1. Számos felmérés igazolja, így a legfrissebb, Jobbik szimpátiával a legkisebb mértékben sem vádolható, Gyurcsány-közeli, Dessewffy Tibor Demos alapítványa által készített közvélemény- kutatás, hogy a magyar társadalom többségét a legkisebb mértékben sem érdekli a „fasisztákkal” való riogatás, sokkal inkább az egzisztenciális lecsúszás, a kiszámíthatatlan politikai-gazdasági viszonyok, a munkahely elvesztésétől való félelem, a borzalmas közbiztonság, a cigánybűnözéstől való rettegés, tehát csupa olyan dolog, amit a szocialista- szabad demokrata koalíció hét esztendős politikai ámokfutása szabadított erre a szerencsétlen országra.
 
2. Való igaz, emberfeletti nehézséget igénylő feladat lenne ezen pártok részéről bármiféle pozitív jellegű kampány lebonyolítása, mert mit is mondhatnának potenciális választóiknak, különösen a legkiszolgáltatottabbaknak, az idősebbeknek és a nyugdíjasoknak? Ezt csináltuk hét évig! Történelmileg soha nem látott mélységekbe taszítottuk hazánkat! Uralkodó közhangulattá tettük az apátiát, kilátástalanságot, elkeseredést! Elnyomorítottuk a magyar társadalom nagy részét! Az igazi megpróbáltatások még csak ezután várnak rátok! Igen, ha mindezt bevallanák, még az 5 százalék is merész célkitűzés lenne részükről.
 
3. A szélsőségekkel való riogatás egy szűk szabad demokrata-szocialista beltenyészet kivételével senkit nem érdekel, sőt növekszik a Jobbik és a Magyar Gárda népszerűsége. Csupán azért veszik elő teljesen hatástalan fegyverként, mert rossz a lelkiismeretük és el akarják terelni a közvélemény figyelmét nemzetpusztító tevékenységükről és politikai impotenciájukról. Tökéletes sikertelenséggel, hiszen - mint fentebb már volt róla szó - még az ő közvélemény-kutatóik és alapítványaik is - nagy fájdalmukra - azt mérik, hogy a magyar embereket ez a probléma totálisan nem érdekli, ezzel szemben - micsoda „fasiszta” gondolat! - nyugalmat, rendet, biztonságot és jogegyenlőséget szeretnének, például azt, hogy ne érvényesüljön a kettős mérce az igazságszolgáltatásban, tehát azonos bűnért azonos büntetés járjon, függetlenül a bűnös társadalmi helyzetétől, érvényesüljön viszont az arányosság, vagyis a pitiáner, a társadalomra nagy veszélyt nem jelentő bűnelkövetők kapjanak felfüggesztett börtönbüntetést, a brutális lincselőkre és gyilkosokra pedig örökre záruljon rá a fegyház kapuja, ámbár a halálbüntetés visszaállításáról is megérné elgondolkodni esetükben.
 
És akkor Hagyó Miklós MSZP-s budapesti főpolgármester-helyettes kellőképpen aljas és cinikus kampánylépéséről: történt, hogy Hagyó kampányanyagát egy borítékban kézbesítették egy biztosító-társaság meg egy temetkezési vállalat reklámkiadványával, melyben ez utóbbi felhívja a megajándékozottak figyelmét kegyeleti szolgáltatásaikra, arra, hogy már életükben gondoljanak túlvilági üdvösségükre, s gondoskodjanak majdani temetésükről, s ők megfelelő és méltó kegyeleti szolgáltatásban részesítik majd a megboldogultat. Na persze, ráadásul nyilván jó summáért. E társaság tagjai már nem tudnak olyat tenni, amin a jóérzésű ember megbotránkozna. Jól ismerjük valamennyiüket. Ennek a Hagyóhoz köthető lépésnek azonban van egy szimbolikus üzenete is. Ezek legszívesebben minél hamarabb temetnének minket, mert csak tehertételt jelentünk számukra. Egész politikai tevékenységük, egészségügyi reformjaik, szociálpolitikájuk, a tervezett ingatlanadó és minden más arról szól, hogy minél hamarabb a túlvilágra küldjenek bennünket, valamint más vonatkozásban is a halál kultúrájának képviselői, értve ezen például abortusz, eutanázia és a homoszexuálisok „párkapcsolatának” ügyében vallott álláspontjukat.

Mindazonáltal mind többen vannak Magyarországon, akik ezt a gyászos, bűnöző kompániát kívánják már igencsak a pokol fenekére, s minél hamarabb részesítenék őkelméiket méltó végtisztességben, konkrét és politikai értelemben egyaránt. Esetükben ez persze valami olyasfajta kegyeleti szertartást és bánásmódot jelentene, hiszen ezt érdemelnék, amilyenről a halálra ítélt és akasztására váró nagy bűnös, de egyben nagy középkori francia  költő, Villon elmélkedett a börtönben és fogalmazta meg ott látomását ekként:

Természetesen ateista elvtársaink esetében az utolsó sor értelemszerűen elhagyandó, lévén, hogy számukra se Isten, se erkölcs, se haza, se család nem létezik.