Amióta 2010-ben a katolikus egyház állambiztonsági múltjának feltárására, a megtisztulás és a társadalmi bizalom visszaszerzésére hivatott Lénárd Ödön Alapítvány kuratóriuma elnöki posztját Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspökre bízta Erdő Péter esztergomi bíboros-prímás, a múltfeltáró munka gyakorlatilag megszűnt. Orbán Viktor kedvenc "csuhás" focistája, az egyházi elhárítás "Lawrence" fedőnevű volt titkos megbízottja minden figyelemelterelő dologgal foglalkozik, csak a feladatát nem teljesíti. Nem is tudja amorális állapotában.

De ezt a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának is tudnia kellett, amikor 2009-ben a tisztulási folyamatot elindító "Hitvallók és ügynökök" című kétrészes dokumentumfilmben vállalt szerepéért olyan helyzetet teremtettek az előző kuratóriumi elnök, Várszegi Asztrik püspök, bencés főapát számára, hogy az jobbnak vélte visszaadni megbízatását. A múltfeltárás első jelentős állomásának számító film vetítése után az egyházon belül többen botrányt kiáltottak. Idézzük Várszegi Asztrikot dr. Ilkei Csaba "Pannonhalmi látogatás: Várszegi Asztrik püspök, bencés főapát nyíltan vall titkairól" című tanulmányából, mely itt olvasható.

"Csalódnom kellett: több barátot vesztettem, mint szereztem. Megdöbbentett a visszhang. Elszánt híve vagyok a progresszív folyamatnak, de személyesen nem vihettem tovább az elnökséget. És csak ismételni tudom: bűnbánat és a múlt bevallása nélkül nincs megtisztulás. Csak olyanban bízunk, akiről feltételezzük, hogy tiszta. Ha nem szerezzük vissza hitelességünket, nem leszünk képesek megújulni és ismét elnyerni a társadalom bizalmát. A bűnt nem elhallgatni, elkenni, elsimítani kell, hanem nyíltan megbánni. Ha nem mi magunk tárjuk fel múltunkat, megteszik helyettünk mások. Erkölcsi adósságunk rendezésére 1990 óta nyitva áll az ajtó, mégsem tártuk elég szélesre" - mondta Várszegi Asztrik. 

Lénárd Ödön - akiről az alapítványt elnevezték - írta: "Elmaradt az egész magyar társadalom vértelen, de tisztességes megtisztulása. A mostani egész átvilágítás (itt az 1994. évi XXIII. törvényre utal, - I.Cs. megj.) a komédiája ennek a tisztulásnak. De pontosan ugyanúgy elmaradt a magyar egyházban is. És ahogy a közélet azt sírja, a mai magyar egyház ezt sírja, és nem véletlen maradt el sem ott, sem itt."

[Lénárd (Loszkot) Ödön (1911-2003) piarista szerzetes, latin-történelem szakos gimnáziumi tanár Kecskeméten és Szegeden, az Actio Catholica titkáraként tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen, ezért 1948. június 28-án letartóztatták, és izgatás címén elítélték. Különböző koholt vádak alapján rövid megszakításokkal 18 és fél évet töltött börtönben. VI. Pál pápa 1977 júniusában szóvá tette a Rómába látogató Kádár Jánosnak, hogy Lénárd Ödön már majdnem két éve az egyedüli börtönben lévő elítélt pap. Ezután szabadult harmadszor és véglegesen amnesztiával.]

De itt van a mi Orbán Viktorunk is, aki a mai napig nem válaszolt arra a kérdésünkre: miként működtette saját kezűleg papírra vetett ügynökhálózatát? 

További kérdés: miért szavaztatta le Orbán Viktor a kormánypártokkal februárban az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló ellenzéki törvényjavaslatot, és miért nem nyújtotta be ígérete szerint május 15-ig a Nemzeti Emlékezet Bizottságának megalakításáról szóló törvényjavaslatot? (Kapcsolódó: Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását?)

Persze tudjuk, kérdéseink költőiek. Orbán sose fog leszámolni az ügynökmúlttal, nem lesz tiszta lapot teremtő ügynöktörvény. Lesz helyette netán valamilyen parasztvakító pótlék, bizottságosdi, tessék-lássék újabb átvilágítási bohóckodás.

A minap kezünkbe került a politikai rendőrség volt vezetőjének: Horváth József rendőr vezérőrnagy, III/III-as csoportfőnöknek A tábornok vallomása című, 1990 júniusában kiadott kötete. 

Horváth József egyebek között azt írja, hogy 1989 szeptemberében „beszivárgott már hozzánk néhány ügynöki információ, melyek szerint Orbán Viktor, a Fidesz jeles vezetője nem is politikai elméletet tanul Oxfordban, a Pembroke College-ban, hanem valójában titkosszolgálati kiképzést kap … olyan értesülésünk is volt, hogy más fideszes vagy fideszesek is kaptak ilyen kiképzést Angliában, de az egész ügylet mögött valóban Orbán Viktor áll. Az is eljutott hozzánk, hogy jó néhány ellenzéki szervezet - leginkább az SZDSZ és a Fidesz - jelentős anyagi támogatásra számíthat különböző nyugati köröktől…”

Vesd össze a tábornok információját mások információival, melyek dr. Ilkei Csaba két következő tanulmányában olvashatók:

- Állambiztonsági rendszerváltás, 1989: "Ez egy életveszélyesen komoly ügy!"

- Egy KGB-CIA kettős ügynök jött hozzám a paradicsomból

Már nem egyszer rámutattunk: Orbán Viktor személyzeti politikájában, káderfejlesztési terveiben, kinevezéseinél, kitüntetéseinél bizonyítottan előnyt jelent az állambiztonsági múlt. Orbán és vezető társai politikai közösséget vállalnak a bűnnel. Ezt nemcsak Boros Imre, Martonyi János vagy Szita Károly esete bizonyítja, hanem a családi gyökerek tisztelete, elismerése és jutalmazása is. A miniszterelnök ápolja és folytatja a szép hagyományú sort: Bauer Tamás - Bauer Miklós államvédelmi alezredes, verőlegény; Bárándy Gergely - Bárándy György, az ÁVH és a kat. pol. ügynöke; Pokorni Zoltán - Pokorni János, a politikai rendőrség hálózati ügynöke; Németh Zsolt - Németh Géza, az egyházi elhárítás társadalmi kapcsolata.

Május 14-én megírtuk, hogy egy olyan magyar-történelem szakos tanárt, idegenforgalmi szakközgazdászt akar kinevezni egyházügyi államtitkárnak ifj. Hölvényi György személyében, akinek az apja előbb az egypárti diktatúra állambiztonsági szervezetének ávós ügynökeként, majd a kádárista állambiztonság titkos megbízottjaként csaknem 40 éven át vett részt a magyar egyházi élet bomlasztásában, szétverésében, tevékenysége nyomán egyesek börtönbe kerültek, mások távozni kényszerültek papi hivatásukból, ismét mások életük végéig hátrányos helyzetbe kerültek, figyelték és zaklatták őket.

Hölvényi (Holdsuk) Olaf György (1922. november 7., Ráckeve, Nagy Győri Emília) a Ciszterci Rend szerzetes papja, később történész, könyvtáros 1951-ben még az ÁVH-nál kezdte titkos ügynöki tevékenységét „Ráckevei” fedőnéven a klerikális reakció elleni belső harc területén, majd 1960-ban átvette a BM. II. Politikai Nyomozó Főosztályának 5. osztálya, ahonnan 1969-ben a III/III-1-a alosztályhoz került, tehát az egyházi elhárításhoz, amely oly sikeresen foglalkoztatta, hogy csak közvetlenül a rendszerváltás előtt szakadt meg kapcsolatuk. Jelentései négy vastag dossziéban olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.

Hölvényi senior a legnagyobb akarással igyekezett végrehajtani az állambiztonság utasításait, és következetesen bővítette hírszerző lehetőségeit - állapította meg elégedetten a politikai rendőrség már 1960-ban.

Azt kérdeztük májusban, hogy, ismerve Hölvényi senior súlyos árnyaktól terhelt múltját, jó szolgálatot tesz-e Orbán Hölvényi junior kinevezésével, elősegíti-e a közbizalom helyreállítását az állam és az egyház között, továbbá a zavartalan nemzeti együttműködést múlt és jelen, bűn és megbocsátás között. Ismerve Orbán csakazértis rátartiságát, meggondolatlan presztízslépéseit, biztosak lehettünk benne: nem hallgat a bölcs megfontolásra. Így is lett, s némi kivárással, július 10-én nagy csendben kinevezték ifj. Hölvényit egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárnak az Emberi Erőforrások Minisztériumába.

Most azokhoz a történelmi egyházakhoz kell mennie sűrűn tárgyalni, a bizalmat erősíteni, melyeknek korábbi vezetőit, a nemzetnek elkötelezett tisztes szolgálóit feljelentette idősb Hölvényi az állambiztonságnak, s akik közül ma is élnek néhányan, nem feledve a történteket. Az első bemutatkozó találkozóra a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökhelyetteséhez, Ternyák Csaba egri érsekhez elkísérte államtitkár urat - biztos, ami biztos - Semjén miniszterelnök-helyettes és Balogh miniszter úr is. Íme, fényképünk is van róla:

(Jellemző, hogy csak augusztus 15-i hatállyal találtak helyet elődjének, Szászfalvi László református papnak: miniszteri biztosnak nevezték ki, aki a minisztérium támogatáskezelő rendszerének kialakításáért, valamint egyéb források ágazatközi koordinációjáért felelős. Szegény csurgói nagytiszteletű úr ért mindehhez, mint hajdú a harangöntéshez.)

Ami a 92. életévében augusztus 22-én elhunyt Dr. Szennay József András (1921. június 2., Budapest, Rancpek Erzsébet) nyugalmazott bencés főapát körül történt napjainkig, az hangsúlyosan figyelmeztet arra, hogy a bűnt nem elhallgatni, elkenni, elsimítani kell, hanem nyíltan feltárni.

Az alábbiakban részleteket közlünk Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató hosszabb tanulmányából: A pannonhalmi bencés rend és a magyar állambiztonság (1945-1990). Két részt választottunk ki: a főapát tevékenységének értékelését, és azt a folyamatot, amely lépésről lépésre bemutatja: hogyan lett bencés főapát 10 év alatt (1963-1973) Szennay András ügynökből a politikai rendőrség egyházi elhárításának szívós erőfeszítései nyomán.

 

Pannonhalma 1973-1991 közti emeritus főapátjának méltatásában a Népszabadság azt emelte ki Hortobágyi Cirill pannonhalmi perjel internetes oldaláról, hogy Szennay „…személyes erőfeszítéssel megszilárdította a közösséget a hazai egyházi-, és társadalmi környezetben, következetesen szorgalmazta a II. Vatikáni Zsinat célkitűzéseinek megvalósítását.”

A Magyar Püspöki Konferencia honlapján hangsúlyozza, hogy: „Az élete során lezajlott nagy társadalmi változások számos nehézséget támasztottak számára. Tanulmányai befejezése után csak néhány évet tölthetett közösségében, főapáti titkári és gimnáziumi tanári munkakörben. Majd a feloszlatás és a numerus clausus miatti távollét évei következtek több évtizeden át, létbizonytalanságban..”

A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ), amelynek 1991-es megalakulásától 1994-ig első elnöke volt Szennay József András, átveszi a Püspöki Konferencia előbbi megfogalmazását, azt tekintve a legfontosabbnak.

A pannonhalmi főmonostori konvent közleményében - egyebek között - ez olvasható: „A Főapátság konventje Szennay András atyát a diktatúra legerősebb szorítása közepette, elhúzódó belső válságában hívta haza a főapáti székbe 1973-ban. Több évtized kényszerű elszigeteltség után visszavezette rendjét a Bencés Konföderáció és a Salzburgi Apátkonferencia testvéri közösségébe… az egészséges zsinati nyitottság, a józan mérlegelés, az 'idők jeleinek' kutatója, a teológia tudomány és a párbeszéd embere volt.”

Mindez kötelezően illő és szép méltatás, ám a kutató számára az a dokumentálható valóság, hogy 1963-tól, amikor Kádár János állambiztonsága beszervezte Szennay József Andrást ügynöknek, a BM III-as Főcsoportfőnöksége irányította életét, papi pályáját, itthon és külföldön egyaránt, annak köszönheti egyetemi katedráját, pannonhalmi főapáttá választását, - mert a bencés közösség nem őt akarta, s ezért nem hívta haza -, nemzetközi „sikerei” az Állami Egyházügyi Hivatal és a BM Állambiztonsági Főcsoportfőnökség célirányos erőfeszítéseinek eredményei. Az állambiztonság egyetértése nélkül Szennay főapát semmilyen érdemi kezdeményezést nem tehetett, nem utazhatott, kapcsolatai, (levelezése, telefonjai) állandó ellenőrzés alatt álltak. Személyes erőfeszítéssel nem szilárdította meg a bencés közösséget a hazai egyházi-, és társadalmi környezetben.

Az egyházi elhárítás (III/III.-1-a) már 1973-ban megállapította:

Nem egységet teremtett, hanem még jobban megosztotta a bencés közösséget. Nem tudott szót érteni például Jáki Zénóval és a mögé csoportosulókkal (Dobra Modesz György, Vida Szabolcs, Bánhegyi Miksa, Csóka Gáspár, Vanyó Tihamér és a többiek), akik régi és jogos követeléseikre csak régi állambiztonsági válaszokat kaptak most már az új főapáttól. Békés Gellért (1915-1999), a római Szent Alzem egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Bencés Kongregáció külügyeinek legbefolyásosabb személyisége 1973 januárjában nyílt levélben fordulta a Dél-Amerikában lévő rendházak vezetőihez és a Nyugat-Európában élő bencésekhez, kérve őket arra, hogy a pannonhalmi főapát utasításait, kéréseit ne teljesítsék.: „A főapát a kommunista rendszer embere, megbízottja, mindennemű támogatásával a rendszert támogatjuk, látogatásait privát emberként kezeljük.”

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) szellemiségéről, célkitűzései megvalósításáról pedig jobb nem beszélni, mert a kommunista hatalommal kiegyező Kelet-politikájáért sem a Vatikán, sem a magyar klérus, sem az egyházi besúgók nem kértek még bocsánatot.

[Jellemző adat: a II. Vatikáni Zsinatra Rómába utazott magyar egyházi küldöttség tagjai közül az I. ülésszak idején a küldöttség (9 fő) háromnegyede volt ügynök, a II. ülésszakon (15 fő) a kétharmada, a III. ülésszakon (14 fő) a fele, a IV. ülésszakon (13 fő) szintén a fele. A nem hivatalosan jelen volt magyar katolikus újságírók mindegyike állambiztonsági hálózati személy volt.] 

Szennay András titkos munkatárs jelentéseinek legterjedelmesebb dossziéját (3.1.2. M-37069/3) így zárja le az állambiztonság 1977. március 22-én: „… értékes adatok fekszenek el a nemzetközi rk. egyház és a bencés rend vonatkozásában. Fontos információk, jellemzések találhatók vezető egyházi személyekről is.”

Szennay Andrást 1963. január 5-én szervezte be terhelő-kompromittáló adatok alapján Tüzes János rendőr százados a BM. III/III-2-b alosztályáról, amely az „ifjúságellenes reakciós erők” elhárítását végezte az egyetemeken, főiskolákon. A „Szemere László” fedőnevű állambiztonsági hálózati személy ügynökként kezdte munkáját, majd titkos munkatársként, „Szénási” fedőnéven folytatta, „foglalkoztatási vonala: a bencés rend”; „szociális származása: osztályidegen-arisztokrata”, „kategóriája: klérus”, „nemzetisége: magyar”, „állampolgársága: NSZK”, olvasható állambiztonsági nyilvántartó kartonján, mely titkosított és lezáratlan, tehát feltételezhetően a rendszerváltásig foglalkoztatták. Beszervezésekor az ügynök könyvtáros volt a Hittudományi Akadémián (1951-1965) Jelentései ma három dossziéban olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában: 3.1.2. M-37069/1/2/3.

Szennay ügynöki tevékenységéről, állambiztonsági fejlődéstörténetéről a legtöbbet rendtársától, Kapuy Károly Vitál (1913. augusztus 31., Torontálalmás, Ercsy Irén - 1995. május 22., Pannonhalma) gimnáziumi tanár, igazgató, házgondnoktól tudjuk, aki „Rieger József” és „Marosi Zoltán” fedőnéven a legtermékenyebb magyar egyházi személy volt a klerikális reakció elleni elhárítás területén 1954-től: jelentéseit 8 (azaz: nyolc) kötetben, több mint 2 ezer oldalon őrzi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, s ezzel megelőzi Kiszely István („Feledi Zsolt” fedőnevű titkos megbízott) jelentéseinek mennyiségét.

Szennay nem akart végleg Pannonhalmára menni

Szennay a budapesti bencés gimnáziumban érettségizett.

1939-ben lépett a bencés rendbe. 1944 júniusában tett ünnepélyes fogadalmat, novemberben szentelték pappá Pannonhalmán.

1939-41 között teológiát tanult a Pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi és Tanárképző Főiskolán.

1942-46 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karának hallgatója Budapesten, ahol 1947-ben hittudományi doktorátust szerzett.

Kelemen Krizosztom főapát

1945-ben kastély-lelkész Oroszváron. 1946-47-ben Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát titkára.

1947-48 között hittantanár a Budapesti Bencés Gimnáziumban. A bencés rend részleges feloszlatása után a rendi közösségen kívül, átmenetileg az Egri Főegyházmegye állományába kerül. 1948-50 között állami gimnáziumi hittantanár Budapesten. 1950-51-ben kisegítő lelkész. 1951-65 között a Hittudományi Akadémia könyvtárosa, ekkor szerez könyvtárosi diplomát az ELTE BTK-án. 1965-től 1988-ig a Hittudományi Akadémia fundamentális tanszékének tanszékvezető nyilvános rendes tanára. 1973-tól 1991-ig a bencés rend magyarországi főapátja, a Magyar Bencés Kongregáció prézese Pannonhalmán. 1991. március 18. és augusztus 6. között apostoli kormányzó.

A Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia dékánja két alkalommal (1975-76 és 1984-86), 1987-ben az Evangélikus Teológia h.c. doktora. A Teológia c. folyóirat felelős szerkesztője 1972-től 1975-ig. 1992-94 között a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke.

A pannonhalmi bencés főapát tisztét leghosszabb ideig betöltők egyike.

[Szennay életében a pannonhalmi bencés közösség vezetői: 1933: Kelemen Krizosztom; 1947: Sárközy Pál kormányzó apát, 1951: főapát; 1957: Monsberger Ulrik kormányzó perjel; 1958: Legányi Norbert; 1969: Monsberger Ulrik kormányzó perjel. A Szennayt 1991-től követő Várszegi Asztrik immáron 21. esztendeje tesz eleget főapáti küldetésének. Várszegi egyébként Szennay főapátsága alatt (1973-1991) előbb noviciusmester (1978-86), majd főmonostori perjel 1985-tól.] 

1962. január 5-én így jellemzi Szennayt jelentésében Kapuy Vitál („Rieger” titkos munkatárs) a Győr-Sopron megyei Politikai Nyomozó Osztálynak, amelytől a BM. II/5-f alosztálya kért tájékoztatást, mert már foglalkozott személyével:

[Radó Polikárp János 1899-1974, gimnáziumi tanár, a liturgiatörténet professzora a Hittudományi Akadémián, a pannonhalmi főiskolán biblikus tanár, hitoktató, gondnok; a Teológia szerkesztője, száznál több könyvet, tanulmányt írt. Szennay atyai pártfogója és támogatója. Egyik rendi kritikusa szerint a hatalommal szemben gyáva volt, befolyásolható, megalkuvásait az állambiztonság kihasználta és a maga javára fordította.]

„Szemere” első ügynöki jelentéseit 1963 januárjában Legányi Norbert (1906-1987) főapátról írja.

Jámbor Mikéről gépelt jelentését a végén saját kézírással egészíti ki, majd kezdő ügynökként elköveti azt a járatlanságából adódó hibát, hogy a Hittudományi Akadémia körüli gazdasági-pénzügyi visszaélésekről beszámoló március 11-i jelentését valódi nevén írja alá. (Kapcsolattartó tisztje észrevette, áthúzta és fedőnevét írta fölé. ÁBTL. 3.1.2. M-37069/2, 49.old.)

Személyi jellemzései közül figyelemreméltók a következőkről írt jelentései: Szentgyörgyi András, Békés Gellért, Polgár Vilmos, Galambos Iréneusz Ferenc, Szigeti Kilián, Dezsényi Lóránt, Blazovich Ágoston, Vida Szabolcs, Danczi Villebald, Kövér Alajos, Vanyó Tihamér, Sümegh Lotár, Forrai Botond, Faith István, Mensáros László, Szörényi Andor, Szunyogh Xavér, Radó Polikarp, Kada Lajos, Kiszely István.

1969-ben, miután terjedelmes és általános pannonhalmi állapotrajzot készít a lehangoló „pszichotikus, betegesen rossz” légkörről, az állambiztonság megjegyzi:

„Szemere László” 1963 januárjában történt beszervezése óta állandó feladata, hogy az utóbbi években nagy mértékben leszűkült bencés kapcsolatait felújítsa és rendszeresebbé tegye. E célból kapott „Szemere” utasítást, hogy tanulmányi anyagok gyűjtésének fedése alapján utazzon 4-5 napra Pannonhalmára és folytasson beszélgetést feladatai szerint Jámbor, Monsberger, Legányi és Söveges Dávid bencés szerzetesekkel. „Szemere” 1959 óta nem volt Pannonhalmán. A Pannonhalmán folytatott beszélgetéseinek egy része 3/e rendszabály és ügynökség útján ellenőrizve van.” (Tehát beszélgetéseit lehallgatták és szerzetes ügynökökkel ellenőriztették.)

Az állambiztonság értékelése egyértelműen pozitív, operatív értékkel bírnak különösen a következő momentumok:

Az állambiztonság útlevelet ad ausztriai tanulmányútjához és kellőképp eligazítja feladatairól. Hazatérése után nagyra értékeli jelentését „A Nyugaton élő magyar bencésekről”: Polgár Vilmos, (1914-1974) 1968-tól osztrák állampolgár, a bencés rend ausztriai birtokainak, az egykori Lónyai-hagyatéknak a kezelője Bécsben, a Caritas Internationalis alelnöke, Blazovich Ágoston, Békés Gellért, Büki Gábor, Sümegh Lotár, Rezek Román, Galambos Iréneusz.

Az állambiztonsági értékelés megállapítja:

„Megjegyzés:

Szennay András ( „Szemere”) előbb adjunktusi kinevezést, majd egyetemi katedrát kér az állambiztonságtól.

Kapcsolattartó tisztje (Tüzes János r. őrnagy) értékeléséből:

1965 márciusában az esztergomi apostoli kormányzó megbízza Szennayt a „Magyar Kurír” cenzori és egyházi tanácsadói feladatával. Mivel úgy érzi, hogy ezt a feladatot a hibát hibára halmozó Jámbor Dezső szerkesztő ellenében nem lehet népszerűen és megelégedésre végrehajtani, az állambiztonság egyetértésével visszaadja megbízatását. Keresztury György r. főhadnagy megjegyzése: „A megbízatás ebben a formában a benne rejlő operatív lehetőségek ellenére is, csak ahhoz vezethet, hogy ügynökünket lejáratja.”

Kortörténeti állapotrajzként meg kell említeni Szennay mentorának, Radó Polikárpnak, a Hittudományi Akadémia dékánjának botrányt kavaró évnyitó és székfoglaló beszédét 1966. szeptember 19-én. Radó dékán azzal kezdte, hogy dékánsága alatt szocialista hazáját és egyházát kívánja szolgálni. Az egyházi elöljárók, a papok valamikor a néppel együtt voltak, ám később a feudális viszonyok között eltávolodva az urak és az uralkodók szerepét játszották a legszívesebben. A folyamatnak nincs vége, ezért ha ez így megy tovább, fel kell készülnie az egyháznak arra, hogy hívei köréből egyre többet veszít majd el.

Az ünnepségen megjelent hat püspök a beszéd befejezésekor tüntetőleg nem tapsolt, igen élesen kritizálták és elítélték Radó meglepő beszédét, mert az kihatásaiban káros volt a növendékek számára. 

Az állambiztonsági jelentés így magyarázta a történteket és azok okait:

1967. január 31-i jelentésében „Szemere” már azt jelenti: elterjedt, hogy ő lesz a pannonhalmi főapát.

„… azt a számomra kellemetlen körülményt szeretném megemlíteni, hogy legutóbbi pannonhalmi utam alkalmával többen - szinte félreérthetetlen hangsúllyal - érdeklődtek: na, mi van a főapátsággal? A számomra nem értett kérdést azután az a körülmény magyarázta meg, hogy Karsai Géza Budapesten járt nővére temetésén. Visszaérkeztekor Pannonhalmán elmondta, hogy 'egy fő békepap' temette Óbudán nővérét, aki a temetés után megkérdezte: Na, mi van a főapáttal, jó lesz majd Szennay András új főapátnak? Akárki akármilyen jó vagy rossz tréfaként mondotta, nagyon felelőtlen és számomra nagyon kellemetlen megnyilatkozás volt. Nem kevésbé az, hogy azután ennek természetszerűen Pannonhalmán is híre ment.” 

1968-tól egyre többet utaztatják az ügynököt Nyugat-Európában (megkülönböztetett hangsúllyal az NSZK, Svájc és Ausztria területére), mindazon egyházi szervezeteket, alapítványokat, egyetemeket, intézeteket, apátságokat, katolikus karitatív és sajtó szerveket, kiadókat stb. felkeresi, melyek az állambiztonságnak fontosak. Különösen értékesek a személyes kapcsolatok. 

1969. január 9-én, amikor Legányi főapát távozása már a küszöbön áll (lemondását elfogadták) Monsberger Ulrik perjeltől megkérdezik az ÁEH-ban: kit kívánnak főapátnak megválasztani. Válaszáról hazatérve beszámol Kapuy gimnáziumi igazgatónak, aki nyomban jelenti:

„Monsberger miután a renden belül konkrét név még nem merült fel, saját szavai szerint 'könnyelműen és nem biztos, hogy gondolkodva' Szennay András nevét említette, mivel arra gondolt, hogy ő az állam felé is megfelelő tárgyalópartner lenne. Megválasztásának komoly akadálya, hogy nem szerepel a rendi keretben: kereten kívüli bencés. Nincs is elég belső tájékozottsága a pannonhalmi dolgokról.” 

Januárban két fontos bejelentés történik, az egyik Pannonhalma, a másik az ország számára meghatározó.

Az első Monsberger perjelé:

Volt főapát urunk búcsúleveléből világos az is, hogy saját magát sem akarta kivonni egy ilyen értelmű döntés alól és ezért a Magyarországon lévő bencés házak mélyreható megújulása előtt fölajánlotta a Szentszéknek lemondását, ami akkor úgyis bekövetkezett volna. A Szentatya hosszas és gondos, közel két évi mérlegelés után fogadta el a lemondását, azzal a meghagyással, hogy az új rendi alkotmány kidolgozása és jóváhagyása után válasszon a Rend saját szabályai szerint új főapátot.” 

A másik január 23-án a Magyar Rádió 15 órai híradásában hangzik el: 

„VI. Pál pápa hozzájárult dr. Hamvas Endre kalocsai érsek, dr. Kovács Vilmos c. püspök, váci apostoli kormányzó és dr. Schwarcz-Eggenhoffer Arthur esztergomi apostoli kormányzó nyugalomba vonulásához. Ezzel egyidejűleg elfogadta dr. Legányi Norbert pannonhalmi főapát lemondását. A pápa dr. Ijjas Józsefet kalocsai, dr. Brezanóczy Pált egri érsekké nevezte ki. Dr. Bánk Józsefet váci megyéspüspökké, dr. Cserháti Józsefet pécsi megyéspüspökké, továbbá dr. Szabó Imrét esztergomi, Kisberk Imrét székesfehérvári apostoli kormányzóvá, dr. Kacziba József lelkészt c. püspökké, győri apostoli kormányzóvá, dr. Udvardi József lelkészt ugyancsak c. püspökké, csanádi apostoli kormányzóvá, valamint dr. Zemplén Györgyöt esztergomi segédpüspökké, dr. Vajda Józsefet váci segédpüspökké nevezte ki. A felmentésekhez, illetve kinevezésekhez az Elnöki Tanács az ide vonatkozó tv. rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. A római katolikus főpapok letették az esküt.”

A pannonhalmi bencés alperjel két mondatot fűzött az utóbbi híradáshoz:

A főapátválasztás közeledtével az állambiztonság előbb azt a feladatot adja az ügynöknek, hogy, mivel eddig kevés ideje volt az egyes személyek megnyerésére, kezdjen tárgyalásokat célirányosan. Ennek során először Solymos Szilveszterrel találkozik Budapesten. Solymos a Jáki Zénó nevéhez kötött ellenzék nevében a beszélgetés végén úgy látja: Szennay eddig nem nagyon törődött rendjével, ismeretei a bencés problémákról felszínesek, nem alkalmas a rend vezetésére. 

1970. szeptember 7-én a Győr-Sopron megyei III/III (Dejcző Károly r. ezredes, osztályvezető, Radics József r. százados alosztályvezető, Modok Árpád r. hadnagy) részletes helyzetképet vázol fel és eligazítja az aktuális feladatokról legjobb ügynökét, a főapáti posztra is alkalmasnak tartott Kapuy Vitált („Rieger”, „Marosi” titkos munkatárs). 

Megállapítják, hogy Kapuy segítségével több eredményes ellenőrzés, realizálás, operatív akció történt 1954 óta. „Hozzánk való viszonya kitűnő, feladatait jól oldja meg, bátran kezdeményez, a minket érdeklő eseményekre azonnal reagál. Egyházpolitikánkat teljes mértékben támogatja, képes ennek érdekében a rendi vezetést pozitív irányban befolyásolni.” Feladatai most egyebek között:

[Érdekes, hogy a politikai rendőrség ekkor nem sorolja az ellenséges beállítottságú személyek közé - még csak nem is utal rájuk - azokat a szerzetesi esküjükhöz hű, a nemzet sorsa iránt felelősséget érző, a diktatúra szorításának ellenálló bencéseket, akik korábban a megfigyeltek közé tartoztak, mert „nacionalisták”, „magyarkodók”, „állandóan Erdélyt meg Nagy-Magyarországot emlegetik”, „Mindszentit dicsőítik”, ahogy Kiszely István besúgó jelentéseiben is ilyen és hasonló jelzőkkel tűnnek fel. Ezek között említésre méltó: Szigeti Kilián, Vanyó Tihamér, Kelemen Szulpic, Lövey Félix, Karsai Géza, Szabó Zerind, Szunyogh Xavér, Faith István, Dobszay László, Mátéfy Balázs.]

1971-ben felgyorsulnak az események az apátválasztó nagykonvent állambiztonsági előkészítésében, a kiválasztott főapát-jelölt személye többségének biztosítása az Állami Egyházügyi Hivatal és a BM. III/III-1-a alosztály (egyházi elhárítás a katolikus egyház területén) feladata.

Az év végén, 1971. december 29-én egész napos találkozón értékelik a kialakult helyzetet a „Palotás” fedőnevű „K” lakásban, amelyen részt vett az alosztály vezetője, Dr. Pálfi József r. alezredes és a legtapasztaltabb operatív főtiszt, Bozsik László r. őrnagy, a bencés vonal vezetője. Jelen van a legfőbb informátor: Kapuy Vital („Rieger”, „Marosi” titkos munkatárs) is.

Kapuy a bencés közösségben (86 fő) a rendi reakciós csoport számát a rend egynegyed részében határozta meg, a másik háromnegyed szerinte megoszlott a lojális elveket valló és a passzív, befolyásolható személyek között. A bomlasztó beavatkozások eredményeként a Solymos vezetése alatt álló ellenzéki csoport, eddigi jelöltje: Jáki Zénó helyett újabbat keres, sőt Radó Polikarp hatására Solymos - átmenetileg - Szennayt kezdte támogatni. Az idősebb szerzetesek viszont Pannonhalmán és a győri Rendházban is úgy vélekedtek: „Szennay nem volt hajlandó a volt főapát kérésére Pannonhalmára jönni rendi munkakörbe, de most főapátnak eljönne?” Mindenki előtt tudott tény az is, hogy Szennay nem tagja a rendi keretnek. Megválasztásához a Vatikánnak jóvá kell hagynia az új bencés Statutumot, mely azt is tartalmazza, hogy mennyi időre kell főapátot választani: meghatározott időre, vagy egy életre: ad vitam. Az idősek között felmerült Kövér Alajos neve, a fiatalok körében Luif Otmárt emlegették, de maradt esélye a kompromisszumokra kész, igen aktív Tihanyi Bánknak is. Nem számíthat viszont semmilyen támogatásra a jelenlegi perjel: Monsberger Ulrik, mert rosszul politizált, „nem látja az igazi problémákat, határozatlan, befolyásolható.” Nem talált támogatásra Maródi Árpád, Dezsényi Lóránt és Bánhegyi Jób azon javaslata, hogy hozzák vissza Legányi Norbertet, s Legányi hívei közül sem számíthat esélyes jelöltnek Vida Szabolcs, Söveges Dávid, Jámbor Mike.

Az értekezlet a következő állambiztonsági értékeléssel zárult:

Január 5-én megérkezett Rómából a vatikáni válaszlevél: hozzájárultak a főapát választáshoz, a Statútum szövegét 3 évi próbaidőre elfogadták azzal, hogy a további nagykáptalani üléseken igazítsa azokat a rend a gyakorlati élet során felmerülő problémákhoz. Monsberger azt szeretné, ha a konkrét választás előtt lehetne egy tájékozódó jellegű ülést tartani. Budapesten járt Nádasy Alfonz győri bencés, Szennayról nagyon negatív véleményt nyilvánított, hangsúlyozva: mindeddig menekült minden elől, ami kapcsolatban állt a bencés rend problémáival. Csak a hatalmi és a kiemelkedési vágy az, amiért ő vállalná a főapátságot. Célzott arra, ha mégis előtérbe kerülne Szennay neve, ő rettenetesen ellene lesz és ezt hangoztatni fogja győri rendtársai előtt. Ugyanakkor Kapuy Vitál ügynöki jelentése szerint: Budapesten „Szennay mellett leginkább Várszegi Asztrik és Kiss Domonkos folytat agitációt. Ők azok, akik a legtöbbet foglalkoznak rendpolitikával, mármint a budapesti növendékek körében.”

A főapátválasztás előkészületeit vitatta meg a pannonhalmi konvent. Kapuy jelentette, hogy Monsberger perjel nem készült fel kellőképpen. Solymos követelte a kereten kívüliek jogi helyzetének rendezését, s úgy tűnt fel: Szennayt nem ellenzi. Az ÁEH ragaszkodott ahhoz, hogy a tanácstagok megválasztására csak a főapát választás után, annak vezetésével kerülhessen sor. Tehát a főapátnak a joga a három legjelentősebb vezetői pozícióra választani a tanács tagjaiból.

Erősödik az a vélemény (Dezsényi, Kolos Bertold), hogy az előzetes jelölt-névsorral a szabad választás nincs biztosítva. Az állam jelöltje Szennay, őt választják majd meg és csak ő kap működési engedélyt. Solymosék mintha arra törekednének, hogy Szennay személye csak „látszat főapát” legyen, valójában ők szeretnék a vezetést megkaparintani. A jelöltlista elleni fő kifogás oka Jáki Zénó személyének negatív fogadása az állam részéről. Az aktív propaganda tevékenység során a legszélsőségesebbek bírálják Szennayt, Kapuyt és Kövért.

Az állambiztonsági szerv intézkedéseiből:

- Jáki személyével kapcsolatban elsősorban egyházi, emberi negatívumait kell hangsúlyozni.

- Operatív úton tovább kell erősíteni Kövér, Tihanyi és Kapuy személyét.

- „Luif Otmárral a kialakult kapcsolat (!) révén feltétlenül beszélni kell. A beszélgetést konspiráltan kell megszervezni és operatív célra hasznosítani (!) a lehetőségekhez mérten.” 

Jáki Zénót megválasztották, de nem lehetett főapát 

A gimnáziumban kialakított jelölt névsort hallgatólagosan elfogadták a főmonostorban és Győrött is. A hat név: Szennay András, Kövér Alajos, Kapuy Vitál, Tihanyi Bánk, Luif Otmár és Jáki Zénó. A budapestiek listáján csak négy név volt, az előbbiek közül kihagyták Kapuy Vitált és Luif Otmárt. Sehol sem került szóba Monsberger Ulrik.

Az állambiztonság értékelése:

[Jáki Zénó Imre, (1919. 08.18. Győr) tanár 1937-ben lépett a bencés rendbe, 1943-ban szentelték pappá. Budapesten matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Tanár Kőszegen; Pannonhalmán és Győrött gimnáziumi tanár, igazgató-helyettes és diákotthoni prefektus, 1982-ben alperjel, 1985-92: A Szent Benedek Leányai Társaság lelki igazgatója. Két öccse ismert bencés: Jáki Szaniszló László (1924. 08.17. Győr) egyetemi tanár, Jáki Teodóz Sándor (1929. 05. 12. Győr) tanár, népdalgyűjtő, a csángó ügyek apostola.]

Olyan helyzetet kell teremteni, hogy kellő indok legyen a választás megismétléséhez.

Pl.

- A választás során Solymosék vétettek az egyházjogi szabályok ellen,

- Jáki saját maga utasítsa vissza megválasztását

- Vályi Húgó maga is ellenezze megválasztásá

- Kövér és Pálos azon terve, hogy adják át a kinevezés jogát a Vatikánnak, nem lenne szerencsés.

Jáki alkalmatlanságának kihangsúlyozásához, az újabb választás szorgalmazásához, a reakciós csoport további lejáratásához eligazítják „Gerlai”, „Várhegyi”, „Tordai” fn. ügynököket, meghatározzák „M.Z.” magatartási vonalát.

A Monsberger perjel által összehívott tanácskozáson a rend határozott az újbóli választásról. Rómától nem kérik a kinevezési jog alkalmazását. Jákó Zénó, miután Ijjas Józsefnél volt és a kalocsai érsek elbeszélgetett vele, visszalépett. Vályival foglalkoznak, vele sem lesz már gond.

Ijjas József kalocsai érsek, pápai trónálló

[Dr. Ijjas (Ikotity) József (1901-1989) kalocsai főegyházmegyés pap, csanádi püspök.

1969-től kalocsai érsek és a püspöki kar elnöke.

1976-tól pápai trónálló. 1987-ben kora miatt lemondott.

Az egyházi elhárítás, a III/III-1-a 1963-ban hazafias alapon beszervezte, fedőnevei: „Illés”, „Péter”, „Máté”.

1984-ben kora és betegsége miatt kérte a kapcsolat megszüntetését.]

Egy konvent gyűlés utáni „testvéri beszélgetésen” megfogalmazzák az új főapát kiválasztásának alapelveit. Ezek:

1., A statutumok alapján álljon,

2., Alkotmányos legyen a kormányzása,

3., A rend egyetemében gondolkodjon,

4., Ápolja az állami hatóságokkal való jó viszonyt.

Az Állami Egyházügyi Hivatalban eligazítást tartott Staub János osztályvezető és Szeifert József csoportvezető.

Starub közölte az ÁEH elvi álláspontját a bencés rend képviselőivel (Monsberger Ulrik kormányzó perjel, Kapuy Vitál és Tihanyi Bánk rendi tanácsosok): a régi keretből négy személy működési engedélyét tudnák javasolni az Elnöki Tanácsnak: Kövér Alajos, Szennay András, Monsberger Ulrik, Kapuy Vitál. Más személyekét - köztük Jáki Zénóét - nem.

Az ÁEH-ban tartott újabb egyeztető megbeszélésen a rendi állásfoglalások és közhangulat alapján a Hivatal hozzájárult - ötödikként - Tihanyi Bánk személyéhez is, sőt nem zárkózott el egy hatodik személy jelölt listára való felvételétől sem.

A pannonhalmi konvent gyűlés után az állambiztonsági szerv feladatul adja, hogy a 6. helyen ”…elsőként említsék Bánhegyi Miksát, szerzetesi tulajdonságai alapján, de az ÁEH elveinek megfelelően Csizmadi Gerőt tartsák alkalmasnak.”

Ezzel szemben, az ÁEH-nál tartott utolsó egyeztetésnél a 6. helyen Vida Szabolcsot terjesztették elő. Az állambiztonság megítélése szerint Tihanyi Bánk a legesélyesebb a főapátságra. Ezért a feladat: erősíteni Tihanyiban, hogy a rend érdekében vállalnia kell a főapátságot.

Szavazott: 82 jogosult rendtag.

A szavazatok megoszlása:

1., Szennay András: 45 szavazat (55.6%)

2.,Kövér Alajos: 25 szavazat (30.9%)

3., Tihanyi Bánk: 7 szavazat (8.6%)

Monsberger Ulrik és Kapuy Vitál 1-1 szavazatot kapott.

 

Ünnepélyesen beiktatták Szennay András főapátot Pannonhalmán.

A megjelentek között volt a protokoll lista szerint:

A külföldi vendégek közül:

Weakland a bencés rend abbas primasa Rómából, Holzinger admonti apát (Ausztria), Sellinger bécsi apát.

A magyar katolikus püspöki kar tagjai közül:

Ijjas József kalocsai érsek, Cserháti József pécsi püspök, a püspöki kar titkára, Kisberk Imre püspök, esztergomi és székesfehérvári apostoli kormányzó, Kacziba József püspök, győri apostoli kormányzó, Udvardy József püspök, csanádi apostoli kormányzó, Szeged; Lékai László püspök, veszprémi apostoli kormányzó, Fábián Árpád püspök, szombathelyi apostoli kormányzó, Mészáros Lajos, egri főkáptalani helynök, Timkó Imre, hajdudorogi káptalani helynök.

Az Actio Catholica képviseletében: Dr. Várkonyi Imre prépost kanonok.

A Hittudományi Akadémia képviseletében: Dr. Félegyházi József ei. Dékán.

A szerzetes rendek részéről:

Albert István, piarista tartományfőnök,

Balázs Sebestyén, ferencrendi tartományfőnök,

A Központi Szemináriumot Dankó László spirituális képviselte.

Az Állami Egyházügyi Hivatal delegációját Miklós Imre államtitkár, elnök vezette.

A Győr-Sopron megyei Tanácstól Kovács István megyei egyházügyi tanácsos jelent meg.

A protokoll listán nem szerepeltek, mégis jelen voltak a BM III. Főcsoportfőnökség illetékes főtisztjei Budapestről és Győrből. Félelem teljes tisztelettel, régi ismerősként köszöntötte őket az egyházi és világi előkelőségek sora. B. volt a legnépszerűbb, őt üdvözölték a legtöbben: „Isten hozta őrnagy úr!”

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató