Amikor első kis írásom megjelent az Összetartásban, mint egy vezényszóra zúgott végig a telefon Budapesten. Szerkesztőségből szerkesztőségbe adták tovább a gyászhírt, hogy a szélsőjobboldalon megint megszaporodott egy lélekkel az ,,eltévedt báránykák" száma. Egy félóra leforgása alatt - harminc szerkesztőségben - több mint négyszáz zsidó újságíró megtudta, hogy a Hungarista Mozgalom katonája lettem. Megindultak a találgatások, sóhajtozások és a gettó minden susogása. Mert mi tűrés-tagadás, a zsidók nem egy kőmívest, se egy mészárost, - egy költőt vesztettek el bennem, egy írót, akinek százezer ember helyett megoldódik a nyelve, ha tollat vesz a kezébe...

Nem túlzás, ha azt állítom, hogy ,,megtérésemet" akkor is megtudta volna egy óra leforgása alatt húszezer zsidó a fővárosban, ha az Összetartást csak egy zsidó olvasta volna el. De a Sors úgy akarta, hogy tájékozottak legyenek a ,,túloldali mozgalom lapjának" minden követeléséről. Mert tájékozatlanság azt hinni, hogy a zsidóság bojkottálja a szélsőjobboldali lap forgalmát. Ellenkezőleg! Úgy veszi, mint a cukrot, ha keserű ízt érez is utána!

Ha a zsidóságnak van arra pénze, hogy Magyarország libaállományának 90%-át elfogyassza, a legfinomabb gyümölcsökbe harapjon, a színházba, kávéházba, lokálba járhasson a pénztelen keresztény helyett, akkor arra is jut néki az összeharácsolt vagyonból, hogy tízfilléreket áldozzon egy szélsőjobboldali újság oltárán.

Nagy agytekercs, éles esze van, mint az óriáskígyónak, aki szép, de veszélyes... A zsidó alig olvas ma zsidó újságot. Tudja, hogy a zsidó sajtó úgy is védi őt, ha nem is olvassa el a lapját, mert úgyis támogatják a zsidó vállalatok. Ellenben nagyon kíváncsi a zsidó, a zsidó bankoktól és kartelektől nem támogatott szélsőjobboldali lapokra. Miután érzik, hogy kuruc szelek kezdenek fújdogálni, rendes vásárlói lettek a szélsőjobboldali lapoknak. Nem lehet rájuk panaszkodni...

Olvasnak. Aztán összesúgnak...

- Hol súgnak össze?
- Szerkesztőségeikben, színházi öltözőkben, a leggyönyörűbb villák teraszain és az anti-ózondús levegőjű Rombach-utca környékén.

Attól suttognak, hogy nem kell építeni. (Náluk a pénz.) Forduljon fel éhen a keresztény munkás. Kezdik lassan ,,leállítani" az ötvenezer pengős autójukat, hogy ártatlan szegénységet mutassanak az általuk különböző trükkökkel becsapott keresztény társadalom előtt.

Összesúgnak...

- Ki kell hozni a toloncból a Nácit. És bemenni vele a ,,Magyar Hírlap" szerkesztőségébe, ahol o a zsidó hírlap zsidó szerkesztője előtt régi mocskossá preparált és tegnap hamisított okmányokkal kivágja a rezet, hogy ő milyen hű hazafi. Nácit meg kell menteni. Vezércikket kell íratni a negyvennyolcban elesett nagypapájáról, aki tényleg elcsúszhatott a galíciai jeges utcán.

Összesúgnak...

Most kell megmutatni a ,,magyarságot". Magyaros ruhában járni. Szalonnát enni bicsakkal. Fokossal menni a csárdába és tréflikosztot kérni. Ember legyen a talpán, aki ilyen erős asszimilálódást látott eddig a zsidóság részéről, mint az utóbbi napokban...

Mert ők összesúgnak.

Rendben van!!!

De ennek az üzleti életben porig eltiport, elbutított, kitrükközött magyarságnak végre rá kell eszmélni arra, hogy Szent István országában a Hungarista Mozgalom fog győzni, aki hatalma magaslatán ,,eltanácsolja", mint méhcsalád a heréket, és biztos záloga lesz a magyarság jövőjének, aki végre már megunta az éhezést, ruhátlanságot, aki letargiába, ásításba, piszokba, adósságba, sírba akarta taszítani ezt a minden más nációnál különb, ezerszerte különb, turulmadaras és kardos nemzetet!!!