Mert a magyar identitás szerves, elválaszthatatlan része a székely identitás is, illetőleg az, éljünk bármely pontján a Kárpát-medencében, összetartozunk és magyarok vagyunk, ezzel a nemzettel vállaljuk a sorsközösséget. Jóban és rosszban is. Nem mellesleg nekünk, anyaországi (csonkahoni) magyaroknak példát is mutathatnak a székelyek állhatatosságból, mert akárhogy is, de még mindig a legnagyobb tömbmagyarságot képezik az elszakított részeken. Székelyföldre pedig egyszer minden magyarnak el kell látogatnia. Mert alakulhatott akárhogy a történelem, lehet bármekkora soviniszta román elnyomás, az égig ők sem érnek fel.

Márpedig a Hargita csúcsai az égig érnek, egy olyan magasságig, ahonnét talán látni már a csillagösvényt, ahol Csaba királyfi és katonái várnak arra, ha eljön a pillanat, újra leszálljanak az égből, és megvívják dicsőséges és győzedelmes csatájukat a magyarság, a székelység szabadságáért. Mindez egy olyan lelki és szellemi kötelék az elmúlt évszázadok nemzedékei és a mai élők között, amit nem tud semmi széttörni, elhomályosítani, mert ez a szövetség odafent köttetett.

Ha valaki – és itt nem kizárólag az éves csíksomlyói búcsúra gondolok, amely szintén lelki élmény – ellátogat tehát Székelyföldre, és átadja magát a természet szépségének, járja a hegyeket és völgyeket, lelke megnyílik, és befogadja Székelyföld misztikumát. Akkor fogja megérteni igazán, amit gróf Széchenyi István mondott egykor:

E szellemben kívánjunk bátorságot, erőt és kitartást székely testvéreinknek, hogy érjék el céljaikat, melyek a magyarság céljai is. Voltunk, vagyunk, leszünk!

Lantos János – Kuruc.info