Mindkét ügyfél jelzálog típusú hitel kölcsönszerződéssel rendelkezett, amelyeket 2007-ben, illetve 2008-ban kötöttek. A Debreceni Törvényszék megállapította, hogy a szerződések azon pontja, miszerint „A hiteldíj (kamat és kezelési költség) változó mértékű, melyet a hitelező a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosult egyoldalúan megváltoztatni” – érvénytelen, egyebekben mindkét szerződés többi része változatlan formában érvényes.

A szerződés szerint a pénzintézet akkor változtathatja – egyoldalúan – a hiteldíjat, ha változnak a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, ha nő a hitelszámla-vezetési költség, vagy ha a hitelezőre nézve romlanak a lakossági hitelek kockázati tényezői. A bíróság megállapította: a hiteldíj egyoldalú módosítására vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen, mert sérti az arányosság, az átláthatóság és a szimmetria elvét. Az arányosság tekintetében a bíróság kimondta: a szerződési feltétel ugyan formailag jogszabályba nem ütközik, tartalmilag azonban „üres”, a pénzintézet kontroll nélküli bármikor egyoldalúan az ügyfélre terhelheti a többletköltséget. Mindez a bank számára indokolatlan és egyoldalú előnyt, az ügyfél számára pedig indokolatlan és egyoldalú hátrányt jelent.

A szerződési feltétel sérti az átláthatóság elvét, mert az ügyfél a szerződés megkötésekor nem tudhatja előre, hogy a szerződésben rögzített kamatok és költségek milyen mértékben emelkedhetnek a későbbiekben. Az egyoldalú banki szerződésmódosítások tartalma előre nem kiszámítható és nem kontrollálható. A szimmetria elvét pedig azért nem teljesíti a megsemmisített feltétel, mert a bíróság szerint az lenne az elvárható, ha a változó körülményekből eredő hátrányok mellett az ügyfelek az előnyökből is részesülnének. Ha tehát javulna például a fogyasztói árindex, csökkenne a hiteldíj. Jelen esetben azonban az érvénytelenített rendelkezés csak jogot biztosít a pénzintézetnek, kötelezettséget nem.

Léhmann György

Az első fokú ítéletek Léhmann Györgynek a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatos álláspontját támasztják alá. A siófoki jogász is utólag értesült egyébként a nyertes perekről, az ítélethirdetésen nem vett részt és egyelőre csak annyit mondott: természetesen örül és kíváncsian várja az írásbeli indokolást.

Perelni vagy nem perelni, e kérdést devizahitelesek sora teszi fel manapság és az eddig született bíróság ítéletekből nehéz bármiféle következtetést levonni a két legutóbbi debreceni döntés ellenére is, Léhmann mindenesetre több száz pert indított már útjára és ebben feltehetően országos csúcstartó, hiszen ügyvédkollégái feltűnően passzívak a devizahitel-szerződések terén. E közben az enpenzem.hu hírportál arról ír, hogy a ítéletek többsége még mindig inkább a bankoknak kedvez. A Szegedi Ítélőtábla például elfogadhatatlannak minősítette, hogy a devizahitel folyósításakor és törlesztésekor az OTP eltérő árfolyamot alkalmazott, a fővárosban jogerősen ezzel ellentétes, de ennél a bankot még erőteljesebben elmarasztó ítélet is született. Végül a legfelsőbb bírói fórum a szegedi ügyben az Európai Bírósághoz fordult.

A Kúria sajtófőnöke arra a kérdésre, hogy mikor számíthatunk arra, hogy legalább a már megszületett eltérő ítéletekkel kapcsolatban jelzik, melyik fogadható el, Józan Magda azt mondta: a Kúriához csak most kezdenek érkezni a devizaalapú kölcsönszerződésekből eredő jogviták, csak most tudja tehát majd vizsgálni, hogy van-e ellentétes joggyakorlat. Ha ilyet észlel – tette hozzá –, akkor lesz abban a helyzetben, hogy esetleg jogegységi határozatot hozzon.

(Sonline nyomán)