No, de sebaj, hiszen épp a budapesti nagy megemlékezések menetnapján jelent meg a német Bild am Sonntag című lapban egy igen érdekes, lebilincselően érdekfeszítő írás. Charlotte Chandler, a renegát, ám kétségkívül tehetséges német származású színésznő, Marlene Dietrich egy nagy titkáról rántja le a leplet. A Heinrich Mann regényéből készült, Josef von Sternberg zsidó rendező által forgatott A kék angyal című film Lolájaként nyújtott alakításával egy csapásra világhírűvé vált, majd Hitler uralma elől Amerikába távozott a pár, viszont Marlene az 1930-as évek második felében állítólag halálosan komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy megöli elhagyott és elárult hazájának Führerét, Adolf Hitlert. A Hitlerrel foglalkozó életrajzírók eddig 42 tervezett és meg nem valósult, vagy sikertelen merényletről tudtak, a dolgok jelen állása szerint ez az eddig szigorúan hétpecsétes titokként őrzött női fondorlatos terv lett volna a 43. gyilkossági kísérlet.

Tudjuk, hogy Hitler valóban rajongott Dietrichért, és 1936-ban Goebbels révén felajánlotta neki, hogy hazatérése esetén luxuséletre, kiemelt javadalmazásra és fényes karrierre számíthat. A zsidó szellemiséghez kora ifjúságától vonzódó Marlene (óriási hatást gyakorolt rá Weimar szellemi-erkölcsi fertője) azonban Hollywoodban megmásíthatatlanul és véglegesen a cionista-jenki életérzés hatása alá került, s állítólag, miként az egyik, 2000-ben elhalálozott szeretőjének, a szintén színész Douglas Fairbanknak korábban írott leveléből tudható, Dietrichet erősen hatalmába kerítette az a gondolat, hogy visszatér Németországba, és merényletet követ el a Führer ellen.

Állítólag magába akarta bolondítani a Vezért, akár szexuális kapcsolatot is létesített volna vele, majd az intim együttlét meghitt perceiben egy mérgezett hajtűvel agyonszúrta volna a kancellárt. Asszonyunk még azt sem rejtette véka alá, hogy amennyiben ő lett volna Eva Braun helyében, „az idióta tapétázó mellett”, úgy a történelem is másként alakul. Ennyit arról, mit tudtak Amerikában Hitler valós életpályájáról. A Kuruc.info néhány éve igen szép és esztétikus kiállítást közölt a nagy német államférfi festményeiből. Ráadásul Dietrich 28 éves koráig német földön élt. Persze, ő Eva Braun ellenében a felszínes, zsidó gigerlik tucatjait boldogította bájaival.

Szép kis történet a mártír és heroikus amazonról, szépséghibája mindössze annyi, hogy túlságosan is hollywoodi-as és bulváros, miként annyi más második világháborús amerikai sztori, amelyeknek a legtöbb esetben semmi közük nincs a valós történelmi eseményekhez. Nos, kétségtelen, rajondói és a Dietrich-mitológia kiagyalói mindenféle legendás hősi eposzokat terjesztettek imádottjukról, ezekből kétségtelenül igaz, hogy előadásokat tartott, s énekelt a vérei ellen harcoló amerikai katonának a nyugati fronton a háború utolsó szakaszában s a vele együtt rendező – egyébként szintén zsidó – Ausztriából, illetve Németországból származó Billy (Samuel) Wilder ezt a nyilvánvaló költői túlzásban fogant képtelenséget terjesztette róla: „Gyakrabban volt a fronton, mint Eisenhower tábornok”.

Ezek után talán nem véletlen, hogy utolsó nagy filmje, az életpálya logikus végkifejleteként a történetileg abszolút „hiteles”, 1961-ben forgatott, Ítélet Nürnbergben című alkotás volt… Hiszen akárhogy is, ez morálisan is méltó lezárása volt egy hazaáruló díva életpályájának, hiszen ő erkölcsi nagyságra, de bátorságra sem közelítette meg nagy kortársát, aki 1945 után sem tagadta meg múltját és meggyőződését, Leni Riefenstahlt.

(Kuruc.info)