Bezár!
2020. február 28., péntek, Elemér napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
17:02 Dehogy akart Demeter Márta bárkit is lejáratni...16:58 Gaudi-Nagy Tamás fóruma a felvidéki Medvesalján16:23 Már megint15:55 "Beni Ganz nem meri megtámadni Iránt" - mondja egy kiszivárogtatott hangfölvételen a saját főtanácsadója15:38 A Volánbusz soron kívüli higiéniai intézkedésekkel védi utasait és munkavállalóit15:20 Súlyos veszteség érte a török haderőt Szírában15:08 Ketten hazamehettek a budapesti kórházi karanténból14:44 Késsel rabolt ki egy férfi egy ékszerboltot Nagykanizsán14:18 Nem azt kérdezi a NATO, mit keres Törökország Szíriában, inkább felszólítják Aszadot, hogy tegye le a fegyvert14:05 Hétfőn megkezdik a kerti zöldhulladék elszállítását Budapesten13:23 Erdogan megnyitotta a határt az Európába irányuló migránsáradat előtt - íme az első sáskák13:01 Dr. Ilkei Csaba: az első 3 év a 32-ből: 1988-1990 - Lakitelek, Magyar Televízió, MDF12:55 Történelmi mélyponton a forint12:32 A facebookos zsidók is félnek a koronavírustól11:57 Toroczkai a Horthy-megemlékezésről az ATV-ben - 3 percet kellett várni, amíg előkerültek a "halálvonatok"
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika ::

Tragédia az óceán felett – rekviem az öt magyar emlékére

Reklám

Pünkösd szent napján eltűnt egy repülőgép az Atlanti-óceán felett, valahol félúton Dél-Amerika és Afrika partjai között 228 emberrel a fedélzetén. Az első hírek hallatán egy kicsit megborzongtam, megcsapott a tragédia előérzete, sejtettem, hogy ez a történet jól nem végződhet.
De ekkor még reménykedni lehetett abban, hogy valahogy mégis csak előkerül az Air France légitársaság airbus-a, esetleg terroristák térítették el, s akkor ugye mégis van remény. Aztán jöttek az újabb hírek arról, hogy a gépről továbbra sem tudnak semmit, azóta már az üzemanyagának is el kellett fogynia, s immár mind a francia, mind a brazil illetékesek majdnem bizonyosnak tartják a tragédiát. A legszörnyűbb a dologban az volt, hogy számos gyermek és egy csecsemő is utazott az eltűnt gépen.
Aztán jöttek az újabb hírek arról, hogy négy magyar név is szerepel az utaslistán, majd arról, hogy ők valamennyien magyar állampolgárok. Később azt is megtudhattuk, hogy egy felvidéki nemzettársunk is a repülőgépen volt. A magyarok között két kisgyermek, az egyikük hét, a másikuk tizenegy esztendős. S innentől kezdett igazán szomorúvá válni a történet, s szorult össze az ember szíve…
A televíziós hírműsorokban jelentkezett a kisebbik fiúcska édesapja, hallhattuk megtört hangját, elmondta, hogy igen, az ő gyermekéről, s egykori feleségéről van szó, aki élettársával és egy ismerős komlói kisfiúval szakmai úton töltött el három hetet a dél-amerikai országban, s épp hazafelé tartottak, ő pedig már készült eléjük kimenni a repülőtérre. Rio de Janeiróból előzőleg üzenetet is kapott tőlük, hogy már a gépen vannak, rövidesen indulnak.
Bár ne lettek volna… Aztán újra és újra jöttek a hírek arról, hogy immár semmi remény, biztos, hogy az abszolút biztonságos, hipermodern, kiváló műszaki állapotban elindult repülőgép azóta már az óceán fenekén pihen szerencsétlenül járt utasaival együtt.
S a televíziós csatornák bemutattak fényképeket az édesanyáról, akiről közben megtudtuk, hogy a Pető András Intézet konduktora, és kisfiáról, a hétéves Andriskáról, melyeket utolsó brazíliai napjaikon készítettek. S valahogy innentől kezdett személyessé válni a dolog.
Először csupán száraz hír volt az Airbus A 330-200 eltűnése, fedélzetén senki nem tartózkodott, akit személyesen ismertem volna, ám látva egy gyönyörű, mosolygós gyermeket, aki nyilván milliónyi csodás élménnyel készült vissza Magyarországra, az embernek elszorult a szíve, hiszen elég volt csak arra gondolni, hogy a képen látható fiúcska a sajátommal csaknem egy időben jöhetett a világra, s valahogy, amióta ő van, sokkal érzékenyebbé váltam magam is minden, a kicsinyeket ért sérelemre, bajra, tragédiára.
S iszonyú, hogy e két értelmes gyermeknek, amikor ma minden fiatal, magyar életre szükségünk van, ilyen értelmetlen módon kellett elvesznie. Nem ismertem őket és a családjukat személyesen, de osztozom a családtagok soha el nem múló gyászában, és kívánom, hogy adjon az Isten nekik némi enyhülést erre a pokoli fájdalomra, már amennyire ez egyáltalán lehetséges.
Nekik, ötüknek, különösen a két kisgyermeknek, akiket elnyelt a hullámsír, pedig adjon a Mindenható örök nyugalmat és túlvilági békességet és üdvösséget…
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready