A Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke, miután több ezer családot tönkretett, százmilliókkal adósuk maradva, kilenc embert pedig öngyilkosságba kergetett, kijelentette, hogy részéről az ügyet lezártnak tekinti.
Na mármost egy ilyen pofátlan kijelentés - a szemkilövésekkel, ujjleszaggatásokkal, altesti kukkolásokkal, százezres kilakoltatásokkal, egzisztenciális fenyegetőzésekkel stb.- csak egy posztkommunista országban hangozhat el, amely talán nem is annyira posztkommunista. Európa számos országában megfordulván, mindenütt azt tapasztaltam, hogy az említett jelenségek teljességgel elképzelhetetlenek volnának, tőlünk nyugatra mindenki szabadon, vígan éli az életét, nem stresszel, nem retteg amiatt, hogy politikai meggyőződése miatt esetleg retorziók érhetik az éppen regnáló hatalom részéről. S Európa egyetlen országában - talán már Ukrajnában sem - zárhatná le egy politikai selyemfiú ezt a gyászos ügyet ily alantas kijelentéssel. Hanem legfeljebb a büntetőbíróság előtt makoghatna néhány mondatot az utolsó szó jogán.

Tolvajnai akasztása még várat magára
Fölöttébb üdvös lenne - többek között épp a fenti jelenséget elkerülendő - a történelmi jogfolytonosság helyreállítása Magyarországon. Szent emlékezetű I. László (1077-1095) királyunk II. Törvénykönyvének (ezek a pannonhalmi határozatok) első cikkelyében például ilyen eléggé el nem ítélhető, diszkriminatív módon fogalmaz: „Magyarország összes előkelői… esküvel elhatároztuk, hogy ha a főembereknek (principes) bármilyen rokonát lopás bűnében találják egy tyúk értékén túl, semmiképpen se rejthesse el vagy védhesse meg őt közülünk senki. Azt is akarjuk, hogy magát a tolvajt… akasszák fel, és egész vagyona vesszen el”.
Iszonyatos antiliberalizmus, kirekesztés, másság iránti intolerancia, mondhatnánk, fasizmus - amennyiben nem lenne mindez a 11. században kissé anakronisztikus. Képzeljük csak el, hogy amennyiben ezt a törvényszöveget a maga konkrétságában alkalmaznánk, ma nem lenne miniszterelnökünk. Hiszen közismert dolog, hogy a liba értéke a tyúké fölött áll, ily módon Bajnai már évekkel ezelőtt milliószorosan a pokol fenekére szállt volna, mint a tenyésztőket kifosztó és megkárosító tolvaj szörnyeteg. Természetesen maga Szent László sem úgy értette a törvény megalkotásakor, hogy egy előkelő, miként egy mai szorgos bodzatermesztő, elindul az éjszaka leple alatt, esetleg fényes nappal pofátlanul tyúkot lopni, nem, hanem arról volt szó, hogy amennyiben a kezelésére bízott közvagyonból egy előkelő akár egy tyúk értékének megfelelő összeget eltulajdonít, akkor halállal bűnhődjék.
Uramisten, mi lenne e jobb sorsra érdemes hazában, ha e törvényt mondjuk 1990 óta következetesen és megfellebbezhetetlenül alkalmazták volna? A válasz prózaian és realistán egyszerű: ma nem lenne még írmagja sem az MSZP-SZDSZ nevezetű politikai kalózkompániának, s nem lenne „szeretett” kormányunk sem. Évtizedekkel ezelőtt valamennyi egyedét felakasztották volna.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info