A cigányok ellen elkövetett gyilkosságsorozat, illetve a gyanúsítottak letartóztatása kapcsán jó néhány kérdés merült fel, amelyre eddig a rendőrség sajtótájékoztatója ellenére sem kaphatott választ az érdeklődő.
A történéseket vizsgálva két körben érdemes feleleveníteni az eddig megismert tényeket: az első támadásoktól a letartóztatásig terjedő időszakot, illetve a gyanúsítottak letartóztatását, annak körülményeit és az ismertetett bizonyítékokat.
 És még hálásak lehetünk, hogy nem Morvai Krisztinára "bizonyították" rá |
A történéseket vizsgálva két körben érdemes feleleveníteni az eddig megismert tényeket: az első támadásoktól a letartóztatásig terjedő időszakot, illetve a gyanúsítottak letartóztatását, annak körülményeit és az ismertetett bizonyítékokat.
A rendőrség által szerényen csak sikertörténetnek nevezett nyomozás során, egészen az utolsó gyilkosságot követő hetekig mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a rendőrség sötétben tapogatódzik, gyakorlatilag semmilyen nyomuk nincs.
Erre egyértelműen utaltak a nyomozás ismertetett módszerei: több millió telefonhívás ellenőrzése, szintén milliós nagyságrendű rendszám, valamennyi nyilvántartott vadászfegyver ellenőrzése stb. Mindez azt mutatta, a nyomozás során nem volt olyan leszűkített, lehetséges elkövetői kör, amelyet célirányosan vizsgáltak volna.
A százmilliós vérdíj, a „Bölcsek Tanácsa” (értsd: már nyugdíjazott vén trottyok, akiknek így lehet egy kis pluszpénzt kiosztani), a közvetlen telefonvonal is a fentieket erősíti meg. (Kriminológia iránt érdeklődők, idősebbek talán emlékeznek: annak idején a Soós Lajos által elkövetett rendőrgyilkossággal kapcsolatban rendeltek el – akkor úgy nevezték – „totális nyomozást”, holott ott már kezdetben több nyom is fellelhető volt.)
A feltételezett gyilkosokat végül augusztus 21-én fogták el. A Nap-kelte augusztus 18-i adásában Petőfi Attila még arról beszélt, hogy a szisztematikus nyomozás nagyon hosszú is lehet. Az egész interjúból még az sem olvasható ki, hogy akár nyomon lennének, továbbra is spekulatív feltevéseket közölt csak a NNI vezetője. Érdemes észrevenni, hogy ezen feltevések a gyanúsítottakkal kapcsolatban később vagy beigazolódtak, vagy nem, tehát tulajdonképpen a találgatás szintjén mozogtak. Példának okáért arról beszélt Petőfi Attila, hogy az elkövetőknek „megváltozhattak a szokásaik, többet nyúlhatnak a kábítószerhez, italhoz, megváltozhatott a munkafegyelmük.”
Az eddig megszólaló ismerősök, kollégák viszont arról szóltak, hogy a gyanúsítottak viselkedésében, életvitelében semmi különöset, feltűnőt nem találtak.
Az NNI vezetőjének korábbi, augusztus 11-i nyilatkozata sem árulkodott arról, hogy konkrétabb gyanúsítotti körrel rendelkeznének – természetesen a „nyomozás érdekére” hivatkozással mint mindig, most is lehetett takargatni a kellemetlen tényt: fogalmuk nincs arról, merre keressék az elkövetőket. Előbbire utal az is, hogy gyakorlatilag felhívta az esetleges „kivált” tetteseket a besúgásra, akár még kegyelmet is felajánlva. Aligha lett volna erre szükség, ha már legalább valami fogalmuk van arról, hol keressék az elkövetőket – 10 nappal az elfogás előtt.
A sajtótájékoztatón ugyanakkor elhangzott, hogy már egy ideje megfigyelték az elkövetőket. Ez az időszak valóban igen rövid lehetett (a sajtótájékoztatón elhangzottak szerint kb. két hét), hiszen Kislétán augusztus 3-án történt a gyilkosság (ekkor az elkövetők még nyilván nem álltak megfigyelés alatt), augusztus 11-én még kegyelmet ajánlgatva próbálnak elkövetőket találni, majd augusztus 21-én már el is fogták a feltételezett elkövetőket. Azaz, Kisléta után pár nappal mintegy varázsütésre, az addigi teljes bizonytalanságból már személy szerint azonosított, megfigyelt elkövetői kör született. De akkor miért kellett 11-én besúgásra buzdítani a tettestársakat? Fontos észrevenni, hogy a rendőrség hangsúlyozta: kizárólag saját kiváló munkájuknak köszönhették az eredményt, nem besúgók dobták fel a tetteseket.
Arra az újságírói kérdésre, hogy ezen rövid idő alatt hogyan és milyen bizonyítékok kerültek előtérbe, vezettek nyomra, a rendőrség nem kívánt válaszolni.
Érdekes kérdéseket vetnek fel az elfogás körülményei. A sajtótájékoztatón elhangzott: azért vártak az elfogással és azért a sörözőben fogták el az elkövetőket, mert ha akció közben teszik ezt, úgy fegyverhasználatra kerülhetett volna sor, ami kívülállók életét, testi épségét is veszélyeztette volna.
Méltányolható, érthető indokolás a fenti, éppen ennek fényében érthetetlen, hogy veszélyes, fegyveres bűnözőket, akik a fegyverüket rutinosan és hidegvérrel használják egy zsúfolt szórakozóhelyen fognak el, épp akkor, amikor együtt vannak. Míg az előző körülmény egyrészt veszélybe sodorja a kívülállókat, másrészt (pl. egy kitörő pánik esetében) elősegítheti a gyanúsítottak szökését. Semmi ésszerű oka nincs, hogy egy elszánt csapatot együtt fogjanak el (amikor éppen a legütőképesebbek), segíthetik egymást, fokozott ellenállást fejthetnek ki, stb. Ide tartozik az is, hogy – mivel a sörözőben „elrejtett” fegyvereket a rendőrök egyből megtalálták – tudtak arról, tudniuk kellett, hogy a gyanúsítottaknak kéznél vannak a fegyvereik, amelyeket akár használnak is. (Képzeljük el, mi történik, ha egy zsúfolt szórakozóhelyen elsütnek egy sörétes puskát – ez bizonyára nem veszélyezteti a kívülállókat…) Nem csak hogy nem indokolt, de kifejezetten veszélyes és kerülendő egy fegyveres csoport elfogását zsúfolt helyszínen kivitelezni, olyan időpontban, amikor a gyanúsítottak együtt vannak jelen, felfegyverkezve. (Természetesen nincsenek ilyen aggodalmak, ha az elfogandó személyek nem veszélyes fegyveres bűnözők és helyszínen az adott időpontban nem találhatók fegyverek, hanem azok majd utóbb kerülnek elő…)
Veszélyes, fegyveres bűnözőket nem így szokás elfogni. Általában éjszaka, hajnalban a lakásukon, ahol az álmából felriasztott, így pánikba esett delikvens rendszerint már csak annyit észlel, hogy 4-5 Darth Vader térdel a fején-gyomrán. Az elfogás ezzel a módszerrel biztosabb, ugyanakkor a környezetre még mindig ez jelenti a legkisebb veszélyt.
A nyomozás-elfogás (meg nem válaszolt) kérdései után tekintsük át az eddig ismertetett bizonyítékokat és történéseket!
Nem véletlenül hivatkoznak a DNS-minták egyezésére, hiszen ma már ez a módszer közel 100%-os eredményt képes biztosítani – optimális esetben. (Megjegyzendő, hogy „a gyanúsított még nem ítélhető el, ha az adatbázisban megtalálják az ún. DNS-ujjlenyomat párját. Az egyezés csak annyit árul el, hogy az illető valamikor a helyszínen járt. Más bizonyítékokat is kell keresni. Másrészt az „ujjlenyomat” sem tökéletesen egyedi, hiszen az említett 1/3 millió valószínűség azt jelenti, hogy egy 60 milliós populációban 20 másik embernek lehet ugyanolyan DNS-ujjlenyomata, mint a vizsgált személynek. Előfordulhat, hogy baktériumok, élesztőgombák szennyezik a mintát és károsítják a DNS-t, vagy több személy DNS-molekuláit tartalmazza a minta. Az eredmények értékelése, mérlegelése tehát továbbra sem automatizálható” – írja a szakirodalom.) Nem mindegy, hogy a hatóság az elkövetés helyszínén milyen szilárd emberi szövetet (haj, köröm alatti bőr, stb.) vagy testnedvet tud mintaként felvenni a későbbi azonosítás végett. A különféle minták esetében ugyanis különböző az ún. „sikerességi arány”.
Kérdés mármost, hogy a helyszínen a rendőrség milyen típusú mintát vételezett – erről szemérmesen hallgatnak. Nyilvánvaló, hogy friss vér, hajhagymával együtt kitépett hajszál, ondó aligha fordult elő. Kizárhatjuk a használt tampont, intim betétet, óvszert is. Ami esetleg még előfordulhatott (cigarettacsikk, használt zsebkendő, kihullott hajszál, fém üdítősdoboz stb., már mind az alacsonyabb sikerességi arányú (C, D csoport) mintákhoz tartozik. Ehhez természetesen az kellett, hogy a gyanúsítottak – meglehetősen ostobán – ilyen nyomokat hagyjanak maguk után. (A korábbi rendőrségi nyilatkozatok mindig hidegvérű, gondosan tervező, körültekintő, profi elkövetőkről szólnak – ezekről nehezen elképzelhető, hogy pl. csikkeket, papírzsebkendőt dobjanak el a helyszínen, már csak azért is, hiszen vélhető: ott és akkor kisebb gondjuk is nagyobb a cigarettázásnál, orrfújásnál.
A kérdésekhez tartozik, hogy az egyes mintákat hol, milyen körülmények között rögzítették. Figyeljük meg pl. a tatárszentgyörgyi gyilkosság helyszínét! Rendezetlen, szemetes, elhanyagolt környezet, viszonylag nagy terület. A helyszínelőknek itt, a szabadban kellett egyáltalán észrevenni egy nyál- vagy vérfoltot, hajszálat, stb.
Megjegyzendő, hogy Kisléta kivételével mindenütt faluszéli házakra lőttek, a szabadban tartózkodva, tehát mindenütt hasonló körülmények között kellett megtalálni és megfelelően rögzíteni a DNS-mintákat. Maga az országos főkapitány utalt arra, milyen nehéz adott esetben a helyszínen a bizonyítékokat feltalálni, mert azokat az érdeklődő-bámészkodó családtagok, helybeliek megtapossák, megrongálják stb. (tipp a védőknek: nagyon alaposan tanulmányozzák a DNS-minta felvételéről, tárolásáról készült jegyzőkönyveket). Talán nem véletlen, hogy a rendőrség semmi közelebbit nem nyilatkozott a helyszínen talált DNS-nyomokról.
Az aggodalom nem alaptalan: a Zsanett-ügyben készült jelentés is utal arra, nincs minden rendben a DNS-minták körül.
Végül ne feledjük, a NNI már „talált” bizonyítékot hasonló, politikailag kényes ügyben, amely bizonyíték később tévesnek (élesebben fogalmazva: hamisnak) bizonyult, amit Petőfi Attila közvetetten el is ismert, hiszen felajánlotta lemondását.
A második hangsúlyosan említett bizonyíték a mobiltelefonok cellainformációi, amelyről közelebbit szintén nem árult el a rendőrség. Mindenesetre meglepő, hogy a profi, felkészült gyilkosok olyan hibát követtek el, amelyet ma már egy óvatosabb hűtlen férj/feleség sem követ el: azonosítható, saját telefonjukról, a helyszínekről beszélték meg az ügy részleteit… hogy miért tettek így, arra egyelőre nincs magyarázat. Nyilván nem tudtak a profi elkövetők arról, hogy bármely GSM üzletben, piacon, vagy akármelyik arabtól minden további nélkül vehetnek egy-egy feltöltőkártyát, ami teljesen anonim, s használat után eldobható, felhasználója semmilyen módon nem azonosítható… (Dr. kakas – egyébként kiváló – levelét egyetlen részletében szeretném pontosítani: minden mobiltelefon rendelkezik egy egyedi, ún. IMEI számmal, amelyet szintén rögzítenek, tehát TÉVEDÉS, hogy a kártya cseréjével anonimizálható a készülék! - írja olvasónk.)
A lefoglalt és bemutatott fegyverekkel kapcsolatban is homályosak az információk. Állítólag 16 helyszínen foglaltak le fegyvereket, amelyek lehetnek az elkövetéskor használtak, mert a kaliber egyezőséget mutat (amely egyébként a leggyakrabban használt, 12-es). Bár eddig úgy tudtuk, sörétes fegyverrel lőttek, mutogattak távcsöves bipodos puskát, ívtárakat, boxert, stb. Kérdéses, hogy a sörétes fegyvereket hogyan azonosítják, illetve mit bizonyít az, hogy valaki – esetleg illegálisan tartott fegyveréből – lövést adott le, azt a kezében tartotta – ugyanis a vizsgálatok legfeljebb ez utóbbit igazolhatják, azt hogy hol és mikor lőttek, már jóval nehezebben.
A korábbi információk, szemtanúk többször számoltak be „fekete terepjáróról”, a sajtótájékoztatón ugyanakkor már csak szűkszavúan „három lefoglalt személyautóról” szólt a tájékoztatás.
Érdekes, hogy a tarnabodi esettel kapcsolatban meggyanúsított cigányokat a debreceni gyanúsítottak letartóztatása után szinte azonnal szabadon engedték. Igaz ugyan, hogy bizonyítékokról még nem tudni semmit, és természetesen beismerő vallomás sem született, de az elfogás, úgy tűnik, önmagában felmentette az eddig előzetesben lévő cigányokat. Kérdés akkor, hogy 11 hónapig vajon milyen gyanú alapján tartották előzetesben őket. Ha voltak alapos gyanút alátámasztó bizonyítékok, akkor ezek más gyanúsítottak elfogásával elenyésztek? Ha nem, miért tartották őket előzetesben?
A nagy csindadrattával beharangozott (FBI-szakértők) profilalkotás szerepéről, hasznáról sem derült ki szinte semmi. Eleve érdekes volt, hogy a profilt teljes terjedelmében nem tették közzé, holott az olyan, mint egy fantomkép – csak akkor nyújthat segítséget az elfogáshoz, ha minél többen ismerik. Kétségtelen, hogy a meglehetősen korlátozott terjedelemben közölt, profil néhány feltevése helytállónak tekinthető a letartóztatottak vonatkozásában, azonban ezen megállapítások FBI-akadémia és szakértelem nélkül is leszűrhetőek lettek volna, olyannyira általánosak és magától értetődők. Ilyen például az elkövetők létszáma (ez a nyomok alapján megállapítható volt), az, hogy nagyon erős, esetleg családi a kötelék (nyilván nem csak telekszomszédok jártak cigányokat kilőni), hogy az elkövetők életkora 30-40 közötti lehet és férfiak (tehát nem aggastyánok vagy 17 éves suhancok, sem titkárnők, megdöbbentő felfedezés!), hogy gyűlölik a cigányokat (ennek alapján mondjuk a fél országot a gyanúsítotti körbe lehetne vonni, még ha vonakodnak is ezt sokan bevallani) stb. A profil körüli cirkusz így csak a rendőrség tehetetlenségét, teljes tanácstalanságát látszik megerősíteni.
Szóltak még a sajtótájékoztatón az autókban talált térképekről, bővebb információk nélkül. Szem előtt tartva azt is, hogy majd’ minden autós tart térképet az autójában, ez így önmagában megint nem túl meggyőző, hacsak nem feltételezzük a „körültekintő, profi” elkövetőkről, hogy pl. a térképen megjelölik egy „x”-el Kislétát, és kézírással feljegyzik: „Holnap (2009. aug. 3.) itt ölünk cigányokat.”, de valami azt súgja, nem ilyen térképet tettek, akarom mondani találtak az autókban a rendőrök, bár talán ezen sem lepődnék meg…
Érdemes észrevenni, hogy az eddig ismertetett „bizonyítékok” és az előzetes letartóztatás dacára tulajdonképpen eddig semmi konkrétumot nem ismert meg sem az előzetest elrendelő bíróság, sem a védők, (nem is a bizonyítékok alapján rendelték el az előzetest) – bár előbb-utóbb nyilván elő kell állnia ezekkel a nyomozó hatóságnak.
Talán a fenti rövid áttekintésből is látható, jelenleg nagyon kevés és ellentmondásos, megkérdőjelezhető információ áll rendelkezésre. A rendőrség korábbi nyilatkozatai, feltételezései olykor teljesen ellentmondóak a megismert tényeknek, ugyanakkor egyértelmű, hogy a hatóság csak nagyon korlátozott módon kívánja tájékoztatni a közvéleményt. A rendőrség működésének az utóbbi években tapasztalható törvényellenes, antidemokratikus burjánzásai, a politika egyértelmű és durva beavatkozása a rendőrség működésébe, a büntetőeljárások során tapasztalható anomáliák és megszületett „téves” ítéletek mind arra figyelmeztetnek, esélye van annak, hogy a jelenlegi gyanúsítottak elfogása, az esetleges vádemelés és elítélésük politikai célokat (konkrétan: cigány szavazatok megszerzését az MSZP számára) szolgálnak.
dr. kakas
Kapcsolódó:
