Roger Cohen, a The New York Times kolumnistája november végén aggodalmának adott hangot Obama döntéshozási stílusával kapcsolatban. A tekintélyes liberális publicista elmesélte, hogy egy Henry Kissingerrel folytatott beszélgetésben a veterán diplomata és külpolitikai elemző hat szimultán partit folytató sakkjátékoshoz hasonlította az amerikai elnököt: Barack Obama rendkívüli fontosságú bel- és külpolitikai üggyel foglalkozik egyszerre, ám figyelme megosztott, és egyelőre egyik jelentős játszmát sem sikerült még megnyernie.

Cohen azt nehezményezi, hogy a kampányban a merész ígéreteket tevő, bátran politizáló demokrata párti politikus elnökként talán túlzottan is óvatossá vált. Obama több világpolitikai jelentőségű kezdeményezésbe kezdett: meghirdette az atomfegyvermentes világ programját, kezdeményezte az amerikai-orosz párbeszéd újraindítását, mindent elkövet az iráni atomprogram leállítása érdekében és próbál rendet tenni Afganisztánban. Egyelőre azonban minden fronton várat magára az áttörés. Cohen szerint az atomfegyvermentes világ elképzelése egyáltalán nem is olyan ígéretes, ha számításba vesszük, hogy a nukleáris arzenál leszereléséről eleve csak az Egyesült Államok és Oroszország egyeztet, a többi atomhatalom nem beszél a fegyverek csökkentéséről. Az orosz-amerikai együttműködés megindítása sem halad zökkenőmentesen: a hangzatos bejelentést kevés érdemi megállapodás követte. Ez persze nem csak az amerikai külpolitika hibája. Oroszország egyre inkább kétkulacsos játszmát folytat: Medvegyev a nemzetközi porondon békülékeny hangot üt meg, kiáll az együttműködés és a multilaterális megoldások mellett, Vlagyimir Putyin viszont továbbra is a keményvonalas, Amerika- és Nyugat-ellenes birodalmi politikát folytatja.

Irán és Afganisztán tekintetében sem koronázza siker Obama erőfeszítéseit. Mára kiderült, hogy Teherán nem gondolta komolyan az atomprogram leállításáról folytatott tárgyalásokat, viszont továbbra is kétséges, hogy az Egyesült Államoknak sikerül az ENSZ Biztonsági Tanácsán elfogadtatnia az iszlám köztársasággal szembeni szankciókat. Ami Afganisztánt illeti, az elnök újabb csapatokat vezényelt az ázsiai térségbe, és ígéretet tett a háború három éven belüli lezárására, de egyelőre senki sem tudja megmondani, mennyi a realitása a gyors győzelemnek.

A liberális, Obama-párti publicista azt rója fel az elnöknek, hogy nem kellő határozottsággal képviseli az általa meghirdetett nemes ideálokat, és tartózkodik a kemény fellépéstől akkor is, amikor a szép szavak nem kecsegtetnek sikerrel. Márpedig ahhoz, hogy Amerika a 21. században is a szabadság és a demokrácia élharcosa legyen, az alapelvek melletti kérlelhetetlen kiállás mellett az érvényesítésükre vonatkozó elszántság is szükséges - figyelmeztet Cohen.

„George W. Bush egyszer azzal dicsekedett, hogy nem tankönyvből politizál, hanem sokkal inkább ösztöneire hagyatkozik. A Fehér Ház jelenlegi lakója egészen már stílust képvisel. Barack Obama már-már kínosan átgondolt, módszeres és kiegyensúlyozott, ezért tartják kritikusai bizonytalanodónak" - vélekedik a kérdésről Joel Achenbach, a The Washington Post publicistája.

Achenbach szerint az afganisztáni háborúval kapcsolatos tervezgetés olyan alapos átgondolási folyamat része, amely párját ritkító a Fehér Házban. A csapaterősítéssel kapcsolatos felvetések érdemi megvitatása szeptemberben kezdődött, és csak december elején született meg a döntés. Az eset jól mutatja, hogy az amerikai elnök milyen komolyan mérlegel minden lehetőséget a fontos intézkedések meghozatala előtt - éles ellentétben a hirtelen és intuitív döntéseiről híres elődjével.

„Obama nem határozatlan, sőt, meggyőződésem szerint kifejezetten eltökélt" - idézi a szerző Stephen Wayne washingtoni politológust, aki szerint kritikusai csak azért hiszik, hogy az elnök bizonytalan, mert sokkal inkább az alapos átgondolás híve, mint elődje. Ezért vethetik szemére republikánus kritikusai és újabban már liberális hívei is, hogy nem képes kellő eltökéltséggel kiállni ideáljai és az Egyesült Államok érdekei mellett.

Achenbach emlékeztet rá, hogy Obama több frontos politikai háborút folytat: nem csak a külpolitikában kell rendkívüli kihívásokkal szembenéznie, hanem a belpolitikában is történelmi reformokat kell végrehajtania. Az iraki és afganisztáni háború, az iráni atomprogram mellett a gazdasági válság megfékezésének is komoly figyelmet kell szentelnie.

Ami pedig a bizonytalanság vádját illeti, Achenbach magát az elnököt idézi, aki nemrég nyilvánosan is be merte vallani, hogy nem mindig biztos benne, mi a legjobb lehetőség egy adott helyzetben. „Nehéz ügyekben kell döntenem, és mindig van valamekkora valószínűtlenségi tényező. Soha nem lehetek benne biztos, hogy a döntés sikerhez vezet. Ezért mindent el kell követni a lehetőségek alapos számbavétele érdekében. Persze némi bizonytalanság még így is marad, ezért szükséges, hogy készek legyünk bármikor újraértékelni álláspontunkat a felvetődő új információk fényében" - nyilatkozta Obama egy néhány hete adott interjúban.

A korábban kialakított vélemény a körülményekhez történő igazítása, az álláspont átgondolása azonban Achenbach szerint még egy politikusnál is sokkal inkább erény, mintsem a gyengeség és a határozatlanság jele.