhogy a magyarság legjava magasról tett erre a túlerőre, mert vérében hordozza a szabadság szeretetét. 1956 egyik - máig kevésbé hangoztatott - legjelentősebb eseménye éppen az volt, hogy a szabadságharcosok november 4-e után sem tették le a fegyvert. Inkább voltak hősök egyetlen pillanatig, mint rabszolgák egy életen át.
Ez pedig igen érzékenyen érintette a Vörös Hadsereget. Tudni kell, hogy ez a szovjet hadsereg nem minden tekintetben volt azonos a II. világháborús hadsereggel, ahol a mennyiség volt a döntő (amely sikerrel járt végül), itt városi frontharcászatra kiválóan felkészített haderőről beszélhetünk. Ennek ellenére magyar munkások és diákok (tehát nem reguláris sereg) mintegy 700-800 fős emberveszteséget okozott a szovjeteknek. Ez az erőviszonyok tükrében óriási tett volt, és mutatja a magyarság bátorságát. Későbbi években különböző katonai értekezleteken is téma volt a magyar felkelők aszimmetrikus hadviselése, ez indította a Szovjetunió katonai vezetőit arra, hogy több ponton átgondolják további stratégiájukat.
Zoom
2. Nem hangzik el, és ideológiai narratívák miatt kevés helyen is fog, de azt is ki kell mondani újra, hogy ahogy 1956-ban a sátáni bolsevik Szovjetunióval szembeszálló szabadságharcosok hősök voltak, éppúgy hősök voltak azok a magyar és német katonák is, akik ugyanazon ellenséggel szemben vették fel a harcot a hatalmas túlerő ellen, s védték az európai civilizációt Magyarországon és Budapest ostromakor. Mert 1956 valójában 1944-ben kezdődött. 1956 abban a pillanatban kezdődött el, amikor az első vörös katona magyar földre lépett a Kárpátokban.
3. Nagyon érdekesen alakult 1956 emlékezete a magyar politika baloldali és liberális térfelén az elmúlt években. Finoman szólva nem tűnik túl őszintének. Sőt, igazság szerint Somkuti a mindenkori baloldali és liberális narratívát fogalmazta meg. Már Linder Béla is megmondta 1919-ben: "soha többé nem akarok katonát látni".
És biztos vagyok benne, hogy egy hazánkat ért ellenséges támadás esetén sokan azok közül, akik most eljátsszák, hogy mennyire felháborodnak Somkuti valóban gyalázatos kijelentésén, eszük ágában sem lenne fegyvert fogni, mert egész egyszerűen életfelfogásukból, értékrendjükből ez nem következik!
Azt kell látni, hogy ezek részéről a felháborodás színlelt és politikai érdekekhez fűződik, hogy még világosabban fogalmazzak, '56 emléke csak azóta lett nekik hirtelen fontos, miután 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát. Tehát az egész felháborodás nem több, mint aktuálpolitikai hiszti, nem pedig a hősi életszemlélet megvallása.
Lantos János - Kuruc.info