 |
Ez egyébként a wikipedia nagy előnye, hogy az állításokról viszonylag biztonsággal első látásra is eldönthető bizonyítottságuk foka. Természetesen mondhattam volna neki azt is, hogy Frantisek Pipert olvassa el (akire a Wikipedia hivatkozik) de nem akartam azzal terhelni, hogy könyvtárba menjen. Nem „nekem kell megtanulnom” hogy a Wikipedia nem hiteles forrás, hanem Perge Ottónak kellene megtanulnia, hogy áltörténészek munkáinak idézgetése helyett adott esetben már az Interneten is eléri az eredeti dokumentumok egy részét. Forráskritikát természetesen itt is kell alkalmazni, ez nem kérdés. A továbbiakban csupa olyan adatra fogok hivatkozni, amit az interneten is megtalál.
Annak érdekében, hogy ezt a vitát mederben tarthassuk, most nem térek ki Perge összes hamis állítására. Első körben csak négyet fejtek ki. Először ezeket cáfolja Perge és utána folytassuk tovább.
A négy állítás: (1) Perge szerint nem férnek el nyolcan egy négyzetméteren, (2) Perge szerint Pery Broad vallomása megbízható adat (3) Perge szerint a krematóriumokban nem lehetett még 1000 embert sem elhamvasztani naponta és (4) Perge szerint Jean Claude Pressac nevét nem illik emlegetni hivatalos történész körökben és én sem ismerem.
1. Perge szerint lehetetlenség egy négyzetméterre 8 embert bezsúfolni
Ha felüti a Guinnes rekordok könyvét, akkor abban a következő adatokat találja: 2006. június 17-én 21 maláj diák fért el egy Mini Cooper márkájú kocsiban, 2010. december 16-án 26-an másztak be egy új Minibe New Yorkba, egy nappal korábban 19 vállalkozó szellemű pakisztáni préselődött be egy Smartba, míg pár nappal ezt megelőzően, 20 amerikai állított fel rekordot Kentuckyban egy régi, bogárhátú Volkswagen utasterébe mászva.
A kétkedők esetleg felszállhatnak a tokiói metróra, amelynek kocsijaiba csúcsidőben akár a hivatalos kapacitás kétszeresének megfelelő számú utas zsúfolódik össze, akiket külön erre szerződtetett platformszolgák (oshiya) gyömöszölnek egyre beljebb. Egészen addig, amíg az ajtókat be lehet csukni.
Persze lehet, hogy a holokauszttagadók okoskodása, a „revizionisták” „adatai” szerint mindez éppúgy elképzelhetetlen, mint zsidókat, lengyeleket, orosz hadifoglyokat és romákat elgázosítani Birkenauban. Ebben az esetben a Guiness World Records-nál reklamálhatnak.
Megjegyzem, nem értem miért vitatkozunk olyan kérdéseken, amelyeket egy baráti társaság vagy akár a kurucinfo szerkesztősége is kipróbálhat, ha bezsúfolódik mondjuk egy lakás általában 1-2 m2 alapterületű wc-jébe. Sajnálatos, de Pergének ez a hozzáállása határozza meg vitánk más kérdéseinek színvonalát is.
Vissza kell térnem Perge szövegére, mert ő nemcsak a Guinnes rekordok könyvét nem hazsnálja (ami még érthető lenne) hanem a holokauszt-tagadók művein kívül semmi mást sem. Perge szerint:. „a lehetetlenséggel határos [8 személy bezsúfolása 1 négyzetméterrere], de ha valami csoda folytán mégis sikerült, akkor minek kellett a Ciklon-B?”
A helyzet az, hogy van Perge Ottó „véleménye”, meg van a valóság. Ez utóbbiban a 8 fő/m2 egyáltalán nem lehetetlen, de még csak nem is gyors fulladást okozó sűrűség:
* A Camion, Truck & Bus magazin 2008/7 számában bemutatta a Volvo 7700A csuklós autóbuszt (lásd itt). Ebben ezt olvashatjuk: „52 utas tud helyet foglalni, míg 94-nek jut kényelmesen állóhely (6 fő/m2), ami még tovább növelhető egy kicsit zsúfoltabb és már kényelmetlen utastérrel (8 fő/m2)”.
* A Debreceni Közlekedési Vállalat trolibuszainak befogadóképessége 8 fő/m2 sűrűsgre van megadva, lásd itt.
* Egy rövid tanulmány a Szegedi Közlekedési Társaságtól, melyben kiderül, hogy a buszok férőhely-kihasználtságát korábban épp 8 fő/m2-re számolták, itt olvasható.
* A Debreceni Közlekedési Vállalat trolibuszainak befogadóképessége 8 fő/m2 sűrűsgre van megadva, lásd itt.
* Egy rövid tanulmány a Szegedi Közlekedési Társaságtól, melyben kiderül, hogy a buszok férőhely-kihasználtságát korábban épp 8 fő/m2-re számolták, itt olvasható.
Talán megegyezhetünk abban, hogy ha buszoknál a 8 fő/m2 régebben (és helyenként még ma is) tervezési, számítási alap a befogadóképességhez, illetve ha ez „kicsit zsúfolt és kényelmetlen”-nek minősülő tömeg, akkor nem lehetett probléma, hogy egy alacsonyabbrendű faj deportáltjait ilyen sűrűségben helyezzék el egy kamrában. Sőt.
2. Perge érvelésének színvonala és Pery Broad
„Vannak ugyanis „szemtanúk”, akik másra emlékeznek: Rudolf Höss, az auschwitzi láger parancsnoka „vallomásában” azt mondta, hogy 2000 embert tereltek be egy-egy alkalommal a 210 négyzetméteres gázkamrába, Rudolf Vrba, Auschwitzból megszökött felvidéki zsidó fogoly szerint viszont 3000-en voltak bent egyszerre, Pery Broad SS-őr pedig azt állította, hogy 4000 embert is betuszkoltak a Krema II. gázkamrájába. (Vagyis egy négyzetméterre 10, 14, illetve 19 ember jutott volna. Hozzáteszem, azok a szemtanúk mondták ezt, akiknek a beszámolóira kulcsszerepet játszottak a holokauszt-mítosz megteremtésében.)”
Most már csak arra kéne rájönni, hogy ha én azt állítottam, hogy a 210 m2-es gázkamrába kb. 1600-1700 embert lehetett beterelni, akkor Perge Ottó miért azzal az állítással vitatkozik, hogy 2000-3000 vagy 4000 embert tuszkoltak be? Illetve nem is kell nagyon rájönni, ennek az érveléstechnikában neve is van, lásd itt.
Egyébiránt megnyugtatom Pergét, hogy a holokausztról meglevő jelenlegi ismereteink csak igen csekély mértékben nyugszanak pl. Pery Broad vallomásán, másrészt a történészek – szemben Perge Ottóval – hallottak már a forráskritika fogalmáról.
A Pery Broad-ra történő hivatkozás egyébként a holokauszt-tagadók általános felfogásáról, munkamódszeréről is elárul valami érdekeset. Őszintén, ki hallott már Pery Broad-ról? Bizton állíthatom, hogy a szaktörténészeknek is csak a töredéke. Pery Broad-nak ugyanis az égegyadta világon semmilyen történeti nevezetessége nincsen, nem írt híres könyvet, nem volt semmilyen fontos eseménye egyedüli tanúja, egyáltalán: a világon semmi érdekes nincs benne – egy a több ezer SS közül, akinek rendelkezésünkre áll a vallomása. Akkor hogy került itt elő? Nos, nagyon egyszerű a válasz. Az egyszeri holokauszt-tagadó „történész” (mármost persze nem Perge, hanem egy nála egy fokkal komolyabb) leül a levéltárba és átolvas ezer vallomást SS-őröktől. És ha talál akárcsak egy irreálisat is, akkor nagyon megörül, és publikálja mint „jellemző” példát a vallomások hihetetlenségére
(Esetleg még hozzá is fűzi „mellékesen”, hogy „ilyeneken alapszik a holokauszt mítosza”.)
Hogy a maradék 999 SS-őr vallomásában nem volt semmi ilyen? Hát istenem. Ha kellően komolyan, jelentőségteljesen leírja, hogy „Pery Broad SS-őr pedig azt állította”, akkor az átlag-olvasónak talán eszébe sem fog jutni, hogy mégis, ki a frász az a Pery Broad és miért olyan fontos, hogy ő ezt állítja, illetve fel sem fog tűnni, hogy a mondat folytatása pedig az (kéne, hogy legyen), hogy „a maradék néhány ezer SS-őr viszont nem állított ilyet”… (Jobb helyeken ezt hívják úgy: „kimazsolázás”.)
„Mindezek a számok teljesen elképzelhetetlenek, és ugyanúgy légbőlkapottak, mint a német Wikipédia állításai a gázkamrákban egy-egy kivégzés alkalmával beterelt áldozatok számát illetően. De hiába tuszkolják lejjebb és lejjebb a számaikat, még messze vannak az igazságtól: egy négyzetméterre 8 embert ugyanis bajosan lehet összezsúfolni.”
Hát, ez nem jött össze, kedves Perge Ottó. Lásd fent.
3. Perge azzal vádol, hogy tendenciózus módon idézek a Topf und Söhne cég krematóriumaira vonatkozó műszaki adatokból
Valójában azonban ez fordítva van, ő idéz olyan dokumentumokból, amelyek nem arra vonatkoznak, ami a vita tárgya. Szerencsére a Topf und Söhne irataiban bőven találunk megbízható forrást erre a kérdésre. Ezekből most kettőt idézek: az első arra vonatkozik, hogy az auschwitzi krematóriumok teljesítőképessége más volt, mint azoké, amelyekre Perge hivatkozik, a másodikban pedig maga a cég ír auschwitzi krematóriumai kapacitásáról.
(1) Fritz Sander a céghez intézett 1942. szeptember 14-i levelében a következőket írta:
„a koncentrációs táboprokban tapasztalható, hamvasztókemencél iránti határozott igény – amely az utóbbi időben leginkább Auschwitzban jelentkezett […] arra indított, hogy megvizsgáljam a kérdést, megfelelő-e az eddigi kemencerendszer. […] Véleményem szerint a koncentrációs táborok számára a folyamatosan üzemelő hamvasztókemence megfelelő, azaz […] az itt elégetendő hullák felülről – az égetési folyamat zavarása nélkül – megfelelő időközönként behelyeződnek, meggyulladnak, kiégnek és elhamvasztódnak, majd kiégett hamu formájában a hamurácsok alatt megérkeznek. Ezzel számomra teljesen egyértelmű, hogy az ilyen kemencék csakis megsemmisítő készüléknek nevezhetőek, tehát a kegyelet, hamuelválasztás, és bármilyen érzelmi szempont fogalma teljesen kikapcsolandó. De ez már most is így van a több kemencés üzemek esetében, Hiszen a koncentrációs táborokban különleges háború által meghatározott állapotok vannak, amelyek ilyen intézkedéseket kényszerítenek ki. […] Ezért sürgősen szükségesnek tartom javaslatomat szabadalmaztatni, hogy biztosíthassuk elsőbbségünket.”
(2) A dokumentumot eredetiben mellékelem. (Nagyobb méretben itt.)
 |
Kiderül belőle, hogy 1942 szeptember 8-án Auschwitzban üzemben és építés alatt 2650 hulla/nap kapacitású krematóriumok találhatóak, de ez sem elegendő, ezért a leghamarabb bővíteni kell a krematóriumok teljesítőképességét! Ha Perge azzal jön, hogy ez az irat hamisítvány, akkor tényleg nincs értelme folytatni ezt a vitát. A dokumentum lelőhelyét ugyanis ellenőrizheti, ha kéri tőlem megkapja az ezzel kapcsolatos adatokat.
4. Perge, a kapacitások és Jean-Claude Pressac
Perge szerint:
„Ungváry Krisztiánnak alighanem fogalma sincs arról, honnan származik az általa megfellebbezhetetlen forrásként használt német Wikipédia krematóriumok kapacitására vonatkozó adatainak egy része. Elárulom: Jean-Claude Pressac. Auschwitz: Techniqe and Operation of the Gas Chambers című, 1989-ben megjelent könyvéből.(Beate Klarsfeld Foundation, New York 1989. Nem kell megijedni, Ungváry úr, ha Pressac nevét nem ismeri, mert ugyan Pressac eredetileg a hivatalos holokauszt-történészek közé tartozott, később azonban – alapos, többek közt a moszkvai levéltárban folytatott kutatásainak hatására – egyre közelebb és közelebb került a revizionistákhoz. Azóta nevét nem illik emlegetni a „mainstream” történészi körökben, ahová Ungváry is tartozik.)”
Meglehetősen mókás, amikor Perge Ottó úgy igyekszik feltüntetni magát, mint széleskörűen tájékozott történész, aki olyan részletességgel ismeri a kérdéssel foglalkozó szakértőknek még az életútját is, hogy csak amúgy félvállról kidobhat egy „Azóta nevét nem illik emlegetni a „mainstream” történészi körökben” típusú megjegyzést, miközben… nos, miközben a valóság úgy áll, hogy Pressac eredetileg holokauszt-tagadó volt, e célból ment kutatni Auschwitz-ba, de ott a látott bizonyítékok súlya alatt megtört, sőt, megszállottan kezdte kutatni a – holokauszt-tagadók által előszeretettel tárgyalt – megsemmisítés-technikai kérdéseket, ami alapján megírta a több mint 500 oldalas alapművét, a Techniqe and Operation of the Gas Chambers-t. Pestiesen szólva: kedves Ottó, a többi stimmel!
Maga Pressac egyébként így vall erről a könyvének utószavában:
„A különbségtétel a két élesen szembenálló iskola, a „megsemmisítés-pártiak” és a „revizionisták” között értelmét veszti, amint az ember ismeretei az egykori Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborról elérnek egy bizonyos szintet. Én átléptem a pontot, ahonnan már nincs visszatérés. Minden normális emberi lény, aki először látogatja meg az auschwitz-i koncentrációs tábort, mély érzelmi megrázkódtatást él át. A történelem súlya semmilyen más választ nem enged. Én, mint átlagos (de hátsó szándékkal rendelkező) turista, kishíján önkezemmel vetettem véget az életemnek 1979 októberében a fő-táborban, a Stammlager-ben, összetörve a bizonyítékok és kétségbeesésem terhe alatt. Azóta sokat gondolkoztam, hogy lettem volna képes erre az önpusztító tettre. Azóta a gyászos este óta, 1979 és 1984 között, összesen 10 látogatás alatt több mint három hónapot töltöttem a német iratokat tanulmányozva az Auschwitz-i Állami Múzeumban, vizsgálva Birkanau romjait, próbálva megérteni és helyrerakni e hatalmas és hihetetlen kirakósjáték darabjait.”
Ezen szavak után jobb lenne, ha Perge kicsit magába fordulna és elgondolkodna.
(Egyébként még egy dolog döbbenetes ennek kapcsán: Perge hanyagsága. Ha csak arra vette volna a fáradságot, hogy a „Jean-Claude Pressac” nevet beüti a Google-be, és az első találatra rákattint, akkor ezt olvashatta volna: „Pressac was originally a Holocaust denier who, with Robert Faurisson, attempted to disprove what he considered historically inaccurate depictions of the concentration camps Auschwitz and Birkenau as extermination camps. Upon visiting Auschwitz, however, Pressac was able to view first-hand the extensive archive of construction documents which had survived due to being located in the construction office rather than the administrative offices. These convinced him that his former views were in error”.)
Ungváry Krisztián
(Kuruc.info)
