Oroszország az ukrán határhoz közeli területek kivételével egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy háborút folytató ország. Az élet lényegében a megszokott kerékvágásban csordogál, a gazdaság nem omlott össze, és néha egészen meglepő mutatókat produkál. Az átlagembert leginkább az árak és a bérek érdeklik. Milyen az orosz társadalom hangulata? Hogyan alakulnak a bérek? Mi történik azokkal, akik fellépnek a háború ellen? Milyen dolgokban nyilvánul meg az orosz hatalom és a társadalom konzervatív fordulata? Mindezek illusztrálására gyűjtött össze egy csokorra való hírt Stier Gábor a Moszkvatér.com-on.
Az orosz társadalom többsége mellett elmegy a háború, és sokan vannak olyanok is, akik nem akarnak róla tudomást venni. Amit leginkább éreznek a már több mint három éve tartó különleges helyzetből, az a hivatalosan is 10 százalék körüli infláció. A hatalom azonban ügyel arra, hogy a szociális stabilitás ne billenjen meg, így a bérek is nőnek. Tavaly például rekordot jelentő tempóban. Az idei várakozások az üzleti szférát visszafogó magas kamatok miatt már határozottan visszafogottabbak, azonban a 2024-es számok tényleg jól mutatnak.
A fizetéseket a legreálisabban mutató mediánbér – ennél a dolgozók fele többet, fele kevesebbet keres – az előző évhez képest 18 százalékkal növekedve az év végére 77,2 ezer rubelt (nagyjából 320 ezer forint) ért el. Összehasonlításképpen ez a mutató Magyarországon jelenleg 389 ezer forint.
A statisztikai hivatal adatai szerint egy családnak jelenleg minimum 74 ezer rubel bevételre van szüksége ahhoz, hogy a legszükségesebb kiadásait fedezze. Ehhez adalékként egy másik szám, hogy a felmérések szerint a tavalyi év végén az orosz férfiak 62,8, míg a nők 59,6 százaléka volt elégedett a jövedelmével.
A háborúnak a hétköznapi életre gyakorolt hatásairól a hatalomhoz nem kötődő RussianField közvélemény-kutató felmérése alapján a megkérdezettek 29 százaléka úgy vélte, hogy a „különleges katonai művelet” leginkább a jövedelmeket, az inflációt és általában az életszínvonal alakulását érintette, míg 21 százaléka mentális egészségre, a hangulatra kifejtett hatását emelte ki. A felmérésben részt vevők 9 százalékának közvetlen hozzátartozója vagy közeli ismerőse vett részt a katonai műveletekben. A megkérdezettek 28 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a háború egyáltalán nem érintette az életét, és mindössze 5 százalék érez bizonytalanságot.
E felmérés alapján az oroszok 41 százaléka érzi úgy, hogy a családja életszínvonala romlott, 47 százalék semmilyen változást nem érzékel, 11 százalék pedig egyenesen jobban él, mint három éve.
Egy másik, az állami VCIOM által készített felmérés szerint az oroszok 67 százaléka támogatja a „különleges katonai műveleteket”, míg ezek elindításával 19 százalék kategorikusan nem ért egyet. Emellett a megkérdezettek 65 százaléka úgy látja, hogy a katonai műveletek alapvetően jól haladnak.
Ezeket a számokat a gazdaság makroadatai is alátámasztják. Ne felejtsük el, hogy a szankciós környezet ellenére az orosz gazdaság a legnagyobb gazdaságok rangsorában vásárlóérték-paritáson az 1999-es 10. helyről a 4. helyre ugrott, Oroszország aranytartaléka pedig rekordszintet ért el.
A központi bank szerint az ország aranytartalékainak értéke március végén 229 milliárd dollárt ért el. Az arany részesedése a nemzetközi tartalékokban 1 százalékkal nőtt, és 35,4 százalékot tett ki. Azt is közölték, hogy Oroszország nemzetközi tartalékainak teljes volumene 647,4 milliárd dollár volt. Ráadásul az Arany Világtanács (WGC) szerint 2025 februárjában Oroszország az ötödik helyet foglalta el az országok rangsorában az aranytartalékok tekintetében.
Az orosz gazdaság annak ellenére tartja magát, hogy a külföldi közvetlen tőkebefektetések a 2022. január 1-jei 497,7 milliárd dollárról 2025 elejére 216 milliárdra estek, ami 2009 óta a legalacsonyabb szint. A háború kirobbanása előtt egyébként ezeknek a befektetéseknek a háromnegyede az úgynevezett barátságtalan országokból érkezett. A GDP 50, a foglalkoztatottság 40 százalékát adó ásványkincseket érintő szektorban, valamint a feldolgozó iparban a „barátságtalanok” befektetései 20 százalékot tettek ki, a kereskedelemben a részesedésük 80, a pénzügyi szektorban pedig majdnem 70 százalék volt.
Az orosz gazdaság annak ellenére tartja magát, hogy közben azért a jelenleg még 135 milliárd dollárnyi eszközt kezelő orosz Nemzeti Jóléti Alap likvid aktívumainak mintegy negyedét felemésztette a háború és a gazdaság támogatása. Az olajárak bezuhanása miatt az alap 2025-ben teljesen kiürülhet.
Érdekesség, és a bevételek országon belüli megoszlását is jelzi, hogy a „moszkvaközpontú” Oroszországban tavaly a 63,6 trillió rubeles készpénzforgalom 44,3 százaléka (28,2 trillió rubel) a fővárosban zajlott, s ha ehhez még hozzávesszük a Moszkvai terület 9,1 trillió rubeljét, akkor ez már 58,6 százalék. Minden második rubel tehát Moszkvában és a Moszkvai területen forog. A dobogó második helyen áll Szentpétervár (12,7 százalék), a harmadikon pedig a Krasznodari terület (9,7 százalék), a három éllovason kívüli Oroszországra tehát a készpénz-forgalomnak mindössze 19 százaléka, azaz 12 trillió rubel esik.
Az is árulkodó, immár a társadalmon belüli megoszlás tekintetében, hogy a Forbes legfrissebb rangsora szerint történelmi csúcsra emelkedett az orosz milliárdosok száma, és az eddigi, tavaly felállított tavaly felállított 125 fős rekorddal szemben a világ leggazdagabb emberei között már 146 orosz állampolgár szerepel.
A Forbes orosz kiadásának adatai alapján a leggazdagabb oroszok összesített vagyona a 2024-es év folyamán 625,5 milliárd dollárra nőtt, ami szintén történelmi csúcsot jelent. A leggazdagabb oroszok rangsorát a Lukoil alapítója, Vagit Alekperov vezeti, 28,7 milliárd dolláros vagyonával. Őt követi Alekszej Mordasov, a Szeversztal alapítója, 28,6 milliárd dollárral, míg a harmadik helyen Leonyid Mikhelson, a Novatek vezérigazgatója áll, 28,4 milliárd dolláros vagyonnal.
Ezeket az adatokat nézve némi cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy a szankciók legnagyobb kárvallottja a világversenyektől eltiltott orosz futball. A bajnokság folyik, de nemzetközi szereplések nem nagyon vannak. Az ellenfelet nehezen találó válogatott legutóbb például Grenadát verte 5:0-ra, míg előtte Kubával, Szerbiával, Belarusszal, Vietnámmal, Grenadával és Brunei együttesével találkozott, és a hét mérkőzés gólaránya 39:0.
Fordítsuk azonban komolyra a szót, és beszéljünk a háború okozta helyzet árnyoldaláról. Történetesen arról, hogy a háborúhoz viszonyulásuk miatt börtönbe is kerülnek egyesek.
Az Orlovi területen élő Ruszlan Gornosztajev például a következő 15 évét büntetőtelepen töltheti, miután pénzt utalt át az ukrán hadsereg támogatására, ezért pedig hazaárulás és a terrorizmus finanszírozásának vádjával elítélték.
Távollétében 8,5 év börtönbüntetésre ítélte egy moszkvai bíróság kétszeres Oscar-jelölt Alekszandr Rodnyanszkijt (Leviatán, Szeretet nélkül) is. A producer azzal vádolta az orosz hatóságokat, hogy „még több félelmet” próbálnak kelteni Vlagyimir Putyin ukrajnai háborújának kritikusaiban. Ráadásul négy évre eltiltották az internetes posztolástól is. Kérdés, hogy ezt hogy érvényesítik. Rodnyanszkij ugyanis külföldről bátran beszól a hatalomnak. A Varietyvel megosztott nyilatkozatában például azt rótta fel a hatalomnak, hogy Oroszország legjobb íróinak és zenészeinek tucatjait ítélték el előtte azért, hogy elhallgattassák a háborúellenes hangokat
De szélsőséges jelképnek nyilvánította az orosz bíróság Navalnij nevét és arcképét is.
A pétervári Petrográdi kerületi bíróság háromszor is megbírságolt egy helyi lakost, mert megsértette a szélsőséges szervezetek jelképeinek vagy szimbolikájának nyilvános megjelenítésére vonatkozó szabályokat azzal, hogy kitette a tavaly meghalt Alekszej Navalnij fényképét a Szoloveckij-kőnél. Ez az emlékhely egyébként a politikai elnyomás áldozatainak állít emléket. A bíróság indoklása szerint Alekszej Navalnij neve és képe a társadalomban már elterjedten szélsőséges szervezetek jelképének számít, amelyek alapítója, vezetője és vezető személyisége volt életében, és amelyeket extremistaként ismertek el. Az ő »Navalnij« neve szerepel a »Navalnij Hadiszállások« mozgalom elnevezésében, amelyet a bíróság extremista szervezetnek nyilvánított, és tevékenységét betiltották.” Hónapokkal ezelőtt hasonló döntést hozott a murmanszki Októberi Kerületi Bíróság is, miután Alekszej Navalnij egy fotóját nyilvános helyen tették közzé. Emellett előfordultak olyan esetek is, amikor olyan bejegyzések miatt büntettek meg valakit, amiben Navalnij fotója szerepelt.
Eközben a háború még inkább felerősítette a konzervatív fordulatot is az orosz társadalomban, amit csak erősítenek a hatalom döntései.
Így egy közvélemény-kutatás szerint az oroszok 37 százaléka úgy tartja, hogy egy nőnek 24 éves koráig szülnie kell. Újabb 36 százalék valamivel megengedőbb, és ezt a kort 25 és 29 év közé teszi. Azt, hogy egy nő 40 év felett szüljön, mindössze a megkérdezettek 2 százaléka támogatta.
Szintén a hagyományos értékek védelmének jegyében Oroszország „nemkívánatos szervezetnek” nyilvánította Elton John AIDS Alapítványát, amely a hatóságok szerint aláássa a „hagyományos orosz értékrendet”. A lépés tovább mélyíti a szakadékot Moszkva és a nyugati LMBTQ+ jogokat támogató szervezetek között, miközben Putyin folytatja a „hagyományos értékek” védelmének politikáját. A világhírű zenész által alapított szervezet, amely több mint 600 millió dollárt (körülbelül 219 milliárd forintot) gyűjtött össze, és 95 országban 3100-nál is több projektet támogatott, már korábban is összetűzésbe került az orosz hatóságokkal az LMBTQ+ jogok miatt. A közismerten a saját neméhez vonzódó Elton John, aki a szovjet időkben még az elsők között lépett fel Oroszországban, többször is bírálta a Kreml politikáját, amit a „melegekkel szembeni diszkriminációnak” nevezett. Vlagyimir Putyin elnök következetesen elutasította ezeket a kritikákat, Oroszországot a hagyományos értékek védelmezőjeként ábrázolva a „dekadens Nyugattal” szemben. Az ügyészség a Telegram-csatornáján közzétett közleményben kijelentette: „Amikor egy zenész a demokrácia támogatóival játszik együtt, propagandát kapsz. És ha Elton John ül a zongoránál, az nem csupán oroszellenes propaganda”.
Szintén ebbe a sorba illik, hogy Putyin elindítja az orosz Eurovíziót, az Intervigyenyijét.
Az orosz elnök még február elején írta alá azt a rendeletet, amely az Eurovíziós Dalfesztivál orosz változatának létrehozásáról szól. Az új verseny neve Intervigyenyije (vagyis Intervízió) lesz, és már 2025-ben megrendezik a moszkvai régióban. Hogy merőben más hangulatú lesz, mint a már ismert Eurovízió, azt garantálja, hogy a verseny szervezőbizottságának elnökévé Dmitrij Csernyisenko miniszterelnök-helyettest, az eredményeket hitelesítő felügyelőbizottság elnökévé pedig Szergej Kirijenkót, a Kreml adminisztrációjának helyettes vezetőjét nevezték ki.
Szergej Lavrov külügyminiszter ezt megelőzően azt állította, hogy több mint 25 ország, köztük latin-amerikai nemzetek is jelezték érdeklődésüket egy ilyen megmérettetésre. Oroszországnak egyébként három éve, az ukrajnai invázió kezdete után tiltották meg a részvételt az Eurovízión, a versenyt szervező Eurovíziós Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége szerint ugyanis „egy orosz pályamű bekerülése rontaná a verseny hírnevét”. Putyin ötlete az orosz szervezésű zenei versenyről amúgy egyáltalán nem új keletű. Moszkva a szovjet korszakban, 1965 és 1968 között, majd később 1977 és 1980 között is rendezett „intervíziós” zenei versenyt a szocialista országok között.