Másodfokon enyhítették a Dózsa György úti balesetben vétkes M. Richárd ítéletét. Az ügyészség által kért 7 év 2 hónap helyett éppen feleennyi időre kell börtön helyett fogházba vonulnia. A férfi azt mondta, a magánzárkában volt ideje gondolkodni, és azt kérte, ne a múltja alapján ítéljék meg. A bíróság értékelte a megbánó magatartását - írja a 24.
Három év hat hónap – fogházban letöltendő – szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte jogerősen a Fővárosi Törvényszék M. (azaz Molnár) Richárdot a 2017 májusában történt Dózsa György úti tragédia miatt. A balesetben érintett másik sofőr, N. József büntetését szintén csökkentették, ő egy év három hónap próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kapott.
Az országot megrázó Dózsa György úti baleset több mint négy évvel ezelőtt történt. M. Richárd hatalmas sebességgel ütközött a Mercedesével egy balra kanyarodó Citroenbe. A kanyarodni akaró autó az ütközéstől többször megpördült, majd becsapódott a buszmegállóba. A balesetben egy 37 éves kisgyermekes apa és egy 24 éves egyetemista fiú vesztette életét. A kanyarodó kocsit vezető N. Józsefnek kilyukadt a tüdeje, öt bordája eltört, míg M. Richárd könnyű sérüléseket szenvedett.
Zoom
Fotók: Farkas Norbert / 24
A vád szerint M. Richárd vezetői engedély nélkül a megengedett 50 km/órát jelentősen túllépve, 135-140 km/órás sebességgel közlekedett a Dózsa György úton a Kassák Lajos utca irányába. Ekkor érkezett a kereszteződésbe a 47 éves N. József, aki szabálytalanul, kis ívben bekanyarodott a nagy sebességgel érkező sofőr elé, úgy, hogy nem adta meg neki az elsőbbséget. A két kocsi olyan erővel ütközött össze, hogy mindkét jármű felsodródott a járdára.
Ezzel az eljárással egyesítették M. Richárdnak azt az ügyét, amelyben korábban bevonták a jogosítványát. A vád szerint M. Richárd akkor csaknem elsodort egy kerékpárost, majd az emiatt kialakult konfliktus során az utasával együtt kiszállt az autóból, és megverte a biciklist.
Zoom
A hosszúra nyúlt büntetőeljárás számos fordulatot hozott. Kiderült például, hogy a száguldozó M. Richárd videózta magát vezetés közben, közvetlenül a becsapódás előtt. A férfi azt állította, hogy a pohártartóban volt a mobilja, de a szakértői vélemény megállapította, hogy a kezében volt a készülék.
A per során folyamatosan visszatérő téma volt M. Richárd elme- és egészségi állapota is. A pszichológus szakértő elmondta, hogy M. Richárd indulatvezérelt, egoista és öntörvényű személyiség, aki hajlamos túl nagy kockázatot vállalni akkor, ha közlekedési konfliktusba kerül. A szakértő szerint a férfi a pszichopatikus viselkedése miatt nem alkalmas a vezetésre. M. Richárd jelenlegi védője szerint ez nincs így, mert ez nem örökletes betegség, ezért védőbeszédében azt kérte, hogy az első fokon négy év fogházra ítélt védencét csak határozott időre tiltsák el a vezetéstől.
Bűnbánó Ricsit 2006-ban az úgynevezett kecskeméti maffiaperben jogerősen nyolc év szabadságvesztésre ítélték, mert a Radnai László elsőrendű vádlott által vezetett bűnszervezet "katonája" volt. A bűnszervezet drogkereskedelemmel, védelmi pénzek szedésével, prostitúcióval foglalkozott, amikor pedig 2004-ben elfogták egyes tagjait, éppen leszámolni készült egy rivális bandával. (MTI nyomán)
Sokáig úgy tűnt, hogy a szívműtétje és rehabilitációja miatt 2019 februárjában kiengedett M. Richárd kihúzhatja szabadlábon a jogerős döntésig, de nem sokkal az elsőfokú ítélet után tavaly ősszel jogosítvány nélkül vezetett, szilveszterkor pedig részt vett egy kokainos bulin. A bíróság ezután úgy ítélte meg, nem várható jogkövető magatartás a vádlottól, ezért január közepén ismét letartóztatta a férfit.
Zoom
M. Richárd az előző tárgyaláson is az egészségi állapotára hivatkozott. Azt mondta, hogy közvetlen életveszélyben van, mert szívelégtelensége mellett veseelégtelenségben is szenved, de a bíróság elutasította a szabadlábra helyezési kérelmét, és fenntartotta a letartóztatását.
A férfit vezetőszáron és bilincsben hozták a pénteki tárgyalásra, a bíró kérte, hogy vegyék le róla a bilincset, de a büntetés-végrehajtás kommandósai ezt nem engedélyezték.
M. Richárd bocsánatot kért a futár megveréséért, majd azt hangsúlyozta, hogy az egész eljárás során elismerte a gyorshajtást és azt is, hogy emiatt nem tudta elkerülni az ütközést. Mint mondta, ha tehetné, visszafordítaná az idő kerekét, és a történtek végig fogják kísérni az egész életét, de ezzel nem tud mit kezdeni. Ezt követően az elmúlt években történt tragédiáit sorolta, elmondta, hogy meghalt az édesanyja és a nagymamája, rajta pedig életmentő szívműtétet kellett végrehajtani, és mindezt úgy kellett megélnie, hogy mindig valamilyen kényszerintézkedés alatt állt.
A mostanra a börtönben jelentősen lesoványodó M.Richárd azt is mondta, hogy az elmúlt hat hónapban a magánzárkában volt ideje elgondolkodni a dolgokon.
Azt kérem, hogy ne a múltam alapján ítéljenek meg. Szeretnék visszailleszkedni a társadalomba, családot alapítani és gyereket vállalni
– mondta végül.
Az ügy másik vádlottja, N. József mindössze annyit mondott, hogy egyetért a védője előterjesztésével, amiben a felmentését kérte.
A másodfokon eljáró tanács jogerős ítéletet hozott. M. Richárdnak 3 év 6 hónapra mérsékelték a korábban kiszabott négyéves fogházbüntetését. Ebbe beszámítják az eddig letartóztatásban töltött időt is. N. József pedig 1 év 3 hónap felfüggesztett büntetést kapott.
A bíróság enyhítő körülményként értékelte M. Richárd "őszinte megbánó" magatartását, az idő múlását és a vádlott betegségét, valamint azt, hogy felismerte, szakmai segítségre szorul ahhoz, hogy megváltozzon.
M. Richárdra az ügyészség 2019 januárjában 7 év 2 hónapos börtönbüntetést kért – vagyis éppen a mostani ítélet kétszeresét – arra az esetre, ha beismerő vallomást tesz, és lemond a tárgyalás jogáról.
A lap megkérdezte az ítélethirdetés után M. Richárdot, hogy elégedett-e a döntéssel, azt felelte, hogy nem tiszte minősíteni az ítéletet.
Frissítés: csalódottak és dühösek a hozzátartozók
A jogerős ítélet kihirdetése után a bírósági folyosón a baleset egyik áldozatának, egy 24 évesen elhunyt fiatalembernek az apja csalódottságáról, öccse pedig elkeseredett dühéről beszélt az újságíróknak. A közösségi oldalakon is komoly vihart váltott ki az enyhébb ítélet.
Molnár József fia, Dávid négy nap híján 24 éves volt a tragikus baleset idején. A kanyarodó Citroën hátsó ülésén ült, amikor beléjük ütközött 140-nel Molnár Richárd autója.
A család a mai napig nem tudta feldolgozni a tragédiát. Elköltöztek korábbi otthonukból, nem bírtak abban a lakásban maradni, ahol azelőtt együtt laktak, az apa a mai napig kerüli a Dózsa György út környékét. Még bankot is váltott, hogy ne kelljen arra mennie. Nem kérte szakember segítségét a tragédia okozta trauma feldolgozásához, mint mondta „van, aki magába fojtja, van, aki kibeszéli” a fájdalmát. „Azóta nincs életünk” – tette hozzá.
„Nem igazságos az ítélet, többre számítottam” – mondta. Nem érti, hogy „ehette meg” a bíróság, hogy Molnár Richárd megbánta a tettét. Szerinte ha kikerül a börtönből, ugyanúgy be fog ülni az autóba, ahogy korábban is tette.
Elmondta azt is, hogy szerinte az áldozatok hozzátartozói, a sértettek jogi képviselője csekély szerepet kap a büntetőeljárásokban. A sajtó jelen lévő képviselőinek megköszönte, hogy végig nagy figyelemmel kísérték az ügyet.
Molnár József fia, az áldozat testvére az apjánál is indulatosabban nyilatkozott. Ő hívta a testvérét a fővárosi vízművekhez dolgozni, még csak pár napja volt ott, és éppen a majdani munkájához tartozó feladatokat ismertették meg vele a terepen, amikor a baleset történt. A fiatalember főnöke, a büntetőper harmadrendű vádlottja vezette az autót.
Utólag újrahallgatva a bíróság ítéletének indokolását, érthető az áldozatok hozzátartozóinak elkeseredettsége. A sérültekről, az áldozatokról kevesebb szó hangzott el, mint arról, hogy az elsőrendű vádlott mennyire őszintén megbánta a tettét, amelyet egyébként csak gondatlanságból okozott – legalábbis a bíróság megítélése szerint.
A korábbi, ugyancsak enyhe, négyévnyi fogházbüntetést csökkentette le a bíróság három év hat hónapra. Meglepő módon enyhítő körülménynek számított még az is, hogy Molnár Richárd a kilenc hónappal ezelőtt hozott elsőfokú ítéletet követően elkövetett szabálysértésekért, törvénysértésekért előzetes letartóztatásba került...
Amikor az enyhítést indokolta a bíró, rögzítette a tényt, hogy kilenc hónap telt el az elsőfokú ítélete kihirdetése óta, és több mint öt hónapja van letartóztatásban ebben az ügyben Molnár.
A másodfokú bíróság nagyon hálás „a közvetlenség elvének”, mondta a bíró, „mert sokszor nem közvetlenül, csak iratokból tud dönteni”. „Most azért nagyon hálás a közvetlenség elvének, mert személyesen tudta megtapasztalni, hogy az elsőrendű vádlott megbánó magatartása maximális mértékben őszinte... Látszik az elsőrendű vádlotton, hogy megbánta, látszik, hogy szenved amiatt, hogy nem tud változtatni, látszik, hogy igénybe kíván venni szakértőt, a védője is nyilatkozott a perbeszédében arról, van egy betegségbelátása, hogy ahhoz, hogy az életét helyes mederbe terelje, és majd úgy is élje, ahhoz lehet, hogy szakmai segítség kell, ezt felismerte. A felismerés a legnehezebb lépés, utána már csak a gyógyulás következik.”
A tárgyalóteremben döbbent csend fogadta az elhangzottakat.
„Jelentős a letartóztatás ellenére is az időmúlás, és a megbánó magatartást is enyhítő körülményként kellett értékelni. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a közúti baleset okozása egy olyan bűncselekmény, amely gondatlan (...) a szándékosság hiányzik, ez egy gondatlan bűncselekmény ” – mondta a bíró.
A rendőrségi vizsgálatok során feltárt adatok alapján e szerint Molnár Richárd gondatlanul hajtott 140-nel ott, ahol maximum 50-nel lehet menni, gondatlanul ült be az autóba vezetői engedély nélkül, gondatlanságból került a szervezetébe kokain, majd gondatlanul próbált újra csalással jogosítványhoz jutni...
„A vádlott elkövetett szándékos bűncselekményt is, halmazati a büntetése, de azoknak a tárgyi súlya elenyésző, azoknak a tárgyi súlya nem annyira jelentős, hogy nem lehetne az időmúlásra, a megbánó magatartásra és az orvosi dokumentumokkal alátámasztott elsőrendű vádlott betegségére is tekintettel enyhíteni a szabadságvesztés mértékén” – fogalmazta meg az ítélet indokolása során a bíró. Ugyanebben a büntetőperben tárgyalták M. Richárdnak egy korábbi, garázdaság büntetőjogi tényállással leírható ügyét. Ennek a lényege, hogy egy közlekedési vita során fizikailag bántalmazott egy biciklistát.
Tárgyi súlya elenyésző, az idő is múlt közben, meg is bánta, nincs itt semmi látnivaló...
Más büntetés nem szabható ki, mint szabadságvesztés, de a mértékét a másodfokú bíróság négy évről három év hat hónapra, a közügyektől eltiltást pedig kettő évre mérsékelte. A közügyektől eltiltás az egyetlen mellékbüntetés, szándékos bűncselekmény mellett kapható. Itt tárgyi súlya a szándékos bűncselekményeknek, amelyek el lettek bírálva, nem olyan jelentős, hogy a közügyektől eltiltás mértéke négy év legyen, ezért három év hat hónaphoz igazította, két évre mérsékelte...
„A másodfokú bíróság tehát amikor meghozta az ítéletet a három év hat hónap fogházbüntetésről, „az időmúlásra, a gondatlan bűncselekményre a vádlottnak az orvosszakértői véleményekkel igazolt betegségekre volt tekintettel. A másodfokú bíróság is meggyőződhetett erről, hiszen megkaptuk azokat az orvosi dokumentációkat, és továbbítottuk a BV egészségügyi szolgálata felé, amely a tényleges és fennálló betegségeire vonatkozik. Az, hogy az elkövető hosszabb ideje áll büntetőeljárás hatálya alatt, szintén enyhítő körülmény.”
(Index nyomán)
Az elsőfokú ítélet is nevetséges volt: