Naftali Kraus, egy Izraelben élő 80 éves magyargyűlölő, vallási őrült, a rasszista Chabad zsidó szekta önjelölt hittérítője már többször szóba került portálunkon, már csak azért is, mert gyakori cikkírónkat, Hering Józsefet – sokan másokkal együtt – a legaljasabb rágalmakkal, jelzőkkel szokta illetni. Igaz, egyik könyvének kiadóját néhány évvel ezelőtt már elmarasztalta a Fővárosi Ítélőtábla (Krausék védője az időközben megalázó módon gojjá leminősített Egri Oszkár volt – M. Á.), ám a szentföldi futóbolond gyűlölködő, embereket, vallások követőit egymásra uszító tevékenységét azóta is folytatja. Abból sem tanult, hogy tavaly ősszel a Talmudról írt könyvének budapesti bemutatója a Japán kávéházban nem egészen úgy ment végbe, ahogyan azt a szerző szerette volna...

Kraus hírhedt blogján a nem zsidó személyeket, vagy a neki nem tetsző „nem egészen jó zsidókat” a legalantosabb jiddis és héber jelzőkkel szokta illetni, hetente nevezi ki valamelyik rabbit buzinak, vagy jobb esetben azt állítja róla, hogy a Dohány utcai zsinagóga Tóra-szekrénye előtt fajtalankodik... Magyarán, egy kötözni való bolonddal van dolgunk, de a megnyilatkozásaira azért kell odafigyelnünk, mert egy szektába tartozik a jelenlegi budapesti kormány udvari zsidóinak számító Köves-féle Chabad társulattal.

Kraus a tavalyi esztendő elején magyar nyelvű blogján fenyegető gyűlölethadjáratot indított Schweitzer József volt országos főrabbi ellen, mert a most 90 éves vallási vezető részt vett a Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplomban megtartott keresztény-zsidó imahéten. Amint erről egy zsidó olvasónk közlése nyomán beszámoltunk, Kraus heteken keresztül gyalázta, fenyegette Schweitzert, másokat cselekvő föllépésre szólított fel (Hát nincs, aki lemosná a gyalázatot?), amiért a főrabbi elment a katolikus templomba. Köves Slomóék később aztán szóltak neki, hogy vegye le blogjáról a legvadabb kereszténygyalázó és fenyegető részeket, mert ez valahogyan nem egyeztethető össze az üldözött, a kurucoktól és a jobbikosoktól egyre inkább rettegő zsidók szerepével. Hogy miért elevenítettük föl ezt a történetet? Azért, mert az egyre fokozódó magyarországi antiszemitizmusról szóló évértékelő jelentésekben, legutóbb az Izraeli Tájékoztatási és Diaszpóra Minisztériuméban előkelő helyet foglal el a Schweitzer főrabbi elleni verbális utcai támadás. Persze senki nem beszél annak lehetőségéről, hogy Kraus gyűlölködő blogbejegyzései következtében netán nem goj, hanem egy zsidó ripakodott rá az idős főrabbira.

A Fidesz, s ezzel a jelenlegi magyarországi kormány házizsidó szektájának számító EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezető figurái már hosszabb ideje járogatnak ki az Amerikai Egyesült Államokba, illetve Orbán Viktor közelebbi, budapesti Miniszterelnöki Hivatalába, jelentgetik föl a Jobbikot, annak politikusait. Fenyegetőzve, siránkozva és ígérgetve kérik, követelik a Kuruc.info hírportál elnémítását, a szerkesztőik példás megbüntetését és a Jobbik Magyarországért Mozgalom politikai, parlamenti tevékenységének szinte teljes megbénítását. A Kuruc.info különösen gerenda a szemükben, amit az is bizonyít, hogy Köves Slomo a magyarok nyakára januárban ráhívott európai zsidó társulat látogatásakor adott interjúban ezt a portált nevezte meg a legveszedelmesebb antiszemita fórumnak Magyarországon.

Magyarán szólva: bizonyos hazai és a nemzetközi zsidóknak a magyarság kárára elkövetett gazdasági gaztetteinek (a belterjes, faji alapú magánosítások, Sukoró-ügy, Hajógyári sziget-ügy, a nemzet vagyonának értéken aluli kiárusítása, felvásárlása stb.), a többségi népesség egy kisebbség által faji alapon történő kulturális kirekesztése (a csapból is ők folynak, egymást díjazgatják, jutalmazgatják) - mindennek fölemlítése, napirenden tartása maga a megbocsáthatatlan és keményen büntetendő antiszemitizmus. Mint ahogyan tűrhetetlen annak fölemlítése is, hogy túl sok az egyértelműen pénzbehajtásra és hatalomkoncentrálásra irányuló holokauszt-megemlékezés, az ezzel kapcsolatos kiadványok, könyvek, filmek, kiállítások stb. Főleg annak tudatában túl sok, hogy a magyar nemzet körében elkövetett tömeggyilkosságokat, elsősorban a második világháború végén a szovjet megszállók által nyakunkra ültetett zsidó kiszolgálók „jóvoltából” a mi veszteségeinket nem volt szabad emlegetni, tanítani és méltó módon meggyászolni.

Hazugság a zsidóság által hangoztatott állítás, miszerint a szocializmus évtizedei alatt nem volt szabad emlékezni a zsidó holokausztra. Ellenkezőleg: jóformán csak arra volt szabad emlékezni. Sőt kimondottan kellett rá emlékezni, mert nagyon is jól beleillett a felszabadító hős szovjet katonáról, illetve a gyilkos németről és magyarról fölvázolt képbe. Mi, hatvanasok, hetvenesek ezen nőttünk föl. A budapesti híradómozikban, a kiadott könyvekben, a vetítővászonra, később a tévé képernyőjére került játékfilmeken szinte másról sem volt szó, mint a zsidó vészkorszakról. Meggyűlöltették velünk a saját nemzetünket, miközben eltitkolták a magyarság tragédiáit. Össze lehet, össze kell állítani ezeknek az 1945-1989 között keletkezett „műveknek”, kiadványoknak a listáját - a szerzőikkel együtt. Az elmúlt két évtizedben, tehát a „rendszerváltás” utántól napjainkig folyó szintén egyoldalú agymosás pedig már egy újabb kérdést vetne föl.

Amiről viszont tényleg nem lehetett szó - manapság is csak visszafogottan, nehogy tompítsa a zsidó holokauszt élét -, hogy például mi történt a délvidéki magyarokkal 1944 végén és 1945 elején. Vagy miként gyilkolta, erőszakolta, nyomorította meg, hurcolta el százezer számra Budapest és más magyar települések keresztény magyar lakosságát, nemzetünk színe-javát az Ilja Ehrenburgok, Gábor Andorok és Illés Bélák által hazánkra uszított és vezetett ázsiai söpredék. Nem lehetett szó, tehát nem is tudhattunk arról sem, hogy az orosz tankok nyomában, fedezékében visszalopakodó moszkvai zsidó emigráció kiépítette Magyarországon a szadista, gyilkos állami terrorszervezeteket, kínozta, ölte, megnyomorította a magyarok tízezreit. Százezrek pedig nekivágtak a határnak a gyilkosok bosszújától való félelmükben.

Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Piros László, Farkas Mihály, Apró Antal, Péter Gábor és sok más neves, illetve kevésbé neves bosszúálló gyilkos, kínzó mind, mind zsidó volt, akiknek tetteiért eddig még egyetlen zsidó vezető sem kért bocsánatot. A szovjetek, majd 1990 után a saját népünk butasága által nyakunkra ültetett zsidó politikai és kulturális vezetőknek, de leginkább a mindenkori közoktatási és művelődési minisztereknek a bűne, hogy az Auschwitz, Dachau és Treblinka szó beleégetődött az 1945 után felnőtt nemzedékek tudatába, de ki tudja azt, hogy a délvidéki Járekben (Tiszaistvánfalva) vagy Körtésen a magyarok és a németek számára haláltábort működtettek, több tízezer magyar polgári személyt gyilkoltak meg, kínoztak halálra és dobáltak dögkutakba Csurogon, Zsablyán és Mozsoron. Ki beszél a felvidéki magyaroknak a Dunán történt átúsztatásáról vagy Csehországba hurcolásáról? Az ő emlékük és kegyeletük feledésbe, ismeretlenségbe merüléséért az anyaországban nem kis felelősségel bírnak azok, akik eltitkolták a magyar nép tragédiáját: a zsidó Révai Józseftől kezdve Aczél Györgyön keresztül egészen a jelenlegi magyar oktatást befolyásoló személyekig.

Igen, a Kuruc.infót kell elnémítani, a portálra író szerzőket perbe fogni és bíróság elé állítani, példásan megbüntetni. Ha ez megtörténik, nyugodtan lehet hazudozni a kezükön levő, rendelkezésükre álló összes szemfényvesztő csatornákon az ATV-től kezdve a Népszaván, Népszabadságon, 168 Órán keresztül az Amerikai Népszaváig, Klub Rádióig, a Hetekig és így tovább. Nyugodtan lehet hazudozni a hazájától, házától, szeretteitől megfosztott, tehát velünk rokon sorsú palesztinról, hogy született terrorista, mert a terrorizmust az anyatejjel szívja magába, akárcsak a magyar az antiszemitizmust. De hadd áruljuk el gyűlölőinknek, a szájunkat betömni kívánó zsidóknak a Kuruc.info titkát: pontosan a cionista, rasszista zsidókat kiszolgáló sajtó monolitikussága (egyöntetűsége), hazudozása és a valóság elkendőzése miatt kattintanak rá olyan sokan erre a portálra.

Mikó Áron – Kuruc.info