Az Egyesült Államok elnökének látványos ökölrázása Észak-Korea felé sokakat félelemmel töltött el, azt hihették ugyanis, hogy küszöbön áll egy háború a sztálinista rezsim és az USA között. Donald Trump fenyegetései azonban egyelőre nincsenek összhangban a valósággal, ugyanis hiányzik a megvalósításukhoz szükséges masszív katonai felvonulás - hívja fel a figyelmet a Financial Times (FT).

Az amerikai hadsereg eddig csak néhány pici tűszúrást helyezett el ellenfele testén azzal, hogy repülőgépei Észak-Korea határán járőröztek, ám a szakértők úgy vélik, hogy a két ország között 2017-ben kiéleződött feszültség indokolttá tenné, hogy a Pentagon felkészüljön egy komoly katonai válaszcsapás végrehajtására.

Dél-Koreában 200 ezer, a sztálinista diktatúra rakétáinak hatótávján belül lévő Japánban 50 ezer amerikai állampolgár tartózkodik. Evakuálásuk, amely egy háború esetén elkerülhetetlen lenne, irtózatosan nagy logisztikai feladat. Ráadásul ha csak megkezdenék az ezzel kapcsolatos előkészületeket, az már elegendő indok lenne Kim Dzsongun észak-koreai vezérnek arra, hogy kiadja a parancsot egy megelőző csapásra.

Az USA 70 éve készít háborús terveket attól tartva, hogy az 1953-as után elkerülhetetlen egy újabb koreai háború - mondta el az FT-nek Dennis Blair nyugalmazott admirális, aki 1994-ben Bill Clinton elnöksége idején egy repülőgép-hordozókból álló flottát irányított. Akkoriban Clinton fontolgatta, hogy az amerikai hadsereg csapást mérjen Észak-Koreára. Részben az tarthatta vissza ettől, hogy bármilyen összecsapás hatalmas emberáldozattal járna.

Az amerikaiak és szövetségeseik egyik legnagyobb gondja, hogy nem tudják pontosan, hol tárolják az sztálinista rezsim nukleáris fegyvereit. Ezek megsemmisítésének legbiztosabb módja az lenne, ha egy az USA-ból induló lopakodó bombázó támadná meg atomfegyverrel a kritikus bázisokat, ám Blair kizártnak tart egy ilyen megelőző csapást, mert az beláthatatlan katonai-politikai-erkölcsi-környezeti következményekkel járna.

Dennis Wilder, korábbi CIA-elemző és George W. Bush elnök ázsiai ügyekben illetékes tanácsadója úgy véli, hogy ehelyett az USA megpróbálhatja precíziós támadással megsemmisíteni Phenjan környékén azokat a létesítményeket, amelyekben az interkontinentális ballisztikus rakétákat tartják és töltik fel üzemanyaggal. Az USA sokkal jobb információkkal rendelkezik a rakéták helyéről, mint az atombombák raktárairól.

A háborús tervek szerint egy Észak-Koreával vívott háború esetén közel 700 ezer amerikai katonát mozgósítanának, 160 hadihajót és 1600 repülőgépet vonultatnák fel. Behívnák a 2,7 millió dél-koreai tartalékost is. Olyan stratégiai fegyverek is csatasorba állnának, mit az F-22-es vadászbombázók és a B1-B bombázók.

Az egyik hadgyakorlaton megjelentek az előbbiek, amelyeket nem látnak az észak-koreai radarok. Válaszul a phenjani rezsim kijelentette, hogy háborús cselekedetet követtek el vele szemben.

És Daniel Pinkston, a szöuli Troy University tanára úgy véli, hogy jogosan aggasztják Phenjant a dél-koreai-amerikai hadgyakorlatok. Egy ellene induló támadás legjobb kiindulópontja a két hadsereg valamelyik tavaszi gyakorlata lehet, amikor katonai erőik a legmagasabb készültségben vannak.

A szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az USA Dél-Koreában lévő erői (30 ezer fő) kevesek lennének egy háborúhoz, ezért akkor kezdhet aggódni a közvélemény, amikor azt hallja, hogy az Okinawa szigetén lévő egységeket is elkezdik felduzzasztani.

Ha lesz háború, az nem az ötvenes évekbeli koreai konfliktus megismétlése lesz. Nem lesz frontvonal, a legfontosabb célpontok a legfelsőbb döntéshozó személyek lesznek. Minden a személyes döntéseken múlik majd.